A Néprajzi Múzeumot nagy üvegfelületek, transzparens kiállítóterek, átláthatóság és nyitottság jellemzi. Az épület is azt üzeni, hogy nem elzárni, hanem megmutatni szeretnék a tárgyakat. A múzeum új épületébe belépve nem egy klasszikus kiállítóhely fogad minket, ahol szigorú rend uralkodik, inkább egy kreatív tér, ami lehetőséget ad az önálló felfedezésre, miközben számos játékos, interaktív elem teszi szórakoztatóvá a múzeumi barangolást. Erős szándék, hogy többféle korosztály otthonosan érezze magát az intézményben.
Még nem lakták be teljesen az egész házat, de már a kiállításokhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai programokkal várják a látogatókat, amelyek közös nevezője az interaktivitás és az élmény.
„Fontos célcsoport a múzeum számára a felnőtt korosztály is. Ezek a foglalkozásaink nemrég indultak, és jelenleg zárt formában működnek, »tesztcsoporti« formában. Ehhez segítségünkre vannak az V. kerületi nyugdíjas csoportjaink, akik a korábbi helyszínünkön is rendszeresen látogatták a felnőtteknek szóló programjainkat. Még sok eseményünk kísérleti fázisban működik, meg kell szoknunk az új tereket, de tudatosan törekszünk a múzeumhoz kötődő közösség kialakítására” – hangsúlyozza Koltay Erika múzeumpedagógus az irányokat.
„A korosztályok alapproblémáit tettük fókuszba” – ismerteti a programok vezérfonalát Molnár József múzeumpedagógus, aki munkatársaival az elmúlt nyarat azzal töltötte, hogy a megépült, új kiállításokhoz fejlesztettek múzeumpedagógiai foglalkozásokat, óvodától-érettségiig. „A kicsiknek a kapcsolódás a fontos, a kiskamaszok szeretnék megmutatni magukat, a középiskolások pedig a világról gyűjtenek be információkat és illesztik bele a világképükbe. Az óvodából iskolába kerülő gyerekek legfőbb kérdése a »Ki lesz a barátom?«, ők a szomorú koszorúnak keresnek barátot a Megérkeztünk kiállításhoz kidolgozott foglalkozáson. A középiskolásoknak szóló, Talált tárgyak: A kendő című foglalkozásunk a 2015-ben, a szerb-magyar határon talált, menekültek által hátrahagyott tárgyakkal dolgozik, és társadalmi kérdésekre keres válaszokat.
Az élő társadalmi kérdésfeltevéssel azt igyekszünk megmutatni, hogy a múzeum nem egy múltba zárt vitrin, hanem a saját életünket bemutató, a jelen problémáira reflektáló helyszín.”
A programstruktúra kialakításában szerepet kapnak a közelben működő kulturális intézmények is. A Néprajzi Múzeum és a Millennium Háza közös, múzeumpedagógiai programja – Átjáró címmel – három helyszínen járja körül az út, az utazás kérdését. A Műcsarnokban egy spirituális utazást vizsgálnak meg a diákok, a Néprajzi Múzeumban egy muszlim kendő kapcsán a menekültek útját veszik végig, szót ejtve mind a menekültek, mind a befogadó országok félelmeiről és reményeiről, míg a Millennium Házában egy videóinstalláció összegzi mindkét utat.
„Nekünk, múzeumpedagógusoknak – fejti ki Molnár József – legfontosabb partnereink a pedagógusok, hiszen ők hozzák el hozzánk az osztályaikat. Nekik szól a szakmai tapasztalatcserét szolgáló PedAgóra programunk. Komplett tantestületeknek mutattuk be már a kiállításokat és a hozzájuk kapcsolódó foglalkozásokat. Tapasztalataink szerint kifejezetten kíváncsiak voltak az új múzeumra, hamar felismerték, hogy új eszközöket kínálunk nekik a tanóráikhoz. A MÉTA tér arra is alkalmas, hogy a tanárok kihelyezett órát tartsanak nálunk.”
A foglalkozások többsége iskolai csoportoknak szól, de a múzeumpedagógus csapat szeretné megszólítani a szülőket is. Erre találták ki a MÉTA Matiné programot, kéthetente változó témákkal, s miközben az egyik múzeumpedagógus a gyerekekkel foglalkozik, a másik párhuzamosan a szülőknek tart foglalkozást.
A szakemberek közösségi térként tekintenek a múzeumra, fontos céljuk odaszoktatni a kamaszokat iskola után, szeretnék, ha a Néprajzi egyfajta találkozópontként működne.
„Vannak olyan tereink, ahová nyugodtan beülhetnek tanulni az iskolások, és ahol tabletek, okos táblák, magic wall segíti az ismeretszerzést. Bátorítjuk, sőt kezdeményezzük, hogy a múzeumot önállóan is használják a diákok, megnézzék az őket érdeklő tárgyakat, kikutassák a történetüket, használati módjukat” – támasztja alá Koltay Erika azon szándékukat, hogy segítsék a diákokat kiegészíteni a tanulmányaikat a műtárgyi környezetben.
A kifejezetten közösségi programokra szánt, interaktív MÉTA tér – amely nevét egyrészt egy népi labdajátékról kapta, másrészt a múzeum, élmény, tudás, alkotás szavak kezdőbetűiből alkotott betűszó, jelezve a hely különböző funkcióit – használatához rendkívül kedvező árú jegyet lehet venni, és 250 forintért tíz napig korlátlanul vissza lehet jönni.
Itt el lehet bújni, olvasni, filmet nézni, játszani, alkotni, megbeszélni a kiállításokon látottakat vagy a felmerülő kérdések után kutatni.
Berendeztek egy szabadon használható könyvtárat is a múzeum kiadványaiból, amely segítséget nyújt a gyerekeknek az óráikra való készülésben. Filmklubot is indítottak, ahol olyan néprajzi tematikájú mozgóképes alkotásokat vetítenek, amelyek sehol másutt nem láthatók, s ha lehetőség van rá, elhívják a filmeket létrehozó stábtagokat. Az eddigi esteken jó tapasztalatokat szereztek, tartalmas és bensőséges beszélgetések kerekedtek a filmvetítések után.
A múzeumpedagógusok a nyitás előtt komoly európai tanulmányutakon vettek részt Észtországban, Walesben és Svédországban, ahonnan mindenki igyekezett hazahozni a jó mintákat. Az etnobotanikai tudással rendelkező Koltay Erika például a Walesi Nemzeti Botanikus Kertben is járt, ahol korszerű példákat látott arra, miként lehet bemutatni, és mai viszonyokra átültetni a népi növényhasználat ezernyi ága-bogát. „Szeretnénk a fenntarthatóságot, a környezetvédelmi szemléletalakítást beépíteni a foglalkozásainkba, és most olyan helyre költöztünk, ahol erre is nagyobb lehetőségünk adódik a Városliget közelsége miatt.”
Szerző: Jankó Judit
Támogatott tartalom.




hírlevél








