Azt hiszem, a felnőtté válás egyik meghatározó pillanata, amikor egy nap a fejünkben valahol elraktározott, kötelezően megtanult verssorokat már nemcsak gépiesen tudjuk visszamondani – ha még emlékszünk rájuk egyáltalán –, hanem felidézve hirtelen tetőtől talpig átjár minket valami furcsa, delejes érzés, amit semmi más, csak a művészettel és az alkotó elmék őserejével való találkozás képes kiváltani. Amikor már nem is bánjuk, hogy órákon át, fejfájásig görnyedtünk például A walesi bárdok felett az íróasztalunknál hatodik osztályban, hogy aztán kapjunk rá egy négyest, mert itt-ott pontatlanul idéztük a költőt, hanem áldjuk a jószerencsénket, hogy magyarul olvashatjuk Arany Jánost.

Arany számomra a legideáltipikusabb magyar költő,

Verseiben – amelyek értelmét, bevallom, kisiskolásként többnyire egyáltalán nem fogtam fel – szinte lehetetlen nem észrevenni, hogy nem csupán törekszik a tökéletességre, de, ha lehet ilyet mondani, meg is valósítja azt. Írásainak végletekig megmunkált nyelvezetével a világ leghétköznapibb dolgait, a legalapvetőbb emberi érzéseket is összetettségükben tudja megragadni. Olyasvalakinek képzelem el, aki képes volt órákon keresztül idegesen fel-alá járkálni a szobájában, fejében az adott vers ritmusához illeszkedő dalt dúdolva, hogy megtaláljon pusztán egyetlen megfelelő rímet.

A Toldi, a mozifilm egyik képkockája (Fotó/Forrás: Kecskemétfilm)

Egy ilyen alkotózseninek a műveihez pedig nem akármilyen társ dukál: épp ezért lehetünk hálásak a sorsnak Jankovics Marcellért, aki vállalta azt a cseppet sem egyszerű feladatot, hogy animációs filmként jelenítse meg nekünk a Toldit. Egy olyan művészről beszélük, aki

Jankovicsra gondolva ugyanis hasonló kép villanhat be az olvasónak, mint amit Arany kapcsán vázoltam fel. A tavaly elhunyt művész filmjében szemernyit sem enged lenyűgöző vízióiból, és minden egyes képkockája a feldolgozott mű – és a mögötte húzódó kultúrtörténeti összefüggések – mély, beható ismeretéről tanúskodik.

Ugyanezt elmondhatjuk az egészestés Toldiról is. Jankovics Marcell utolsó nagy műve egyedi, kézzel rajzolt technikával kísérli meg szöveghűen feldolgozni Arany János legendás elbeszélő költeményét a szinte emberfeletti erővel rendelkező kamaszfiúról. A készítők (a film társrendezője Csákovics Lajos volt) felfogásában Toldi Miklós egy naphérosz, akinek felnövekedéstörténetében az önuralom és az igazságra való, feltétel nélküli törekvés lesz a kulcs ahhoz, hogy valóban beteljesíthesse sorsát és a benne rejlő erőkhöz méltó, dicsőséges szerephez jusson. Mindezt egy olyan környezetben, ahol az ifjú Toldit szinte kizárólag igazságtalanság veszi körül, csupa önzés, vad kegyetlenség – a természetben és az emberek közt egyaránt.

Ahogy azt a készítők hangsúlyozták, a filmmel az is céljuk volt, hogy egyfajta magyar szuperhősként ábrázolják Toldit, ami kétségtelenül működik, itt-ott eszünkbe juttathatja akár az 1997-es Disney-filmet, a Herkulest is. Azt viszont kötve hiszem, hogy mostantól gyerekek tucatjai öltöznek majd Toldi Miklósnak a farsangi bálokon.

Jelenet Jankovics Marcell Toldi című animációs filmjéből (Fotó/Forrás: Kecskemétfilm)

Mert ennél jóval fontosabb, hogy

– méghozzá lenyűgöző módon, úgy, ahogy arra csak ő képes. A költő metaforáktól, metonímiáktól és hasonlatoktól hemzsegő sorait mintegy lázas igyekezettel rajzolja meg, ügyelve közben a történelmi hitelességre is, a paraszti világ vagy a korabeli Pest és Buda pontos ábrázolására. Ahogy Arany egy-egy sorával, nyelvi megoldásával a világ összetettségét és bonyolultságát próbálja megragadni, úgy jeleníti meg Jankovics a világot, s változtatja meg egy szempillantás alatt, ha kell. A műveire egyébként is jellemző alakváltozások szerepe a Toldi esetében is igen jelentős: már-már a szürrealizmus határát súroló megoldásaiban emberek alakulnak át állattá, növények fegyverekké vagy épp a hiányzó édesanya képe a Hold felszínén rajzolódik ki. Ha pedig tűz lobban Toldi szívében, akkor főhősünk valóban csaknem lángra gyúl, haja aranyszínben villódzik, fékezhetetlen ereje pedig csaknem az egész világot romba dönti.

Jelenet a Toldiból (Fotó/Forrás: Kecskemétfilm)

Jankovics és Arany a magyar nyelvet és kultúrát valamiféle ősi, eredendő, letisztult állapotában képes megmutatni. Kettejük közös tudását egy alkotásban megismerni pedig letaglózó élmény.

Arany János egyébként a filmben maga is állandó karakter, bölcs, mindentudó lélekként bolyong Toldi Miklós körül. A költő Széles Tamás hangján szólal meg, aki hihetetlen átéléssel és szépséggel szavalja az eredeti szövegeket. Selmeczi György zenéi pedig pontosan illeszkednek az adott jelenetekhez: akár farkasokkal birkózik Toldi, akár édesanyjához lopódzik be éjszaka, akár a rettenetes cseh lovaggal vív meg, a felcsendülő dallamok rögtön megragadják és berántják a történetbe a nézőt.

Jankovics Marcell Toldija több mint méltó az eredeti műhöz – egyenértékű vele, és szentül hiszem, hogy az irodalomoktatásban is helye volna. Újabb világszínvonalú alkotással bővült az egyébként is gazdag magyar animációs film. Bűn volna kihagyni: Arany Jánost olvasni és Jankovics Marcellt nézni ugyanis kiváltság.

Fejléckép: Jelenet a Toldi című animációs filmből (Fotó/Forrás: Kecskemétfilm)