Vizuál

Tévé- és rádiósorozat után most a Rozsdatemetőt folytatja – Tasnádi István-interjú

2019.03.05. 09:15
Ajánlom
A 2018-as Kult50-válogatásban is szereplő Tasnádi Istvánnal a színház és a film mellett sorozatokról beszélgettünk – rádióban, könyvben és televízióban. Az Időfutár, a Terápia és az Aranyélet szerzője szerint keressük a tartós elköteleződést.

Az Időfutár első pillantásra minden irányból anakronisztikus vállalkozás. A rádiójáték halott műfajnak tűnik, ráadásul itt egy nagyon modern témát dolgoztak fel.

Pont ez volt a kérdés, hogy meg lehet-e újítani a rádiójáték műfaját úgy, hogy a gyerekek, a kamasz korosztály is elkezdjen rádiót hallgatni. Világos volt, hogy ez inkább az idősek szórakozása, a háttérben szól a Kossuth, miközben a nagyi főzi az ebédet. Azzal a felkéréssel kerestek meg a rádiótól, hogy legyen fiatalos, legyen benne net, közösségi média, próbáljunk olyan témát találni, ami megszólítja a korosztályt.

Hogyan érték el, hogy a látványt nélkülöző rádiójáték a vizualitáson alapuló közegben mozgó gyerekek számára is érdekes legyen?

Remek színészek jöttek, akár egy nyúlfarknyi szerepre is. Mindenki borzasztóan szívesen vett részt benne. Egy idő után híre ment a dolognak és elkezdtünk mi is a színészekre írni a helyzeteket.

Régen külön szerkesztősége volt a rádióban a hangjátékoknak, ez a szakmai tudás is segített. A nemrég bezárt Bródy Sándor utcai épületben volt a 13-as és 22-es stúdió, amelyekben dolgoztunk.

Egy rádiójáték-stúdió teljességgel bizarr helyiség. Különböző ajtók és lépcsők vannak egymás mellé zsúfolva, minden négyzetméteren más burkolat van,

mert úgy veszik fel, ha a lépcsőházban beszélgetnek, hogy a színészek példánnyal a kezükben le-föl járkálnak a kőlépcsőn, ha pedig hazaérnek a lakásba, akkor két méterrel arrébb mennek a szőnyegre. Mi is közben kezdtük el megtanulni és élni a lehetőségekkel.

Idofutar_-104305.jpg

Időfutár

És sikerült visszacsábítani a gyerekeket!

Igen, rengeteg hallgatója lett a sorozatnak. Az is igaz, hogy a fiatalok nem feltétlenül analóg módon hallgatták, hanem letöltötték, cserélgették egymást közt. Szóval az, hogy ezt a korosztályt leültessük a rádió mellé, felemás módon sikerült, így 210 rész után le is állították a sorozatot.

De könyvben folytatódott. Ott is ugyanolyan sikeres?

Igen, szerencsére. Nyilván segített, hogy egy ismert címről volt szó, de ott újra meg kellett nyernünk az olvasókat, újabb részletekkel, új fordulatokkal. Az Időfutár 7. kötete már teljesen független a rádiójátéktól. Nem lehetett abbahagyni, a kamaszok is igénylik a nagy ívű történeteket. Most a sorozat a legkeresettebb műfaj tévében, rádióban, könyvben egyaránt.

A fiatalok keresik a tartós elköteleződést egy fantáziavilággal, egy kedvenc karakterrel, egy ismerős problémával, ha mintát látnak az azzal való megküzdésre. Mi, felnőttek is így vagyunk ezzel.

A Terápia és az Aranyélet a tévés sorozatok presztízsét is visszaállították?

Nem visszaállították, hanem ezek hozták meg. Legalábbis itthon.

Korábban egy jó színésznek szabadkoznia kellett, ha elment egy sorozatba, mint például Kulka Jánosnak a Szomszédok miatt.

Az Aranyélet és a Terápia óta változott ennek a megítélése: jó színészek igényes kulisszák között átgondolt anyagot játszanak el komoly felkészülés után, kiválóan. Az eddig példátlan volt, hogy egy filmes anyag ekkora ívet fogjon át ilyen minőségben. A Terápia egy-egy évada például 35-40 részből állt. Ez a szemlétet valóban áttörést hozott.

SER_3618-105033.jpg

Aranyélet (Fotó/Forrás: HBO)

Nemcsak a rádiójáték, a tévésorozat is új műfaj volt önnek. Hogy tanult bele?

Türelmetlen ember vagyok, mindig szerettem valamit munka közben megtanulni. A színházi tapasztalat segített persze, mert mindennek alapja a jó jelenet, de egy sorozatnál sokkal hosszabb szekvenciákban kell gondolkodni, és fokozatosan adagolni, emelni a feszültséget. Jó visszajelzés volt, mikor a többi íróval összeolvastuk az elkészült változatokat. Más sorozatok elemzése is sokat segíthet, függetlenül azok minőségétől.

Egy bűn rossz filmből is lehet tanulni, ha tudatosak vagyunk, mitől nem működik benne ez vagy az.

Mindkét sorozat véget ért 2018-ban. Mit gondol, lesznek „trónkövetelők”?

Úgy látom, beindult egy folyamat, most már más csatornákon, kereskedelmi tévékben is megjelentek a prémiumsorozatok. Vagy legalábbis az igény, hogy ők is megszólítsák ezt az igényesebb nézőréteget. De

még mindig nem veszik elég komolyan azt, hogy mindennek alapja a jó írás, az erős forgatókönyv.

Többnyire sikerrel másolják a külsőségeket, és tényleg egyre jobban néznek ki a magyar sorozatok, de néhány epizód után sokszor kimerülnek, ellaposodnak, kiszámíthatóvá válnak. A Terápiánál és az Aranyéletnél megadták az időt arra, hogy kitaláljuk, hogy szóljon is valamiről, igazi konfliktusok legyenek, és ne mindig a legkézenfekvőbb megoldást válasszuk. Az első évadokat másfél éves fejlesztéssel csináltuk meg, ami extrém hosszú időnek számít a televíziózásban.

Egyre többen ismerik fel, hogy minél eredetibb tartalom kell minél jobban kidolgozva, minél meglepőbben. Minőségi alapanyag nélkül nem születhet prémiumsorozat, akármilyen jól néz ki.

SER_7270-104053.jpg

Vilmányi Benett és Mácsai Pál a Terápia forgatásán (Fotó/Forrás: HBO)

Operatőrökben hagyományosan erősek vagyunk, de mintha a forgatókönyvírás mostoha terület lenne.

Azért most már sokaknak kezd leesni, hogy ezen változtatni kell. Az HBO-nál használt írószobarendszer kezd elterjedni, a Filmalapnál működik egy mentori rendszer az Inkubátor Programban, de egy átlag fejlesztés során is kap az író maga mellé szakmai konzultánst. Szerintem ez jó irány. Nagy a verseny, kitűnni valamivel egyre nehezebb lesz.

Első rendezését, a 2016-os MEMO-t az év legjobb tévéfilmjének választották Berlinben a Prix Europa Fesztiválon. Tervezi, hogy újra visszaül a filmrendezői székbe?

A MEMO forgatása felejthetetlen élmény, a fogadtatása pedig minden várakozást felülmúlóan pozitív volt. Úgyhogy természetesen megjött a kedvem a rendezéshez. Két évet kellett várni egy újabb lehetőségre, de tavaly októberben bő két hét alatt leforgattuk a következő tévéfilmem.

Az Egy másik életben története ezúttal a mában játszódik, pontosabban egy alternatív jelenben, a főszereplői ugyanúgy Molnár Áron és Lengyel Tamás lesznek,

kiegészülve Józsa Bettinával, Fekete Ádámmal, Mucsi Zoltánnal és Anger Zsolttal. Valószínűleg ősszel láthatja a közönség a televízióban.

A rengeteg műfaj közül melyikben érzi magát leginkább otthon?

A legotthonosabb a színház. Ott magamra zárom az ajtót és felépítek egy világot. A filmnél és a sorozatnál vannak alkotótársak, ami egyfelől inspiráló, könnyebb, mert közös a felelősség, másfelől pedig teher is, mert nem minden esetben lesz az a megoldás, amit a legjobbnak tartok.

Az új terep jó, mert különben az ember megcsontosodik és azt hajtogatja, amit az első drámáiban megírt. Könnyű elkényelmesedni, ugyanazokat a fogásokat használni, de más terepen, más szakmában más eszközök és más alkotói stratégiák kellenek.

Most van aktuális színházi munka?

A Katona József Színházban most próbáljuk a Rozsdatemető 2.0 című darabot, aminek március elején lesz a premierje.

Továbbírtam a Fejes Endre-féle Rozsdatemetőt. Az lezáródik a hatvanas évek elején, én elhozom egészen napjainkig a Hábetler-család történetét újabb három generációval gazdagítva.

Ez tulajdonképpen Magyarország történetéből 100 év 1918-től 2018-ig. Az a különlegessége, hogy tekintet nélkül a színészek valós életkorára mindenki játszik gyereket, középkorú és felnőttet. Reményeim szerint ezzel a megoldással plasztikusan meg tudjuk mutatni a folyton visszatérő viselkedési sémákat, generációnként visszaköszönő családi mintákat és beidegződéseket.

Kikkel dolgozott együtt?

Máté Gábor rendezi, Török Tamara a dramaturg, és mindenki benne van a Katonából, aki éppen nem a Platonovban próbál a Kamrában. Talán még nem is írtam ilyen darabot, amiben ennyire sok szereplőt kell mozgatni: huszonegy színész játszik el benne több tucat szerepet. Munka közben felvázoltam a családfát életkorokkal, születési, halálozási évszámokkal, és hogy ki kivel milyen viszonyban van, enélkül elvesztem volna benne. Mindezt úgy kellett megírni, hogy a néző számára könnyen olvasható legyen, mert neki nem lesz az ölében egy kis családfa.

Tudatosan figyel rá, hogy ilyen sokféle projektben dolgozzon vagy így találják meg a feladatok?

Ennél jóval több minden megtalál és nagyon észnél kell lenni, hogy mit vállalok el, mert arról fog szólni az évem. Egy ideje abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azon kívül, amit én magamtól meg szeretnék csinálni, érkeznek még megkeresések. Olyat választok, ami izgat, ami még nem volt vagy kockázatos. Régebben mohóbb voltam, sokkal több mindent elvállaltam. Sajnos csináltam félkész munkákat is. Most már igyekszem fegyelmezettebb lenni ebben, hogy végig tudjak csinálni mindent és jószívvel tudjam kiengedni a kezemből.

SER_4243-103943.jpg

Tasnádi István (Fotó/Forrás: HBO / Sághy Tímea)

Mi a határ, hány munkán dolgozik egyszerre?

Mindig is legalább három dolgot szerettem párhuzamosan csinálni. Három dolog – ha azok nem hasonlítanak egymásra – nagyon szépen tudja építeni egymást. Mondjuk írni az Időfutárt, egy ifjúsági hangjátékot, mellette a Terápiát és mellette még színházban is dolgozni, az teljesen jól megfér egymással. Olyan szórakoztató azt látni, hogy ezek átfolynak egymásba és hatnak egymásra. Persze ezzel nem lehet visszaélni, még ha ezt rajtam kívül nem is látja senki. Van egy érdekes dinamikája, az ember három dolgot ír, de mégis egy folyamat zajlik benne. Amit hozzáolvas az egyikhez, az a másikra is hat.

A legszórakoztatóbb, amikor a színész átjár egyikből a másikba. A Terápia második évadában Péterfy Bori szálát írtam, az Időfutárban pedig ő volt Rogyák Mari. Thuróczy Szabolcs szerepel az Aranyéletben és ő az Időfutárban Sándor bácsi. Egyik nap ezt írtam nekik, a másik nap azt, és persze

vannak elrejtve kereszthivatkozások, amit szinte csak az adott színész érthet. Ez egy nagyon jó játék, ami segít, hogy ne égjek ki.

Hisz valahol a játék és a játékosság van mindennek az alján, még ha a legkeményebb témákról beszélünk is. Különben megmerevedik minden, halott és komolykodó lesz. Attól pedig rettegek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” 

Bemutatták Szász Attila új, romantikus történelmi thrillerét, az Apró meséket. A II. világháború utáni zűrzavaros időkben játszódó szerelmi háromszög női főszereplőjével, Kerekes Vicával beszélgettünk szerepekről, visszatérésről és az erőszakos jelenetek megéléséről is. 
Színház

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Klasszikus

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.
Plusz

Kiderült, hogy a hanghullámoknak is van tömegük

Eddig a fizika egyik alapvetése volt, hogy a hangnak nincs tömege, de kiderült, hogy van, és hat rá a gravitáció is.
Plusz

Látott már kottaírógépet?

Az 1950-es évekbeli találmány soha nem terjedt el széles körben, furcsa alakjával azonban ma már zene- és dizájntörténeti ritkaság.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál galéria

Gazdag kínálattal jön az Antik and Art Budapest – Galéria!

A magyar műtárgypiac legnevesebb szereplői képviseltetik magukat a tíz év kihagyás után újjáéledő, vásárral egybekötött kiállításon március 21-24. között, a Millenárison.
Vizuál interjú

Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” 

Bemutatták Szász Attila új, romantikus történelmi thrillerét, az Apró meséket. A II. világháború utáni zűrzavaros időkben játszódó szerelmi háromszög női főszereplőjével, Kerekes Vicával beszélgettünk szerepekről, visszatérésről és az erőszakos jelenetek megéléséről is. 
Vizuál fényképTár

Amikor „visszapirosodott” március 15. – 1989 eufóriája

A rendszerváltás folyamatában az egyik leglátványosabb, s talán a legfelszabadítóbb újra szabad ünnep 1989. március 15-e volt.
Vizuál Március 15.

Ingyenesen nézhető klasszikus magyar filmek a Filmarchívum videócsatornáján

A nemzeti ünnep alkalmából a reformkort és az 1848-as forradalmat felidéző, felújított klasszikus magyar filmeket ingyenesen lehet megtekinteni a Filmarchívum videómegosztó csatornáján péntektől vasárnapig, ahol egy 13 perces montázsfilm is tiszteleg a forradalom évfordulója előtt.
Vizuál ludwig múzeum

Less be a Louvre ablakán David Hockney festményén!

David Hockney Ellenfény francia stílusban című festménye is látható a Ludwig 30 kiállítássorozat Megosztás című tárlatán. Hockney művét 2017-ben és 2018-ban a világ legjelentősebb múzeumai állították ki.