Tízéves lett a ZSIFI, azaz a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál, amelyet idén hibrid formában rendeznek meg: az első héten a mozikban, azt követően pedig online. A távmozis vetítések tavaly nagy sikert arattak, idén is az egész országból várják azokat, akik személyesen nem tudnak részt venni a fesztiválon. A jubileumot az eddigieknél is jobb, izgalmasabb és nem utolsósorban hosszabb fesztivállal ünneplik meg, idén először rövidfilmes válogatást is kínálnak a Varsói Zsidó Filmfesztivállal közös szekcióban.
A fesztivál célja ma is pontosan ugyanaz, mint amikor elindult: minél sokrétűbb képet adni a zsidóság rendkívül színes és a többség számára ismeretlen világáról, mai állapotáról, zsidókról és nem zsidókról, identitásról, a világról, melyben élünk.
S hogy még különlegesebb legyen az idei ZSIFI, nyitófilmként az országos mozibemutató előtt vetítik Mundruczó Kornél és Wéber Kata régóta várt, Cannes-ban debütált legújabb filmjét, az Evolúciót. A filmet november 25-től országosan is vetítik a hazai mozik.
Jelenet Mundruczó Kornél: Evolúció c. filmjéből (Fotó/Forrás: Yorick Le Saux)
A rendező Berlinből kapcsolódott be a fesztivál sajtótájékoztatójába, ahol új, zsidó témájú filmje vetítése után válaszolt az újságírók kérdéseire. A film egy család három generációját követi nyomon, a második világháború szürreális emlékétől a mai Berlinig. Éva, Léna és Jónás kapcsolatait átszövik a holokauszt és a 20. század történelmi traumái, miközben minden vágyuk a gyógyulás útjára lépni. Bár Wéber Kata forgatókönyvírónak önéletrajzi kapcsolódása is van a film történetéhez, de Mundruczó Kornél úgy tartja, hogy a kelet-európai történelmi tudat nagyon sok transzgenerációs traumát hordoz, így bárki kapcsolódhat hozzá:
Ez a film elsősorban az identitásról, az identitáskeresésről akart szólni. Számunkra a 21. század legalább annyira fontos volt, mint a második világháború vagy a kommunizmus időszaka.”
Eredetileg a Proton Színház két évvel ezelőtti, a Ruhrtriennalén bemutatott előadásában kezdték el felhasználni Wéber Kata dialóg-töredékeit, amelyeket az édesanyjával való beszélgetések inspiráltak. A színházi előadás Ligeti György Rekviemjéhez készült, Monori Lili és Láng Annamária kettőse már akkor remekelt. Arról, hogy a színház miért transzformálódott át filmmé, így beszélt a rendező:
Nagyon sokszor átjárunk a műfajok között, tulajdonképpen a témák maguk fontosabbak, mint az a művészi forma, amikben aztán végső változatot nyernek.
Mindannyian azt éreztük, hogy ezt a történetet nem szeretnénk „eltüntetni", mint ahogy a színháznak valahogy az a sorsa, hogy elolvad az időben, és megszűnik lenni. Ezért gondoltuk azt – ha szabad így fogalmazni –, hogy egy experimentális filmben próbálunk formát találni neki. Monori Lili és Láng Annamária olyan elképesztő minőségű színészetet mutattak fel már az előadás során, hogy azt éreztem, ezt rögzíteni kell.”
Monori Lili és Láng Annamária Mundruczó Kornél: Evolúció c. filmjében (Fotó/Forrás: Yorick Le Saux)
Mundruczó Kornél hosszan beszélt a traumafeldolgozás generációkon átívelő folyamatáról és arról, hogy ez hogyan fordítható a közösség javára. Szerinte ezek a történelembe kódolt európai problémák átívelnek nyugat és kelet között, a film is nemzetközi kontextusban értelmezi a traumákat, ezért nem specifikusan magyar történetet látunk. Elsősorban a személyes felelősséget hangsúlyozta abban a kérdésben, hogy mit adunk át a gyerekeinknek. Mint mondta:
Melyek azok a reflexek, amiket mi ugyan hordozunk, de tudatosítjuk-e annyira, hogy nem adjuk tovább artikulálatlanul a következő generációnak.
Ennek van egy genetikai aspektusa, hogy mit hordoz és ad tovább kódolva az ember, de van egy pszichológiai része is, ami meg igencsak fejleszthető, kezelhető. Ez elsősorban a családon belül kezdődik el, és ha ezt kitágítjuk, akkor létre lehet hozni olyan közösségeket, ahol a problémák nem maradnak kibeszéletlenül. Ahol a dialógba-kerülés, a fontos kérdések feltétele megtörténik, megszületik. Minden ilyen közösség segít.
Nem az a lényege, hogy valami rettenetes szomorúsággal és a kellemetlen dolgok szembesülése által az ember még rosszabb kedvűbb legyen, mint amilyen előtte volt, hanem majdnem, hogy ellenkezőleg. Bármi, amit elkezdtünk megfogalmazni, művészetté „csinálni", dialógussá nemesíteni – miután már önmagában kreativitást hordoz ez a folyamat, a beszéd legalább annyira, mint az írás, nem beszélve a filmkészítésről, vagy bármilyen művészeti formáról – segít az önmegismerésben. Az egy következő kérdés, hogy utána bennem megváltozik-e, megszűnik-e a trauma, ebben szkeptikusabb vagyok, de hogy tudatosul, az már önmagában akkora lépés, amit az ember utána hasznosítani tud – elsősorban arra, hogy ne adja tovább a saját leszármazottjainak.”
A rendezvény fő szervezője tíz éve változatlanul a JCC Budapest – Bálint Ház, partnerségben a Gólem Színházzal. A rendezvény fővédnöke Karácsony Gergely főpolgármester. Stratégiai partnerek és támogatók: American Jewish Joint Distribution Committee (JDC), Thalheimer család, MAZS Alapítvány, Német Szövetségi Köztársaság Nagykövetsége, valamint Izrael Állam Nagykövetsége.
10. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál - A rendezői változat
2021. november 22. – december 5.
Művész mozi, Puskin mozi, Francia Intézet, Távmozi
Fejléckép: Mundruczó Kornél és Borbás Gergő a 10. ZSIFI sajtótájékoztatóján / fotó: ZSIFI
hírlevél
