A december 1-jén látható filmben megszólal a művész lánya, Hattula Moholy Nagy, valamint két unokája, Andreas Hug és Daniel Hug, utóbbi az Art Cologne, a kölni nemzetközi művészeti vásár igazgatója. Olyan szakértők nyilatkoznak, mint a magyar származású, Kanadában élő Moholy-Nagy-kutató, Botár Olivér. Továbbá olyan világhírű művészek vallanak a Moholy művészetétől kapott inspirációjukról, mint Ólafur Elíasson izlandi származású dán képzőművész, vagy Kenneth Josephson és Barbara Crane fotóművészek, akik Moholy dizájniskolájának tanítványai voltak. A film rendezője, Alysa Nahmias korábban számos díjat nyert Befejezetlen terek (Unfinished Spaces) című építészeti dokumentumfilmjével.

Moholy-Nagy László az 1920-as években érkezett a weimari Bauhaus iskolába, ahol olyan művésznagyságok mellett dolgozott, mint Paul Klee, Josef Albers, Anni Albers, Gunta Stolzl, Vaszilij Kandinszkij és a szintén magyar származású Breuer Marcell. A fiatal Moholy-Nagy ebben az inspiráló közegben fogalmazta meg a művészet új, forradalmi eszméit.

A nácik hatalomra jutása emigrációra kényszerítette Moholyt, aki feleségével, Sibyl Moholy-Naggyal és két lányával Chicagóba költözött. Az amerikai nagyváros új impulzusokat, új energiákat adott művészetének. Előbb a weimari mintára alapított New Bauhaust vezette, majd saját iskolát indított The School of Design (majd Institute of Design) néven, ahol arra nevelte a hallgatókat, hogy rendszerszemléletű és emberközpontú formatervezésben gondolkodjanak. Mindezt a nagy világválság és a második világháború korlátozott lehetőségei közepette, alkalmazkodva a praktikus és olcsó termelési igényekhez.

Fejléckép: Moholy-Nagy László (fotó: Wikipédia, Hugo Erfurth felvétele, 1930 körül)