Vizuál

Tíz árnyalat az ezer tó országáról

2012.02.25. 07:00
Ajánlom
A Pekka of Finland harsány színekkel, izgalmas formákkal népszerűsíti a finn életérzést, és könnyedén fogalmazza képekbe az északi ország ősi-modern mítoszait.

Az óriási bőröndökből előbukkanó, Európát beutazó kép-konvoj Finnország legmenőbb alkalmazott grafikusainak egy-egy, kifejezetten a turnéra készített munkáját rejti. A művek jólesőn-játékosan bizonyítják, hogy a vodka és a szőkeségek mellett - a tárlat alcíme Kortárs illusztrációk a pia és a szőkék földjéről - továbbra is a design a finnek legkelendőbb exportcikke. Mindennek felmutatásával a kiállítás egyszeriben ízléses, vagány és roppant vonzó országimázs-csomaggá is változik a kArton Galéria terében.

A tárlat tíz markáns impressziót, látomásszerű pillanatképet mutat be az ezer tó országáról. Az egységes méretű - majd' embernyi nagyságú - anzixok fényről és sötétről tett személyes vallomások, a természet közelségének, a tradíciók továbbélésének falfelületnyi megfogalmazásai. Persze számos módon bejárhatjuk a galéria terét, számomra azonban Antti Uotila op- és pop-art megoldásokból építkező, óriási képeslapra hasonlító kollázsa jelentette látogatói túrám origópontját, ahova aztán - a többi tabló színével, hangulatával - jól esett visszatérnem. Uotila címeroroszlánt, hattyút - Finnország nemzeti madarát -, jókora sügeret és sirályt, meredek hegyoldalon bandukoló medvét, fákat, köveket ábrázol együtt az érzékeinket zavarba hozó, nonfiguratív, játékos illúziókkal. Neonos víziója sajátos, közelképekből kirajzolódó szubjektív nagytotált ad.

Folytassuk virtuális barangolásunkat Sanna Mander képénél, amely a maga laza stílusában nem kevesebbet vállal, mint Finnország flórájának bemutatását. A növényhatározószerű elrendezés helyett egy furcsa palackból - afféle nordikus Pandora szelencéjéből - kiszabaduló, hatalmas virágbokrétát képzeljünk el, amely glóriaszerűen árad szét a sötét alapozáson. Pietari Posti szürreális kréta-erdejében - fái kifejezetten Magritte: A titkos játékos című alkotását idézik - fejetlen, lompos farkú, nagymacskaszerű lények rejtőzködnek, Sac Magique szirupos vattacukor-világát pedig ravasz tekintetű, vagy épp könnyező, pink elefántok lakják. Előbbit a végtelen, finn nyírfaerdők ihlették, utóbbi a fiatalság gondtalan lollipop-felszíne alatt megbújó nehézségeket tematizálja.

Santtu Mustonen Forró, csapadékos nyáréjszakáját a hatvanas évektől errefelé alighanem bármelyik pszichodelikus indie-zenekar jó szívvel elfogadná albumborítónak. Mintha egy suhanó viharvadász-különítmény nyitva feledett objektíve kapott volna le egy apokaliptikus, vad zivatart. Féktelenséget, száguldást, a határok felrúgását érzékelteti a kép, vagyis - feltételezem - egy átlagos, forró, finn buliestét. Minni Havas fotorealisztikus igényű munkáján tetovált testű, kötött zoknis viráglányokként jeleníti meg a három Gráciát. Hátuk mögött - akárha kiégett fényképet néznénk - Szent Iván-éj tüze lobog. De az is lehet, hogy eleven fáklyaként ők maguk válnak a tűz martalékává.

Míg az előző két alkotás az önfeledt tombolást, az elragadtatottságot, Rami Niemi (ön)-ironikus munkája a katzenjammeres másnapokat ragadja meg. A borisszák ébredését krétarajzszerűen ábrázoló sűrű képen csavarhúzós, forrasztópákás alakok dolgoznak serényen - tán azon, hogy lehalkítsák a hasogató, belső hangokat. Niemi részletgazdag munkája képregényszerűen kanyargó, apró, egymással összefüggő jelenetekből áll össze. Inka Järvinen tollaktól, sásszerű növényzettől légies, térképrészletnek ható, felülnézeti partszakasza olyan, mintha elektrográfiát ötvözne land-arttal. Lotta Nieminen képe kezdetleges számítógépes játékok világát, Janine Rewell A hattyú születése című munkája pedig az absztrakt rajzfilmeket, videoklipeket juttatja eszünkbe.

Körsétánk végén könnyen beláthatjuk, hogy ezek a világszerte foglalkoztatott, bögre- és pólómintákat, szórólapokat és koncertplakátokat tervező fiatal grafikusok mennyire ügyesen bánnak a huszadik század második felére jellemző képzőművészeti sztár-trendek ikonográfiájával, illetve milyen szívesen kölcsönöznek ötleteket az utcaművészettől is. A kiállítótérben egy vetítőn futó, illetve az interneten is elérhető további munkáik arról árulkodnak, hogy kezük alól vizuálisan vonzó világ bontakozik ki. Ám volna itt még valami. A példaértékű, gondos összefogás, támogatási háló méghozzá, ami képeiket Magyarországra hozta. A kiállítók ugyanis egytől egyig a Pekka cég alkalmazásában állnak, a tárlat így akár tekinthető az ügynökség - igazán impozáns - portfóliójának is. Idén tudniillik Helsinki a világ design fővárosa, a Pekka of Finland pedig a rendezvénysorozat utazó nagykövetségeként, kihelyezett, kedvcsináló tagozataként is funkcionál. Tehetségekben nálunk sincs hiány, művészet-menedzsment terén azonban érdemes pár pillantást a finnekre vetnünk!

Interjúnkat a kArton Galéria tulajdonosával, Kozma Péterrel itt olvashatják.                 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál instagram

Instagramon dokumentálta apja halálát egy fotós

Apja élete utolsó tanítását akarta átadni fiának, akinek teljesen hiányzott addigi életéből - fia pedig így, fotókon keresztül próbálta feldolgozni a tragédiát. A sorozat végül mindkettőjük számára sokkal többet adott.
Vizuál múzeumok éjszakája

Múzeumban eddig soha nem látott Munkácsy-kép Szegeden

Az Egy tál meleg leves című festmény egy magángyűjtemény része. Egyelőre csupán a Múzeumok Éjszakáján láthatja a közönség.
Vizuál kulisszatitkok

„Itt mindenki beavatott lesz”

Interjú Turnai Tímeával, a PIM-Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményvezetőjével, a Kulisszatitkok, színház kívül-belül tárlat és programsorozat kurátorával.
Vizuál múzeumok éjszakája

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Vizuál india

Nézze élőben, hogy készül egy festmény!

Egész héten a Hopp Ferenc Múzeum kertjében fest Abhishék Szingh indiai művész, aki nemcsak szívesen veszi a látogatókat, de be is vonja őket az alkotásba.