Párizs és Berlin mellett Budapest is több kiállítással emlékezik meg az idén 100 éve született Reigl Juditról. A Szépművészeti Múzeum tárlata a világhírű festőművész utolsó munkáira koncentrált, míg a Kiscelli Múzeum idén augusztusban nyílt (és jelenleg is látogatható) tárlata a festő figurális művészetét mutatja be. A centenáriumi év eseményeinek megkoronázásaként a Műcsarnok kínálja a Reigl Judit hét évtizedes alkotói életútjának legátfogóbb bemutatóját.
Kapcsolódó
Kurtág György zongorajátéka nyitotta meg a Kiscelli Múzeum Reigl Judit-kiállítását
A Szárnyalás–Vol–Flight című tárlat a száz éve született festő figurális művészetét mutatja be. A kiállítást a 97 éves Kurtág György meglepetéskoncertje, valamint Alföldi Róbert beszéde nyitotta meg.
Reigl Judit 1923. május 1-jén született Kapuváron. 1945-ben végezte el tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd 1946-48 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként bejárta egész Olaszországot. 1950-ben Párizsba emigrált, ahol a következő években szürrealista munkáival sikert sikerre halmozott. A párizsi szürrealisták akkori kiállítóhelyén, a Galerie à l'Étoile scellée-ben 1954-ben rendezett első önálló kiállításán figuratív és absztrakt műveket is bemutatott. André Breton egy neki írt levélben így méltatta a művészt:
„Ön olyan eszköztárral rendelkezik, amely lenyűgöz engem, és biztos vagyok benne, hogy hatalmas dolgokra képes.”
Reigl Judit: Dominancia-központ, 1958, olaj, vászon, 177 × 217 cm (Fotó/Forrás: DARABOS György © KMFA Archívum / Műcsarnok)
A kiállítás leírása idézi, hogy Reigl a szürrealizmustól indulva, a totális automatikus írást létrehozva, a gesztusfestészeten át a teljes absztrakcióig jutott. Életművének korszakai egymásra épülve, sokszor egymást átfedve, szorosan összefüggenek. Találkozása a háború utáni Párizsban a kortárs művészettel, különösen Max Ernst, André Masson és Roberto Matta munkásságával arra ösztönözte, hogy bővítse alkotói eszköztárát: kaparta, dörzsölte vásznait, egymáshoz préselte és lenyomatolta őket. Reigl Judit még 90 éves korában is alkotott, 2020. augusztus 6-án hunyt el.
A Műcsarnokban közel 1700 négyzetméteren megvalósuló tárlat számos különlegességet kínál a látogatóknak: eddig lappangó műveket, jelentős külföldi gyűjteményből kölcsönzött alkotásokat, valamint Magyarországon még nem szerepelt festményeket. A kiállítás kurátora: Makláry Kálmán, a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria tulajdonosa.
A Műcsarnok centenáriumi Reigl Judit-kiállításának részlete (Fotó/Forrás: Bruzák Noémi / MTI)
A Műcsarnok kiállítása a római ösztöndíjas évek alatt készült, eddig múzeumban nem látott művekkel indul.
Az alkotói korszakok között kiemelt számban mutatják be a Robbanás sorozatot (1955–1957), melynek darabjainál ipari festékpor és lenolaj keverékét dobta a vászonra, és a festékhalmokat egy hajlított függönyrúddal, olykor machetével kente szét. A Dominancia-központ (1958–1959), a Tömbírás (1959–1965) sorozatok a gesztusfestés folyamatának fizikalitását terjesztették ki. A Guano sorozatban (1958–1965) megjelenik a nyomhagyás, a rétegzés, amint
a festőnő átdolgozta és újrahasznosította korábbi vásznait, melyekkel műtermének padlóját védte.
A Tömbírás egyik vásznán Reigl egy emberi torzó megjelenésére lett figyelmes. A vászonra dobott festék sűrű rétegeiből árnyékként előbukkanó antropomorf formák vele maradtak mindvégig, és Ember című sorozatának (1966–1972) fő motívumaivá váltak.
Reigl Judit: Ember, 1967, olaj, vászon, 221,5 x 184 cm (Fotó/Forrás: DARABOS György © KMFA Archívum / Műcsarnok)
A Folyamat (1973–1985) sorozatban érdeklődése ismét a gesztus tér- és idődimenziója felé fordult. Az 1980-as évek második felében visszatért az emberi alakhoz, kitartóan folytatta a testek és a terek vizsgálatát. A kiállítás utolsó szekciójában az alkotó papírra készített gesztusai szerepelnek.
Második párizsi iskola
A párizsi művészeti közeget és a szemléletmódbeli rokonságot a Második párizsi iskola több kiemelkedő képviselőjének – közöttük számos a magyar származású művész – festményei idézik meg. A Második párizsi iskola vagy Nouvelle École de Paris nem egy művészeti iskola, hanem egy helyhez és egy adott időszakhoz kapcsolódó művészeti csoportosulás összefoglaló neve. A hely Párizs, a korszak 1945 és 1965 közé esik, amikor a második világháborút követő években a városban több mint 350, nonfiguratív műveket alkotó művész élt és dolgozott.
Rozsda Endre: Cím nélkül, 1958, olaj, vászon, 81 × 100 cm (Fotó/Forrás: DARABOS György © KMFA Archívum / Műcsarnok)
A kiállítás ezen részében Bíró Antal, Braun Vera, Fiedler Ferenc, Hantai Simon, Kallós Pál, Kolozsváry Zsigmond, Anton Prinner, Rozsda Endre, Szóbel Géza, Vajtó Ágota, Jean Dubuffet, Hans Hartung, Jean-Paul Riopelle és Jean Degottex műveit mutatjuk be.
Az október 3-i megnyitón jelen volt Novák Katalin köztársasági elnök is, aki beszédében felidézte tíz évvel ezelőtti találkozását Reigl Judittal, akiről ekkor egy erős, bátor, meg nem alkuvó nő, egy mindig új utat kereső művész képe rajzolódott ki. Az államfő hozzátette: a kiállítás látogatói egy olyan korszakos női alkotó előtt hajthatnak fejet, aki a szabadságot mindennél többre tartotta. Kiemelte, hogy Reigl Judit a háborúkkal és pusztító ideológiákkal terhelt 20. században élte le élete nagy részét, a háborúk pedig ráébreszthetnek az élet igazi értékeire. „Talán most kezdjük el igazán értékelni azt, hogy szabadságban és békében élhetünk. Vigyázzunk rá!” – fogalmazott.
Novák Katalin köztársasági elnök beszédet mond a Műcsarnok centenáriumi Reigl Judit-kiállításán (Fotó/Forrás: Bruzák Noémi / MTI)
Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke felidézte, hogy húsz évvel ezelőtt is éppen a Műcsarnok rendezte az első nagy, átfogó kiállítást Reigl Judit munkásságából, hozzátéve: a most megnyílt tárlat egyik leggazdagabb áttekintése a monumentális életműnek. Mint kiemelte, Reigl Judit soha nem szakadt el teljesen hazájától, azt mindvégig szívében hordozta. Életműve másik titka az alapvető művészi értékekhez való ragaszkodása volt - mutatott rá Vashegyi György.
Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója arra emlékeztetett, hogy amikor a fiatal Reigl Judit a francia fővárosba érkezett, művészi érzékenysége pótolta a helyismeret hiányát. A többféle absztrakt festészetet összefogó Második párizsi iskola nyitott volt az idegenből jött alkotók befogadására, hogy azok szülőföldjük diaszpórába szorított, új vizuális nyelvét tolmácsolhassák – fűzte hozzá.
Fejléckép: Reigl Judit: Robbanás (részlet), 1956, olaj, vászon, 90 × 114 cm (fotó/forrás: DARABOS György © KMFA Archívum / Műcsarnok)
hírlevél
