Hogyan lesz egy több mint százéves fényképből kortárs irodalom? Erre a kérdésre kereste a választ a Néprajzi Múzeum novellaíró pályázata, amely a Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című időszaki kiállításhoz kapcsolódott. A felhívásra a május 18-i határidőig 210 pályamű érkezett, amelyek összesen 55 különböző történeti fényképet értelmeztek újra irodalmi eszközökkel.
A pályázók a felhívásban közzétett, 25 képből álló kurátori válogatásból is választhattak, de sokan személyesen is felkeresték a kiállítást, és ott találták meg azt a fotográfiát, amely történetük kiindulópontjává vált. A beérkezett novellák jól mutatják, hogy ugyanaz a fénykép mennyire különböző történeteket képes elindítani: egyes szerzők a képen látható emberek életét képzelték tovább, mások magának a fényképezés pillanatának adtak új értelmezést, megint mások pedig a fénykép későbbi sorsát mesélték el. Nem egy történetben maga a fényképész is fontos szereplővé vált.
A pályaművek visszatérő témája volt az első világháború időszaka és a családok szétszakadásának élménye.
Mivel a kiállításban szereplő fotográfiák jelentős része ebben a korszakban készült, a novellákban is hangsúlyosan jelentek meg a hiány, a várakozás, a veszteség, valamint az emlékezés motívumai. A zsűri számára ugyanakkor az is világossá vált, hogy a szerzők a történeti fényképekben elsősorban nem történelmi eseményeket, hanem emberi sorsokat kerestek. A képek nem dokumentumként, hanem személyes történetek kiindulópontjaként működtek.
Menyasszony. Jászság, 1910-es évek. Ismeretlen fényképész felvétele (Fotó/Forrás: Néprajzi Múzeum)
Érdekes képet rajzol az is, hogy mely fényképek mozgatták meg leginkább a pályázók képzeletét. A legtöbb, 24 novella egy ismeretlen jászsági fényképész felvételéhez kapcsolódott, amelyen egy udvarra kifeszített lepel előtt álló menyasszony látható, miközben a háttérből egy bajuszos férfi kukucskál elő. 16 pályázót ihletett meg Borsy Béla rákospalotai műtermében készült, csecsemőjét tartó édesanyát ábrázoló fénykép, 15 szerző írt a pipázó urasági kocsisokat ábrázoló ceglédi felvételről, 14 novella született az endrődi műteremben készült családi portré alapján, amelyen egy kislány édesapja fényképét tartja a kezében, míg 12 pályázót szólított meg az idős házaspárt kutyájukkal ábrázoló balassagyarmati fotográfia.
A pályaműveket négytagú szakmai zsűri bírálta el: Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője, Bata Tímea, a Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című kiállítás kurátora és Berényi Marianna, a Néprajzi Múzeum kommunikációs főosztályvezetője. A díjazottak a Magvető Kiadó és a múzeum könyveit, valamint az Etnoshop múzeumi bolt ajándékait, múzeumi belépőket vihettek haza.
A zsűri döntése alapján a pályázat két fődíjasa holtversenyben Sinkó Adrienn (Hiányzó öltések) és Major Eszter Anna (Moccanatlan) lett, akiknek novelláit a zsűri egyaránt a maximális, 40 ponttal értékelte. A második díjat Bajnai Zsolt nyerte el Alkalmi násznép című novellájával.
Család, a kislány kezében az édesapja fényképe. Endrőd, 1915-1919. Szabó Imre felvétele (Fotó/Forrás: Néprajzi Múzeum)
A díjátadón több különdíjat is átadtak. A MúzeumCafé két pályaművet részesített elismerésben: Szinger Veronika A Fanto család emlékére című novelláját, amely történeti hitelességgel dolgozza fel a kecskeméti Fanto fényképész dinasztia emlékét, valamint Demeterné Mérai Mária Özvegyek hiányzó könnyei című írását, amely példaszerűen mutatja be, miként gazdagíthatják a személyes emlékek és a családi történetek a muzeológiai kutatást. A Czeczon Csenge, a Néprajzi Múzeum social media menedzsere által odaítélt Z generációs különdíjat Sóvári Eszter Onkel című novellája kapta a családon belüli erőszak érzékeny és árnyalt ábrázolásáért, míg a Kurátori különdíjat Bata Tímea döntése alapján Kisbál Mihály Fenyvesek című írása érdemelte ki.
A legjobb pályaművek egy várhatóan 2027-ben megjelenő antológiában kapnak helyet. A kötet nemcsak a díjazott novellákat, hanem az azokat inspiráló történeti fényképeket is bemutatja, így a múzeumi gyűjtemény és a kortárs irodalom párbeszédének lenyomatává válik.
Fejléckép: Asszony csecsemővel, akinek figyelmét csengővel irányítják a fotózáshoz. Rákospalota, 1915-1919. Borsy Béla felvétele (forrás: Néprajzi Múzeum)
hírlevél
