Új alkotói korszaka hetven fölött kezdődött – Ragályi Elemér

Török Ferenc legutóbbi rendezése, az 1945 itthon és nemzetközileg is közel egyöntetű kritikai siker volt, de egyvalamiben még azok is egyetértettek, akik magáért a filmért nem rajongtak: az operatőr, Ragályi Elemér gyönyörű fekete-fehér kompozíciói mindenkit elvarázsoltak.

Az 1945 azért is különleges darab Ragályi pályáján, mert eddig csak három filmet vállalt a Filmalap-érában, és abból kettőt régi ismerősök kedvéért: Kern András (Gondolj rám) és Gárdos Éva (Budapest Noir) eddigi összes nagyjátékfilmes rendezésénél ő volt az operatőr, míg Török Ferenc teljesen új szereplő a Ragályi-életműben.

Az 1945 forgatásán (Fotó/Forrás: Katapult Film)

De nem kell megállni Magyarországon, ha azokat a nagy neveket akarjuk felsorolni, akikkel az operatőr együtt dolgozott. Keresztre feszíttette Christian Bale-t a Mária, Jézus anyja című tévéfilmben, Budapesten vezetgette Scarlett Johanssont az Amerikai rapszódiában, Robin Williams mindenben kikérte a véleményét a Hazudós Jakab forgatásán, de többször dolgozott együtt Alan Rickmannel és Ben Kingsley-vel is.

Talán még a fentieknél is nagyobb élmény lehetett, amikor Stanley Kubrick a kilencvenes évek közepén meghívta magához, és elmondta, vele akarja forgatni a következő filmjét.

Nagy megszállott volt. Katonakabátban ült, és egész álló nap nem adott enni vagy inni. Nem tudom, hogy ez a ceremónia része volt, vagy csak nem szerette ilyen földhözragadt dolgokkal megszakítani a fontos diskurzust” – mesélte Ragályi a Filmtettnek a végül elvetett holokausztfilmterv megbeszéléséről.

Az 1939-es születésű Ragályi Elemér mindig is filmezéssel szeretett volna foglalkozni – kivéve, amikor tizenéves korában az Aranycsapat hatására futballkarrierről álmodott –, és annak ellenére, hogy édesapja jogásznak szánta, ő színésznek és operatőrnek jelentkezett a főiskolára, ahova végül csak harmadik próbálkozásra vették fel. A köztes időben a Mafilm stúdiójában volt világosító, segédoperatőr, laboráns és felvételvezető.

Egyszerre stilizált és dokumentarista stílusa, egyedi kameramozgási és világítási technikája miatt hamar a hetvenes évek fiatal rendezőgenerációjának kedvencévé vált – ebben az évtizedben Elek Judit, Gazdag Gyula és Sándor Pál állandó alkotótársa volt, és már ekkor

Már pályája elején, 1974-ben megkapta a Balázs Béla-díjat.

A nyolcvanas években tovább folytatta páratlan együttműködését Sándor Pállal, ami olyan kultfilmeket eredményezett, mint a Ripacsok, a Szerencsés Dániel vagy a Miss Arizona. A külföldi karriert Rózsa János 1980-as mozija, A trombitás alapozta meg: Xavier Koller svájci rendező e film vetítésére tévedt be egy dél-amerikai fesztiválon, majd találkozót kért Ragályival. Második közös filmjük, az 1990-ben bemutatott A remény útja elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.

Közel tizenöt éven keresztül dolgozott Amerikában, ahol leginkább a presztízstévéfilmek világában talált magára: tengerentúli munkásságát az Amerikai Operatőrök Szövetsége is elismerte, az általa fényképezett Raszputyin című film pedig Emmy-díjat kapott. 2005-ben a rendezésbe is belekóstolt, de a Csudafilmet később maga is megbánta. Egy évvel később korrigált Ragályi: a hihetetlen igaz történetet feldolgozó Nincs kegyelem című tévéfilmjéért a Filmszemlén a legjobb rendező díjával jutalmazták.

miután Koltai Lajos operatőrként visszavonult, Szabó István őt kérte fel a 2012-es Az ajtó című film fényképezésére, a 2014-es grúz Kukoricasziget pedig igazi fesztiválkedvenc volt – majd jöttek a filmalapos munkák. Ragályi Elemér 79 évesen is bármikor letesz az asztalra egy olyan filmet, amit a Hollywood Reportertől a Varietyig dicsérnek, de már a család hírnevéért dolgozik fia, Ragályi Márton is, akinek lenyűgöző képeit legutóbb Ridley Scott új sikersorozatában, a Terrorban láthattuk.