A 70. Berlinale fődíját, az Arany Medvét Mohammed Rasoulof iráni rendező önéletrajzi ihletésű filmje, a Sheytan vojud nadarad (There is No Evil - Nincs gonosz) nyerte el szombat este Berlinben. A rendező nem utazhatott el a fesztiválra, a díjat lánya Baran Rasoulof vette át.
Ahogy az már az első fesztiválbeszámolónk idején is látható volt, az idei Berlinalé versenyprogramjában jubileumi, a 70. születésnaphoz méltó, komoly, nagy filmek mutatkoztak be, a zsűri összetételéből is azt reméltük, hogy a mély humanizmus minden döntésükben felülkerekedik majd. Így történt. A fesztivál második felében felgyorsultak az események, minden napra jutott egy-egy nagyon erős, felkavaró, vagy megindító alkotás, sőt, még egy francia szatirikus vígjáték is. Csütörtök reggel láttuk a legjobb rendezésért járó Ezüst Medvét elnyerő dél-koreai filmet, a The Woman Who Ran-t (A nő, aki futott), Hong Sangoo leheletfinom alkotását. A barátság, a felnőtté válás minimalista meséje egy olyan női történet, amelyben ugyan alig szerepelnek férfiak (és van egy kedvenc macskás jelenetünk benne), mégis minden rezdülésében, kimondva, kimondatlanul ott lebegnek valahol a háttérben.
jelenet Hong Sangoo a The Woman Who Run c. filmjéből (Fotó/Forrás: Berlinale)
Szintén csütörtökön vetítették az NRSA-at, azaz a Never Rarely Sometimes Always-t (Soha, ritkán, néha, mindig), amit azonnal esélyesnek gondolt mindenki, aki csak látta. Végül az Ezüst Medve-díjat nyerte el az amerikai független-film, Eliza Hittman briliáns kamaradrámája. A letisztult, egyszerűségében feszült, mélyen humanista alkotás egy 17 éves pennsylvaniai lány abortusztörténetét beszéli el.
A vállaltan feminista film már a Sundance fesztiválon hatalmas feltűnést keltett, nagy stúdió, az Universal vásárolta meg a forgalmazását, reméljük Magyarországra is eljut.
jelenet a Never Rarely Sometimes Always c. filmből (Fotó/Forrás: Berlinale)
A díjkiosztó előtti utolsó napra, péntekre jutott a másnap Arany Medve-díjat elnyerő film bemutatója. A Sheytan vojud nadarad (There is No Evil - Nincs gonosz) vetítésén hamar elcsendesedett a nézőtér, mindannyian éreztük, hogy mesterművet látunk, pedig egy hosszú fesztivál utolsó vetítésén jártunk, és már szinte módosult tudatállapotban ültünk be a Berlinale Palast ezer fős nagytermébe. Mohammed Rasoulof iráni rendező a halálbüntetés témáját dolgozza fel filmjében, négy epizódban járja körül a témát.
Elhiteti velünk, hogy a legnehezebb körülmények között is lehet szabad választásunk, és a valóság olykor költészetté válhat.
Mohammad Rasoulof 1972-ben született az iráni Shirazban. Szociológia tanulmányai mellett kezdett el dokumentum- és rövidfilmeket forgatni. Második filmje, az Iron Island elkészítése után egyre kevesebbet forgathatott, és alig vetítették filmjeit. Mind a hét egész estés játékfilmje az iráni cenzúra áldozata lett. 2010-ben éppen Jafar Panahival forgatott együtt, amikor munka közben letartóztatták, és egy év börtönre ítélték. Munkájáért számos nemzetközi díjat nyert, többek között a Cannes-ban, az Un Certain Regard szekcióban. 2017 óta hivatalosan megtiltották a számára Irán elhagyását.
Gazdag történetmesélése az iráni filmek legszebb hagyományait viszi tovább: humanista, pontos és festői. A morális kérdésekre nyílt válaszokat ad, mert fontos számára, hogy megértsük az üzenetét, és nem csak mi, a filmszerető európai közönség (hiszen hazájában tiltólistán van), hanem az a totalitárius államhatalom is, ami Iránban ellehetetleníti a létezését. Már belegondolni is felkavaró, hogy titokban kellett forgatnia mert még mindig el van tiltva a szakmájától, csak közeli barátaira, családtagjaira számíthatott, akik a szabadságukat kockáztatták miatta és ezért a filmért.
Maga a rendező mindössze néhány hónappal ezelőtt beszélt először a producerének a filmtervéről, majd amint felállt a német, cseh, iráni koprodukció azonnal forgatni kezdtek Teheránban és a környékén. Tudta, hogy kevés ideje van, bármelyik nap elkezdődhet letöltendő börtönbüntetése, amelyet a 2017-es Cannes-ban bemutatott filmje, A Man of Integrity bemutatása után tűztek ki rá, mert nyíltan bírálta benne Irán egyházi vezetését. Ezért a filmjéért egy életre eltiltották a filmezéstől, de szerencsére nem hajlandó tudomásul venni az ítéletet.
Baran Rasoulof az Arany Medve-díjas Sheytan vojud nadarad (Nincs gonosz) c. filmben (Fotó/Forrás: Berlinale)
Berlinbe sem utazhatott el, ezért videóinterjúban beszélt a film készítéséről, a díjátadón lánya, a filmben is szereplő Baran Rasoulof emelte magasba az aranyszobrot, majd a sajtótájékoztató alatt telefonon is elérte édesapját, akit mindenki ünnepelt. A rendező elmondta, hogy több ponton is önéletrajzi ihletésű a történet, a nyitójelenet is az életből merített: egy napon követni kezdte egykori vallatótisztjét, akit véletlenül látott meg az utcán.
Filmjéhez ezúttal is tabutémát választott, a halálbüntetést, amit Iránban évente több száz alkalommal hajtanak végre.
Gyakran a kötelező katonai szolgálatukat töltő kiskatonákat kényszerítik a kivégzés végrehajtására, az ellentmondás pedig kegyetlen megtorlással jár. Vajon nemet lehet-e mondani a fenyegető hatalomnak? – kérdezi Mohammed Rasoulof felkavaró filmjében, amelyben a szorongató, fullasztó sötét tónusból, a vesztőhely, a börtön szorításából egyre inkább a világos, nyitott térhasználat felé tart. A nagyvárosi életmódtól a vidéki emigrációig.
Filmjében két és fél óra alatt véglegesen összekeveredik minden, szépség és kegyetlenség, megszűnik gonosz és jó, és bár az egyéni döntések fájdalmas következményekkel járnak, mégsem mond le arról, hogy reményt és erőt adjon a nézőnek.
Még egy totalitárius diktatúrában is lehet és kell felelősséget vállalni, üzeni az Arany Medve díjas alkotás, hát még egy funkcionális demokráciában, tehetjük hozzá Európából nézve. Mohammed Rasoulof berlini díja az elhallgattatásban élő, és nemzetközi figyelmet alig kapó iráni filmes generációra is felhívja a figyelmet. Arra a filmes társadalomra, amely január végén, az iráni filmkritikusok díjátadóján nyíltan kiállt a múlt novemberi kormányellenes lázadások több száz halottjáért, és amely nagy része bojkottálni fogja az ország legnagyobb filmes seregszemléjét, a lelőtt ukrán repülőgép áldozataira emlékezve.
A 70. Berlinale tovább vitte tehát régi hagyományait: Európa legnagyobb filmes közönségfesztiválja a szabadság, a tolerancia és a művészet melletti kiállással, és erős politikai üzenettel fejeződött be. És ki tudja, talán ez volt az utolsó koronavírus-mentes filmfesztivál Európában. Nem tudjuk hol folytatódhat a művészfilmek seregszemléje legközelebb. Friss hír, hogy lemondták Bergamoban a nemzetközi filmfesztivál megrendezését, korábban bejelentették a hongkongi filmfesztivál elhalasztását a nyár végére. A Cannes-i filmfesztivált május közepén rendeznék meg.
Fejléckép: Baran Rasoulof és a telefon kijelzőjén Mohammad Rasoulof a Berlinale sajtótájékoztatóján (Fotó: Piero Chiussi, Berlinale, 2020)
hírlevél
