– Milyen volt a Swing után ismét Törőcsik Marival forgatni?

– Az Aurora Borealisban (kritikánk a filmről ITT) más idősíkokban szerepelünk - a forgatáson emiatt sajnos nem is találkoztunk. A Swing alatt persze hatalmas élmény volt, akkor sokat beszélgetünk a szünetekben is. Jó volt hallgatni a történeteit, és szembesülni azzal, milyen elképesztő kisugárzása van.

08-torocsik franciska-171016-A40A5088 (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)

– Ha csak a közös filmjeiket nézzük, a Swingben ő volt a pótanyukája, most pedig ugyanazt a karaktert alakítják. Van, aki azt gondolja, hogy rokonok?

– Persze, sokan gondolják még mindig, hogy az unokája vagyok, ami nem igaz. Nem vagyunk rokonok.

– A fiatal Mária a háború utáni években akar Bécsbe szökni szerelmével. Embert próbáló éveket ábrázol a film, főleg egy nő számára. A rendező Mészáros Márta beszélt önnek erről az időszakról?

– Márta több filmje érinti ezt a témát, és beszélgettünk is a korról. Természetesen néztem ide kapcsolódó filmeket, illetve Polcz AlainAsszony a fronton című könyve is sokat segített, hogy hitelesen tudjam alakítani a szerepemet.

– Eddig főleg műfaji filmekben szerepelt: musicalben, vígjátékban, horrorban. Egy olyan dráma, mint az Aurora Borealis színészileg nagyobb kihívás?

– Úgy gondolom, igen. Semmilyen műfajt nem szeretnék lenézni, mindegyiknek megvan a maga bája és erőssége, és végső soron mindegyik igazságokat keres, ettől működnek ugyanis a filmek, műfajtól függetlenül. Azt tapasztaltam az utóbbi időben, hogy

az ad igazán nagy motivációt, az inspirál, ha egy igazi, fajsúlyos téma szolgálatába állíthatom a tudásomat,

amilyet az Aurora Borealis ábrázol. Úgyhogy a jövőben, ha lesznek ilyen lehetőségeim, ezeket fogom előnyben részesíteni.

04-torocsik franciska-171016-A40A5039 (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)

– Mi fogta meg a forgatókönyvben: a személyes dráma, vagy annak történelmi kontextusa?

– Szerintem a kettőt nem kell szétválasztani. Engem így, együtt érintett meg a könyv. Amikor elolvastam, rögtön éreztem hogy közöm van hozzá, inspirál. A burkolt és kevésbé burkolt mondandója is fontos.

– A film többek között a múlt súlyos emlékeivel és azok feldolgozásával foglalkozik. Mit gondol, az embernek fontos tudnia saját múltjáról, szülei emlékeiről, vagy vannak titkok, amelyek nem baj ha a sírba szállnak?

– Természetes, hogy olyan megpróbáltatások után, amelyeken a filmbéli Mária is keresztülment, nem szívesen beszél róla. Máriának szerencsére volt segítsége, a lánya, a férje, az unokája. Egyedül hihetetlenül nehéz lehet feldolgozni a fájó emlékeket, és érthető az a pszichológiai reakció, hogy takargatta a múltbeli sebeket és sérüléseket.

Személy szerint egyre fontosabbnak tartom, hogy beszélgessek a felmenőimmel arról, hogy velük mik történtek.

Még akkor is, ha tudom, hogy ezek megszépülhetnek, vagy épp eltorzulhatnak az idő múlásával. Nekem lényeges hogy tudjam, a családtagjaim különböző helyzetekben milyen válaszokat adtak, hogyan éltek, miben hibáztak és mit csináltak jól - ezek sokat segíthetnek a saját jelenemben is.

06-torocsik franciska-171016-A40A5060 (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)

– A támogató környezetet említi. Ugyanezért állnak elő egyre többen saját történetükkel a Hollywoodban kirobbant szexuális zaklatási botrány után, itthon és Amerikában is.

– Kellenek az ilyen bátor nők itthon, mint Sárosdi Lilla, aki ki mer állni a történetével. Szíve joga, hogy megnevezi-e az illetőt vagy nem. (Sárosdi Lilla azóta megnevezte a zaklatóját - a szerk.) Sajnos még mindig vannak olyanok, akik egy ilyen helyzetben az áldozatot hibáztatják, és azt mondják: miért ment bele, miért ült be a kocsiba. Nem gondoltam volna, hogy Madonnát fogom idézni, de legutóbb ő mondott beszédet valamelyik díjátadón, aminek a lényege az volt, hogy tartsunk össze mi, nők, erősítsük és ne gátoljuk egymást. Fontos beszélni róla, mi történik velünk, és fontos hogy támogassuk egymást. Sajnos ma még mindig kockázatos bejelenteni, ha valakit szexuálisan zaklattak, mert élnek a prekoncepciók, de ha egyre többen állnak ki, akkor talán ebben is előrébb jutunk.

– Itthon nőként talán még bátrabb dolog kiállni a nyilvánosság elé egy hasonló történettel.

– Nagyon kicsi az ország, kicsi a szakma. Fontos őszintén beszélni arról, milyen sérelmek érik a nőket, de érthető, erről miért hallgatnak sokan: félnek, hogy elveszítik az állásukat, és nem lesznek többé lehetőségeik. Mégis, azt kellene elérni, hogy magunk mögött hagyhassuk ezt a megalkuvást, hogy te sem mondod ki, én sem mondom ki, és hallgatunk.

Mártának is ez volt a fő célja a filmmel, az őszinteség - persze egy-egy hazugság néha becsúszik, és van, hogy nem mondunk ki dolgokat, mert nem akarunk fájdalmat okozni - de mégis, ne féljünk kimondani az igazságot.

A téma nagyon összetett, hiszen férfiak is lehetnek áldozatai a társadalomnak. Éppen ezért nehéz ezt a művészetben hitelesen ábrázolni.

– A mondanivaló tehát az ön számára is ismerős volt?

– Nemrég kezdtem el gondolkodni a dolgon, hiszen az ember, mint a kisgyerek, alapvetőnek tekint dolgokat, és sokszor nem gondolkodik el azok jogosságán. Én is sok mindent elfogadtam: hogy vannak, amiket a férfiaknak lehet, a nőknek nem, vagy a nőknek kötelessége, a férfiaknak nem feltétlenül.

Ha lehet ilyen nagy szavakat használni, mostanában ébredek női öntudatomra, és kezdem megkérdőjelezni ezeket a bevett szokásokat.

Súlyosabb sérelem vagy bántalmazás szerencsére velem nem történt, de olyan előfordult, hogy visszaéltek azzal, hogy nő vagyok, nem úgy viszonyultak hozzám, mint egy egyenrangú emberhez - és ez kellemetlen érzéseket szült.

– A tavalyi amerikai horrorfilmben, az itthon forgatott Vaksötétben fontos mellékszerepet alakított - később mégis azt nyilatkozta, hogy a külföldi karrier az ön számára nem pálya.

– Nem az hogy nem pálya, hanem nem sok esélyt láttam rá akkor. De most úgy gondolom, hogy ez a pálya egyre több százalékban a szerencsén múlik, úgyhogy még az is lehet, hogy lenne belőle valami. De nem akarok illúziókat kergetni, én magyar színésznő vagyok - soha nem fogom úgy beszélni az angolt vagy a németet mint egy anyanyelvű színész. Ennek ellenére már egyáltalán nem zárkózom el ettől a gondolattól, állok elébe és várom a külföldi ajánlatokat.

01-torocsik franciska-171016-A40A5007 (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)

– A korábbi filmjeiben főleg szende, naiv lányokat játszott. Az Aurora Borealisban fiatal Máriájában szintén megvan ez az ártatlanság - de korábban kijelentette, hogy ön nem ilyen.

– Régebben még zavart, hogy ilyennek vagy olyannak tartanak, de én meg amolyan vagyok - de egy idő után rájön az ember, hogy ez nem fontos, mert csak történetek vannak. Mária ugyanannyira szende, mint amennyire egy bátor nő, akinek annyira fontos a szerelme, hogy otthagyja a családját és a biztos hátteret. Ráadásul kibírta, túlélte ami történt vele, így az események csak tovább erősítették.

Többször hallottam már, hogy ez megint egy áldozatszerep - bár az lenne a legnagyobb bajom, hogy mindig ilyen szerepeket kapok és már unom!

Örülök, ha van lehetőségem, amikor a saját személyiségemen keresztül a legjobb tudásom szerint átadhatok valamit. Nem érzem azt, hogy be lennék kategorizálva, örülök, ha rám gondolnak és méltó feladatokat kapok.