Április 30-án, a magyar film napján indul a 120 éves magyar film ünnepi éve. Ebből az alkalomból új filmtörténeti honlapot is indított a Nemzeti Filmintézet-Filmarchívum igazgatósága. Miért ennyire fontos az internetes hozzáférés megteremtése?
A magyar film 120 éves jubileumi ünnepségsorozata igazi csapatmunka. Az ötletgazdája és szervezője a Nemzeti Filmintézet, a Filmarchívum munkatársai a szervezésben való részvétel mellett azzal járulnak hozzá, hogy a tartalmaikat és a kutatásaikat publikálják, elérhetővé teszik – és hol máshol, mint elsősorban az interneten. Hiszen a televízió és a mozi pillanatnyi élményt ígér, de az internet az a fórum, ahol visszakereshetővé válik az információ, ahol tovább élnek az érdekességek, a legendák.
A Filmarchívum gyűjteménye óriási: közép-európai szinten a legnagyobb, de európai szinten is jelentős a nálunk őrzött anyag.
Ráadásul a túlnyomó részét nem is ismeri a közönség, hiszen nagyon nehéz megmutatni mindent, ami analóg formában van. Évtizedeket venne igénybe a teljeskörű digitalizálás, próbálunk tehát priorizálni, így alakult ki az a tartalmi keretrendszer is, amiről úgy gondoltuk, hogy a mostani 120 éves évforduló kapcsán érdemes online megjelentetni.
Törőcsik Mari és Soós Imre a Körhinta című filmben (Fotó/Forrás: Schandl Teréz / Budapesti Klasszikus Film Maraton)
Az ünnepi év részeként júliusban a Ludwig Múzeumban Nagylátószög címmel filmtörténeti kiállítás nyitnak. Mire számíthatunk?
Ez egy hatalmas vállalkozás. 1901. április 30-ától, A táncz című film bemutatásától napjainkig tekinti át a tárlat a magyar film és a magyar filmgyártás 120 évét. Természetesen mindent nem fogunk tudni bemutatni, hiszen akkor a Ludwig Múzeumba be se férnénk, de igyekszünk a legfontosabb eseményekről, alkotókról amennyire lehet hiánytalanul beszámolni.
Van arra esély, szándék, akarat, hogy legyen végre önálló filmmúzeumunk? Hol tart ez a folyamat?
A válasz határozott igen. És több mint szándék. Dolgozunk egy terven és a reményeink szerint meg fog valósulni Budapesten egy Filmmúzeum és Cinemathéque, egy igazi filmközpont,
ahol a magyar filmtörténet méltó kiállítóhelyet kap majd, és ahol több moziteremben lehet majd vetítéseket tartani, kiszolgálni a fiatalokat, a gyerekeket és a családokat is.
Ráduly György
Franciaországi közgazdasági tanulmányait követően a magyar és kelet-európai filmklasszikusok moziban és DVD-n történő franciaországi forgalmazásával, dokumentumfilmek gyártásával, klasszikus filmek televíziós értékesítésével és filmrestaurálással foglalkozott, szoros együttműködésben a francia artmozi hálózatokkal, a francia filmarchívummal, és a nemzetközi klasszikus és kelet-európai témájú filmfesztiválokkal.
2016 májusában társszervezője volt a budapesti Francia Intézetben megrendezett Értékmegőrzés és közönségépítés című, nemzetközi filmes szakkonferenciának, melynek előadói magyar filmes szakemberek, a La Cinémathèque française, az amszterdami EYE Filmmuseum és a magyar filmarchívum munkatársai voltak.
2017 január elsejétől a Filmintézet igazgatóságaként működő Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatója.
Hagyományosan az archívum feladatai közé tartozik az elveszett filmanyag felkutatása. Hol érdemes régi és még régebbi filmek iránt kutatni?
Volt olyan időszak, hogy filmtörténeti korszakokat, filmművészeti irányzatokat, alkotói életműveket helyeztek a kutatás középpontjába, de most, főleg a digitalizálásnak köszönhetően egy olyan korszakba léptünk, amikor ezek mellett kötelességünk felkutatni az elveszettnek hitt, úgynevezett kallódó filmes műkincseinket is. Óriási hiátusaink vannak elsősorban az 1945 előtti időszakból. A magyar filmművészetnek több mint egyharmada jelenleg is elveszettnek minősül, vagyis nem tudjuk, hogy fennmaradt-e belőle kópia valahol a világban - Magyarországon tudomásunk szerint nincs. Ilyen vagy olyan oknál fogva megsemmisültek, volt, hogy még a filmgyártás és a forgalmazás maga is tönkretett kifutott példányokat, és a huszadik század viharos történelme sem segített a fennmaradásban.
Gondolom, ezért készítették el a 120 Most Wanted magyar film listáját.
Megpróbáljuk felkutatni a legkeresettebb filmjeinket a nagyvilágban. Egy nemzetközi hungarika kutatást indítottunk el, amivel elsősorban a nemzetközi filmarchívumok és magángyűjtemények vezetőinek és kutatóinak a figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy elveszettként tartjuk számon ezeket a filmeket, és kérjük, hogy nézzék meg a gyűjteményeikben, hogy van-e rájuk utaló jel, esetleg felbukkanhattak-e náluk. Azért is reménykedünk, mert az elmúlt tíz évben a világ minden archívuma óriási lépést tett előre a digitalizáció terén és ez korábban sosem látott módon megkönnyíti a gyűjtemények kutathatóságát.
Hiszen a digitalizált anyag könnyebben kezelhető, oda-vissza játszható, neten keresztül továbbítható, belezoomolhatunk, felfedezhetünk benne olyan jeleket, amelyek alapján egy címnélküli filmrészlet is beazonosítható, akár még az is, hogy melyik országból származhatott. Mi is így dolgozunk a saját 1945 előtti állományunkkal: a külföldi filmeket megpróbáljuk katalogizálni, beazonosítani. Épp a minap járt a kezünk között egy olyan Pathé film 1904-ből, amelyet bár nem tartottak elveszettnek a franciák, mert nekik is van egy kópiájuk, de kiderült, hogy a miénk sokkal jobb állapotú. Úgyhogy valószínűleg ezzel segíteni tudjuk az ő munkájukat, és azt reméljük, hogy ők is segítenek majd abban, hogy megtaláljuk az esetleg az ő raktáraikban kallódó magyar filmkincseket.
Ráduly György és Nico Hoffmann (Fotó/Forrás: Nagy Botond)
Feltűnő, hogy mennyi Kertész Mihály- vagy Korda Sándor-film, sőt animáció is van a legkeresettebb filmek listáján.
Tulajdonképpen az animáció öregebb, mint a film. A franciáknál a Lumiere-filmeket megelőzte egy csodálatos animációs filmalkotás, Emile Reynaud Szegény Pierrot című alkotása 1892-ben. Személyes élményem is van a filmhez kapcsolódóan, hiszen Franciaországban a Szegény Pierrot restaurálását elvégző Julian Pappé által alapított filmgyártó és forgalmazó vállalatnál dolgozhattam 15 évig.
Az sem meglepő, hogy Kertész Mihály vagy Korda Sándor filmjeiből sokat keresünk, hiszen mindketten rendkívül termékeny filmrendezők voltak Magyarországon.
Korda Sándor már akkor is kiemelkedő producernek számított, ráadásul ezek a korai munkáik kifejezetten jó filmek voltak. Az az igazság, hogy annyira kevés némafilm érhető el, és a némafilmes világ annyira távoli a mai közönségtől, hogy véleményt is nehezen tud alkotni róla. Mi ezen is igyekszünk változtatni és közelebb hozni ezt az izgalmas időszakot a nagyközönséghez.
Túl azon, hogy zenei kíséret nélkül nehezebben befogadható, máig érdekes meglepetésekkel szolgál a műfaj: például olyan színezési technikákkal készültek a némafilmek, amelyekről sokáig nem is tudtunk. Amikor a 60-as években átírták a nitrocelluloid kópiákat fekete-fehér biztonsági filmre, elvesztették a színüket, és azt gondoltuk, hogy a ’30 előtti filmes világ fekete-fehér volt. Valójában nem volt az,
már az első filmek és a 10-es évek filmjei is különböző technikákkal, de színezve voltak.
Volt, hogy a jelenet hangulatának megfelelő színbe mártották a tekercseket, és voltak korabeli kézzel festett technikák is. Egy-egy forgatás után sok kis szorgalmas festő színezte a filmkockákat, Georges Méliès filmjei voltak ilyen szempontból a leggazdagabbak. Montreuil-i stúdiójában több mint kétszáz festő színezte a képkockákat.
A táncz (Fotó/Forrás: © NFI Filmarchívum)
A közelmúlt egyik legnagyobb szenzációja a korai Kertész Mihály-film, A tolonc hazakerülése volt. Az elmúlt években a Szegénylegények, a Szerelem, a Sodrásban, vagy az Örökbefogadás restaurált kópiái a legnagyobb fesztiválok vendégei voltak, Mészáros Márta filmjei a MUBI-n is hozzáférhetőek. Mekkora a nemzetközi érdeklődés a felújított magyar filmekre?
A 2017-ben indított restaurálási programunk az NFI-n belül a Filmlaborral való együttműködésünkre épül, illetve mindig olyan szakmai partnereket próbáltunk meg felkérni hozzá, akik a filmek alkotói voltak, vagy közel álltak az alkotókhoz. Operatőrök, hangmérnökök jelentkeztek vagy mondtak igent a felkérésünkre, és aktívan részt vállaltak ebben a munkában, köztük Koltai Lajos, Szabó Gábor, Csukás Sándor, Ragályi Elemér, Kende János, Sára Balázs, Hildebrand István, Kardos Sándor, Medvigy Gábor, a névsor nagyon hosszú. A Focus Fox stúdió munkatársai is sokat segítettek a 2018-2019-es évben. Ráadásul ez egy óriási kaland és kihívás: négy év alatt, több mint százhúsz magyar játékfilmet sikerült digitálisan restaurálnunk. Cannes-tól Berlinig a nagy fesztiválokon szerepeltetjük őket, és nemzetközi filmforgalmazókon keresztül értékesítjük is ezeket a filmjogokat. Eljuttatjuk a filmeket Los Angelestől Tokióig. Legalább harminc magyar játékfilmet forgalmaznak jelenleg Amerikában, mozi, dvd, vagy on-demand formában, például a MUBI-val is megállapodtunk, ahol egy fantasztikus Mészáros Márta retrospektív sorozatot készítünk elő.
Jankovics Marcell Fehérlófia című filmje éppen meghódítja az amerikai piacokat, de Szabó István Oscar-jelölt filmjei is kint vannak és további húsz film jelenik meg idéntől a Criterion forgalmazásában.
Fehérlófia (Fotó/Forrás: NFI - Filmarchívum)
Az én XX. századom például Japánba került, és Franciaországban is rendszeresen jelennek meg általunk restaurált filmek, Angliában szintén, és Dél-Amerikai forgalmazókkal is tárgyalunk. Magyarországon évente sokszáz vetítést tartunk, persze nem a pandémiás időszakra gondolok. Több mint háromszáz filmet szolgáltatunk a televíziós csatornáknak, közel ötven DVD-nk van kint a boltok polcain és a FILMIO-n is kétszáz magyar felújított film nézhető meg HD-ban.
Április 30-án, a Magyar Film Napján és az azt követő hétvégén, a közszolgálati és a kereskedelmi televíziókkal és a népszerű streaming szolgáltatókkal való együttműködésben, valamint a Filmio.hu-n összesen több mint száz magyar film lesz részben ingyenesen megtekinthető.
Most éppen melyik film restaurálásán dolgoznak?
Az archívum egyik legnagyobb kihívása a nitrocelluloid állomány digitalizálása és restaurálása. Idei projektünk a Tóth Endre rendezésében készült 1939-es film, az 5 óra 40 felújítása. Tóth Endréről a magyar közönség keveset tud, sajnos a híre nem jutott el Magyarországra a '90-es évekig. Andre de Toth néven lett világhírű Amerikában, elképesztő westernfilmeket és film noir-okat forgatott Hollywoodban, ő fedezte fel Charles Bronsont például, de forgatott Michael Caine-el és Amerika legnagyobb sztárjaival. Martin Scorsese és Quentin Tarantino a mai napig a rendezők rendezőjének nevezi őt. Ez a film igazán páratlan alkotás, egy Párizsban játszódó detektívregény. Markáns, saját világot képviselt már akkor.
Azért is érdekes a munkánk, mert fel tudjuk fedezni és meg tudjuk mutatni a közönségnek a magyar film kevésbé ismert, paralel világát is, ahol szintén vannak remekművek.
A pandémia mennyire változtatta meg az archívum életét?
Sokkal koncentráltabban kellett dolgoznunk, hiszen a munkatársak jelentős része az otthoni munkavégzésre kényszerült. Azt kell mondanom, hogy a kényelmetlenségek és a szokásostól eltérő munkarend mellett, igenis voltak eredményei ennek az időszaknak. Olyan restanciákat tudtunk behozni, amelyek az elmúlt években, vagy akár évtizedekben halmozódtak fel. Ilyen a film híradók területe: mostanra feldolgozásra került a filmhíradó-történet mondhatni teljes állománya. Befejeztük az 1913-tól a ’90-es évek elejéig készült filmhíradók digitalizálását, és katalogizált formában mind felkerültek a Filmhíradók Online weboldalra. Ez egy hatalmas eredmény, az állomány kutatható, konzultálható, kereshető, és ez nem kevesebb, mint a XX. századi történelmünk mozgóképes lenyomata.
Idén ünnepeljük Jancsó Miklós születésének századik évfordulóját is. Mire készülnek ezzel kapcsolatban?
Elkészültünk Jancsó Miklós szinte teljes életművének a digitális restaurálásával.
Készen állunk az évfordulóra, és kiváló minőségű restaurált filmanyagot tudunk adni megemlékezés, vagy retrospektív vetítés céljára.
Ezen túlmenően természetesen Jancsó Miklós része lesz a 120 éves magyar film történetét feldolgozó kiállításnak is, és szeptemberben, a Budapesti Klasszikus Filmmaratonon is nagy hangsúlyt fektetünk az életművére. Szeretném kiemelni, hogy külföldön is együttműködünk olyan fesztiválokkal, vetítőhelyekkel, ahol Jancsó Miklós életművét szeretnék reflektorfénybe helyezni. A nagy fesztiválok közül most Cannes, Velence, Bologna érdeklődik a Jancsó-filmek iránt, a legközelebbi esemény éppen Sanghajban lesz, ahol kiemelt programot szentelnek Jancsó Miklós filmművészetének. És nem csak kezdeményezünk programokat, hanem várjuk azok megkeresését is, akik a segítségünket kérnék a saját jubileumi megemlékezéseik megvalósításához.
Fejléckép: Budapesti Klasszikus Filmmaraton / Fotó: Chripko Lili
hírlevél
