A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye
A kiállítás 2018. november 6. és 2019. február 9. között tekinthető meg a Budavári Palota "F" épületében, az Országos Széchényi Könyvtárban.
– Mátyás eredeti könyvtára vetekedett a pápa vatikáni könyvtárával. Mára csak a töredéke maradt fenn. Hány kötetet jelent ez?
– 2000-2500 kódex lehetett, 200-210 maradt fent. Ebből 53 van Magyarországon, az összes többi szétszórva a világ könyvtáraiban.
Nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi volt, mert maguk a kötetek elvesztek, és sem katalógus, sem más dokumentum nem maradt fent arról, hogy a könyvtár pontosan mit is tartalmazott.
Az a szerencsénk, hogy vannak olyan ismertetőjegyek, az úgynevezett corvina-ismertetőjegyek, amelyek alapján meg lehet mondani, hogy az adott kódex vajon része volt-e Mátyás könyvtárának. Ezért lehet ezt a kétszázat is beazonosítani. Ám számos olyan kézirat is fennmaradt, amely bár odatartozhatott, de a speciális ismérvek hiánya miatt egykori corvina-volta megállapíthatatlan.
– Milyen ismertetőjegyeket keresnek?
– Egyrészt Mátyás címerét a címlapokon, másrészt az egészen különleges kötéstípust, a corvina-kötést (aranyozott bőr vagy bársony), amelyet kifejezetten a királyi könyvtár kódexei számára fejlesztett ki egy könyvkötő.
– Mátyás maga is forgatta a kódexeit, vagy ezek státuszszimbólumok voltak csupán?
– Státuszszimbólumok is, hiszen
a feljegyzések szerint a XV. században egyetlen eladott kódexből egy gyönyörű villát lehetett vásárolni.
De Mátyás olvasott is. Akármennyire is katona volt, természetes volt számára ez a fajta műveltség és háttér, bizonyos értelemben ebben nőtt fel. A Hunyadi-fiúk pártfogójának, Vitéz Jánosnak pompás könyvtára volt Váradon. Galeotto Marzio anekdotája szerint a pozsonyi egyetem tudósainak teológiai-filozófiai vitáját végül Mátyás oldotta meg azzal, hogy kihozatta a megfelelő kódexet a könyvtárból, és abban utánanéztek a kérdésnek. Még ha nem is pontosan így történt az eset, valamiféle valós alapja mindenképpen lehet. Arra utal, hogy a király számára legalábbis nem volt idegen a könyvek világa.
– A corvina szót mi nem egészen úgy használjuk, ahogy Mátyás udvarában értették.
– Közismert, hogy a „corvinus” melléknév – a „corvus”, azaz „holló” latin szóból – már a 15. században is jelen volt Mátyás reprezentációjában. Különösen az itáliai humanisták használták előszeretettel. A corvina kifejezést egy-egy kódexre vonatkoztatva azonban csupán a 19. században kezdték használni.
A napilapok tudósítottak a törököktől érkező kódexekről 1877-ben, az emberek pedig elkezdték ezeket corvináknak hívni.
A tendencia tudós körökben nemtetszést váltott ki. Rómer Flóris régész egy cikkben kelt ki a „rossz divat” ellen: a szó még nyelvtanilag is helytelen, hiszen a „codex” kifejezés latinul hímnemű, jelzőjének „corvinus” alakban kellene szerepelnie. A Corvina – nagybetűvel ‒ a könyvtár megnevezése volt. Eredeti kontextusban ez is egyetlen helyen, egy kódexben szerepel csupán.
– Mit lehet tudni a könyvtár és a kódexek sorsáról?
– Többnyire azok maradtak fenn, amelyek a könyvtár végső pusztulása ‒ 1526 vagy 1541 ‒ előtt kikerültek az országból. Mátyás halála után, II. Ulászló és II. Lajos uralkodása alatt diplomatáknak, vendégeknek és más magas rangú személyeknek ajándékoztak a könyvtár darabjaiból.
De tudjuk, hogy bizonyos darabokat elloptak. Azok a kódexek, amelyek ezt követően Budán maradtak, vagy elpusztultak, vagy a törökök magukkal vitték őket Isztambulba.
A szerájban megtalált példányokat 1869-ben és 1877-ben vissza is kaptuk. 1869-ben Ferenc József császár a Szuezi-csatorna megnyitásáról hazafelé tartva meglátogatta a szultánt, aki négy corvinát ajándékozott neki, ezek a nemzeti könyvtárba kerültek. Másodjára, 1877-ben harmincegynehány kötet érkezett – nemcsak corvinák, hanem számos más magyar vonatkozású kódex is.
– Milyen nehézségek árán jutottak vissza a kódexek?
– Szent Jeromos és Aranyszájú Szent János két kódexét például ma már az OSZK-ban őrizzük, de hosszú ideig Modenában voltak. A 19. század elején próbálták meg először rekonstruálni a Corvina könyvtárat. Magyarországon is közismert volt, hogy maradtak fönn kódexek Mátyás könyvtárából, ám azt kevésbé tudták, hogy mely gyűjtemények őrzik őket Európában. Elsőként a Habsburgok nagykövetei kapták meg a feladatot, hogy kiderítsék, tudnak-e a fennhatóságuk alatt álló területen ilyen kódexről. Második lépésként a fellelt kódexeket el kellett volna küldeni Magyarországra.
Ekkor még – néhány gyűjtőt kivéve ‒ azt sem tudták, hogy mi alapján lehet beazonosítani a köteteket.
A modenai herceg kiválasztott két kódexet, és útnak is indította őket. Csakhogy az 1848-as szabadságharc miatt a szállítmány megrekedt Bécsben. Valamikor az 1880-as évek legvégén a híres kézirattárosnak, Csontosi Jánosnak ütött szöget a fejébe a gondolat, hogy vajon hol lehetnek ezek a kódexek. Miután megtalálta őket Bécsben, sikerült elérnie, hogy Magyarországra szállítsák őket. Az I. világháború befejeztével, a Monarchia felbomlása után a kultúrjavak visszaszolgáltatása címén minden országnak vissza kellett kapnia saját kincseit. A két corvina tehát visszakerült Modenába. Végül Benito Mussolini személyesen ajándékozta Magyarországnak őket – ennél az asztalnál, ahol most beszélgetünk.
– Furcsa, hogy a kötetek integritását milyen szabadon kezelték, belefűztek lapokat, beleírtak. Nem érinthetetlen tárgyként álltak hozzájuk.
– Azelőtt szabadabban kezelték. Csupán a legújabb korok vívmánya, hogy a középkori kódexekre kincsként vagy műtárgyként tekintünk. Még a 20. század elején sem volt ez mindig így.
– Nem okozott értékcsökkenést, ha a tulajdonosa beleírt?
– Nem, sőt, ha olyan volt a tulajdonosa, akkor növelte is az értékét. Nagyon érdekes információhordozók a kódexek első és utolsó lapjai, valamint a kötések.
A kötetek történetéről tartalmazhatnak adatokat. Ha újrakötnek egy kódexet és eldobják ezeket az előzék- vagy szennylapokat, akkor rengeteg hasznos információ elveszik. Sajnos erre is van példa. Azokba a kódexekbe, amelyeket a szultán 1869-ben ajándékozott I. Ferenc Józsefnek, ő pedig Andrássy Gyula közvetítésével továbbajándékozta a Nemzeti Múzeum könyvtárának, ezt a kötetekbe röviden be is jegyezték. Más corvinákba restaurátorok jegyezték be nevüket a restaurálás megtörténte után. De vannak viszonylag új könyvtárosi bejegyzések is a kódexekben. A 20. század folyamán is változott ez, ma már ilyet nem tennénk. Ma már legföljebb a kódexek oldalait számozzuk be ceruzával, ha ez nem történt meg korábban. A köteteket tesszük ezáltal könnyebben kezelhetővé.
hírlevél
