Vizuál

Tito borotvája

2014.02.26. 06:58
Ajánlom
Marinko Sudac Horvátország megkerülhetetlen műgyűjtője. Kollekciójának egy fontos része most a Ludwig Múzeumban látható, néhány orosz világsztár munkái mellett. Sudaccal a jugoszláv balhékról, az avantgárdról és a rossz lelkiismeretről beszélgettünk. INTERJÚ

- Mikor kezdett el műgyűjtéssel foglalkozni?

- 1968-ban születtem, és 1989-ig egyáltalán nem érdekelt a művészet. Akkoriban kezdtem olvasni a művészettörténeti könyveket, és rákattantam az antropológiára is. Kiderült, hogy 1914 és 1989 között nem akadt senki, aki a Jugoszláviában megszületett avantgárd alkotásokat gyűjtené, rendszerezné. Megkerestem azokat a művészeket, akik még éltek, a többieknek pedig a családjával léptem kapcsolatba. A legtöbbjükkel személyes barátságba is kerültem. Mindegyikőjük munkájára a radikális világlátás jellemző. Nem a művészeti piacnak dolgoztak, hanem folyamatosan kritikát fogalmaztak meg a politikai rendszer, az egyház vagy éppen a saját szüleik ellen. Minden mű, amely a gyűjteményemben van, erről az erős lázadásról szól.

- Furcsa, hogy ezek a munkák több mint hét évtizeden keresztül kiestek a műgyűjtők látóköréből.

- Nem vagyok művészettörténész, úgyhogy nem tudom, ez miért alakult így. Erről a lengyel, szlovák, horvát, magyar és román professzorokat kellene megkérdezni. Egyébként gyűjtők léteztek, csak ők inkább a személyes preferenciáik szerint gyűjtöttek. Én ezen már túlestem, az a célom, hogy egy hálót, kommunikációs csatornát hozzak létre a művészek között. Ezért is csináltuk meg az online művészeti archívumunkat, ahol ezek a munkák rendszerbe foglalva nézhetők.

- Magyarországon sokan gondolják, hogyha egy horvátot és egy szerbet egy szobába tesznek, azonnal kinyírják egymást. Nincs balhé?

- Nincs. Jugoszlávia érdekes hely volt, sok volt kommunista országban, így Magyarországon is a Nyugat előszobájának számított. A jugoszláv művészekre ugyanúgy hatottak a nyugati alkotók, mint az orosz avantgárd. De a kérdésre válaszolva: az avantgárdhoz nem passzol a nacionalizmus. Nem az etnicitás a fontos, hanem a hasonló világlátás.

- Azért a politikát nehezen lehet kikerülni. A gyűjtemény legnagyobb sikere az a kiállítás volt, amelyet Tito egykori hajóján, a Sirályon rendeztek be.

- A Sirály egy olyan rendszer szimbóluma, amely eltűnt a történelem süllyesztőjében. Az a rendszer gyűlölte ezt a fajta művészetet, és a rendszer szimbóluma maga Tito volt. Mégis, Tito dolgozószobájában egy csomó olyan filmet találtak, amiket személyesen tiltott be. Úgy látszik, mégis szerette őket. Erre az ambivalenciára gondoltam, amikor az íróasztalát telepakoltam a Gorgona Csoport munkáival. Tito 1961-ben, egyik beszédében külön kitért rájuk mint betiltandó szemétre. Nagyon szórakoztató volt a látogatók reakciója a tárlatra. Sztilinovics, az egyik művész még korábban készített egy jugoszláv zászlót borotvapengékből. A baloldaliak elégedetten hümmögtek, és azt mondták, ebből is látszik, hogy Jugoszlávia milyen erős és erőt sugárzó ország volt. A jobboldaliak pedig azt mondták, a mű természetesen azt mutatja be, hogy Jugoszlávia úgy szabdalta szét a benne élőket, mint egy borotvapenge. Úgyhogy mindenki elégedetten távozott.

- A kelet-európai művészet kezdi reneszánszát élni, legalábbis a fokozódó nyugati érdeklődés alapján úgy tűnik.

- Ez a kiállítás jó példa erre. Generációk és jó pár határ választja el egymástól az ukrán Kulikot, az orosz Blue Nosest vagy a horvát Vanistát, mégis ugyanaz a kritikus, lázadó szemléletmód jellemző rájuk. Hónapokig tanulmányoztam a MOMA működését, és rájöttem, hogyan csinálják. Egy ideig csak japánokkal foglalkoznak, aztán jön a kínai korszak, most pedig Kelet-Európa van soron. De máshonnan is érdeklődnek, a Tate igazgatója is eljött a Sirályra, 2015-ben pedig a gyűjteményt kiállítják Londonban is. Azt is észrevettem, hogy szinte minden nagy múzeumban, a Tate-től a Pompidouig mindenhol vannak kelet-európai gyökerű munkatársak, akik nagyon örülnek ezeknek a munkáknak. Van egyébként egy elméletem, hogy miért érdeklődnek ennyire a nyugatiak mostanában. Talán rossz a lelkiismeretük, hogy mindig cserbenhagytak bennünket. De ha így is van, a lényeg akkor sem változik: végre eljut hozzájuk egy csomó elveszett kincs. És így talán végre hozzánk is közelebb kerül a saját kulturális hagyatékunk.


A Ludwig Múzeum Átmenet és átmenet című kiállítása március 7. és 9. között rendhagyó tárlatvezetésekkel és hosszabbított nyitvatartással, 20 óráig várja a látogatóinkat.

Ízelítő a kiállítás anyagából:

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Ők az idei Junior Prima Díjasok színház- és filmművészet kategóriában

„Senki sem születik egyedülálló művésznek, hanem a családjának, környezetének és nem utolsósorban persze önmaga kitartó, kemény munkájának köszönhetően válhat azzá” – vallja Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója, aki a szeptember 14-i díjátadó ünnepségen hat fiatal művésznek adta át a színház- és filmművészet kategória pénzjutalommal is járó Junior Prima Díját.
Színház

A sudár mosonmagyaróvári naiva – Rujder Vivien portréja

A budapesti Katona József Színház fiatal művésze Junior Prima Díjat vehetett át szeptember 14-én. A Takarékbank Zrt. támogatásával megvalósuló díjátadón Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója méltatta Rujder Vivien tehetségét.
Színház

Ragyogó és huncut angyal – Mentes Júlia Virginia portréja

Zenésszínész-osztályában végzett, de nem zenés színészként gondol magára. Alakításai a szakma nagyjait is meggyőzik, tehetségét szeptember 14-én a Takarékbank Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal ismerték el.
Színház

Szívesen látják el szerepekkel – Gyöngyösi Zoltán portréja

A Vígszínház művészének szakmai szempontból igazán jól indult az évad: másfél hete komoly színészi helyzetben bizonyíthatott, amikor a Szerelmek városa főszerepében lépett színpadra, kiváló teljesítménnyel, szeptember 14-én pedig Junior Prima Díjat vehetett át a Takarékbank Zrt. jóvoltából. Az elismerést Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója adta át.
Színház

Kíváncsian villanó, világos szempár – Rózsa Krisztián portréja

Mohácsi János nem visz színre olyan darabot a Miskolci Nemzeti Színházban, amelyben Rózsa Krisztián ne kapna szerepet – nem véletlenül. A fiatal színművész tehetségét a Takarékbank Zrt. támogatásával Junior Prima Díjjal ismerték el szeptember 14-én.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál interjú

„Azért élek, mert valamit el akarok mondani” – interjú Mészáros Mártával

Mészáros Márta szeptember 19-én ünnepli 90. születésnapját. Ebből az alkalomból kerestük fel a rendezőt, akivel a film lényegéről, filmtörténeti csókjeleneteiről, a valósághoz vezető lépésekről és új filmtervéről is beszélgettünk. 
Vizuál hír

Kardos Sándor veheti át a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját

A Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr a magyar operatőrvilág egyik vezető alakja, mintegy 40 éves pályafutása alatt több mint 30 játékfilmet, valamint száznál is több tévéfilmet, kisjátékfilmet fényképezett.
Vizuál hír

18-as karika kerülhet Almodóvar filmjeire

Megjelentek a Médiatanács korhatár-besorolással kapcsolatos ajánlásai, a példák között több filmklasszikust is említ az NMHH – tudatta a HVG.
Vizuál hír

Átadták a magyar származású művészeket díjazó Szervátiusz Jenő-díjat

A kárpát-medencei születésű magyar alkotókat elismerő Szervátiusz Jenő Alapítvány díját idén a kárpátaljai Homoki Gábor festőművész, rajztanár és a moldvai csángó származású Petrás Alina keramikus, népdalénekes vehette át – tudatta az MTI.
Vizuál premier

Ilyen még nem volt – Online közönségtalálkozó Enyedi Ildikóval

Az országos premier napján, szeptember 23-án egy egészen különleges online, élő, streamelt közönségtalálkozón egyszerre hét mozi nézői beszélgethetnek Enyedi Ildikóval új filmje, A feleségem története vetítése után.