Vajda Lajos (1908–1941) a 20. századi magyarországi művészet kiemelkedő alakja, akinek páratlan és egyedi képi világa elválaszthatatlan Szentendre városától. Azonban munkássága nem tartozik a legkönnyebben megközelíthető életművek közé. Olyan utakon járt, ahova „nálunk emberfia nemigen teszi a lábát” – írta róla értő kritikusa, Kállai Ernő még 1943-ban.

A halála óta eltelt nyolcvannégy évben könyvtárnyi szakirodalom, elemzés, kutatás foglalkozott alig másfél évtized alatt kibontakozó művészetével, azonban korántsem sikerült felfejteni művészi szemléletének összes aspektusát. Vajda Lajos olyan váteszi érzékenységgel és magas szintű intellektuális nézőpontból rezonált saját, ambivalens korának jelenségeire, amelynek aktualitása semmit sem vesztett erejéből és hitelességéből az elmúlt évtizedek során. Sőt, utolsó szénrajzainak mély drámája, univerzális kalligráfiája mintha felénk, a jövőbe mutatna.

A Vajda Lajos-kiállítás enteriőrje (Fotó/Forrás: Deim Balázs / Ferenczy Múzeum Centrum)

A művek Vajda egészen korai időszakában, 1924 és 1928 között készültek, a Vajda család Szentendrére költözésétől a Főiskolás időszakig. Az április 17-én nyíló új kiállítás keretében (kurátor: Szabó Noémi művészettörténész) bemutatásra kerülő alkotások Vajda Lajos pályájának indulását, fiatalkori élményeinek ábrázolását ismertetik meg a látogatókkal. A tárlaton kortársak írásaival és szövegeivel idézik meg Vajda Lajos alakját, személyiségét és művészi hitvallását.

A kiállítás mellékszálaként bemutatják a Vajda Múzeum történetét, a nemrégiben újrafelfedezett Haluskai tanya izgalmas nyomozását, és újra vetítésre kerül a 2018-ban bemutatott Vajda: Világok között című videóinstalláció. A film Horváth Dániel és Gerhes Gábor munkája.

Fejléckép: Kettős arckép, 1937 / Szentendrei utcarészlet templommal, 1928 vagy 1937 k. / Vajda Lajos 1936 –1937 k. (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)