Vizuál

Utazás a sérülékeny emlékezetben – kritika a Volt egyszer egy nyárról

2023.03.09. 16:20
Ajánlom
Kísérletező, bátor alkotás Charlotte Wells debütálása, amelyben a nosztalgia érzését próbálja megjeleníteni a rendező. Paul Mescalt alakításáért Oscar-díjra is jelölték.

Meglehetősen bátor debütálásnak lehet szemtanúja, aki beül a mozikba Charlotte Wells első nagyjátékfilmjére, a Volt egyszer egy nyárra. A másfél órás dráma szinte teljesen mellőzi a hagyományos történetmesélés eszközeit, de közel sem azért, hogy áthágja vagy megkérdőjelezze a határokat. Furcsa, hullámzó, lebegő, szárazföldi tengeribetegségre emlékeztető hangulatával arra vállalkozik, hogy a vásznon egy igen nehezen megragadható érzés élményét adja át a nézőnek: a nosztalgiát.

A filmnek jószerivel nem is története, inkább alapállapota van: élete egy pontján Sophie (Frankie Corio) felidéz magában egy régi nyaralást, amikor kilencéves korában apja, Calum (Paul Mescal) elvitte Törökország partjaira. A nő emlékeiben járunk mi magunk is, újraéljük, mi történt velük akkor ott, hogyan töltötték közös napjaikat, hamarosan pedig megértjük, hogy valójában mi is az oka annak, hogy Sophie újraéli ezt az időszakot.

Aftersun_SarahMakharine_103-1280x720-175134.jpg

Jelenet a Volt egyszer egy nyár című filmből (Fotó/Forrás: ADS Service)

A Volt egyszer egy nyár ereje abban az ellentmondásosságban rejlik, amit bárki érezhet nosztalgiázás közben: hogy tudniillik hiába idézünk fel egy alapvetően boldog emléket, az a tudat, hogy ezek az örömteli pillanatok már odalettek az időben, és csak a fejünkben léteznek, végső soron mégis elszomorít bennünket.

Melankólia és idill egy időben, talán ez a nosztalgia,

és szemmel láthatóan tudja ezt Charlotte Wells is.

Mindezt izgalmas vizuális megoldásokkal éri el, amiben nagy szerep jut a kamerának, amely néha már-már szédítően furcsa módon mutatja meg hőseinket, elsősorban az apát. Calum arca gyakran takarásban van, árnyék borul rá, esetleg olyan szögből látjuk, ahonnan nem vehetők ki jól a vonásai, de előfordul az is, hogy ablakon vagy valamilyen szűrőrétegen keresztül látjuk csak. A kamera fókuszában sokszor semmi sincs, amitől olykor elhomályosodnak vagy mellékesnek tűnnek a karakterek, szinte kicsúsznak a képből. Első ránézésre olyan, mintha az operatőr hanyag, pontatlan munkát végezne, persze erről szó sincs. Ha felismerjük, hogy éppen egy ember gondolatai közt bolyongunk, nem nehéz ezekben az elme pontatlanságaira, az emlékezet sérülékenységére ismernünk. Calum alakja az idő múlásával elmosódott Sophie-ban, ezért mi sem láthatjuk mindig kristálytisztán.

Emellett a rendező alkalmaz régi, VHS-felvételeket is, amelyeket a nyaralás során készítettek a főszereplők. Ez persze kézenfekvő megoldás: a mai kor embere számára egy analóg házi felvétel látványa önmagában is erősen nosztalgikus, így ezek a vendégszövetek a filmben csak fokozzák ezt az érzést.

Aftersun_SarahMakharine_013-1280x720-175134.jpg

Jelenet a Volt egyszer egy nyár című filmből (Fotó/Forrás: ADS Service)

A rendező ugyan tág teret hagy a nézőnek azzal kapcsolatban, hogy Sophie pontosan miért is veszi végig ennek a nyaralásnak minden percét, azt azonban félreérthetetlenül jelzi, hogy a lány gondolatai nem elsősorban a nyaralásra, hanem az édesapa alakjára irányulnak. Calum figuráját ugyanis egy eleinte nehezen megmagyarázható titok lengi körül, amiből idővel könnyű arra a következtetésre jutni, hogy feltehetőleg a lány ekkor találkozott utoljára az apjával. Ahogy halad előre a film, egyértelművé válik, hogy a férfi egyre súlyosbodó szorongással küzd, valami legyűrhetetlen melankóliával, amelynek szorítása alól nem sikerül kiszabadulnia. Charlotte Wells azonban nem fedi fel a részleteket, nem magyaráz el és nem mutat meg mindent.

Kis ajtókat hagy nyitva a történetben, amelyeken keresztül megnyílhatnak a képzelet lehetőségei.

Sophie-val együtt nekünk is ezekből az emlékmorzsákból kell rekonstruálnunk és megértenünk a férfi valódi lényét.

Alakításáért Paul Mescalt az amerikai filmakadémia a legjobb férfi főszereplőnek jelölte az idei Oscaron, ami annyiban talán meglepő, hogy a filmben viszonylag kevés jól látható, intenzív érzelemmel kellett dolgoznia. Az viszont tény: a színész olyan átható bánatot volt képes megmutatni a tekintetében, aminek könnyű a hatása alá kerülni nézőként. Persze a sikerhez kell Frankie Corio remeklése is, aki fiatal kora ellenére képes magára vonzani a néző tekintetét. Remek párost alkotnak a filmben, mintha tényleg lenne köztük valamiféle rejtett kapocs, olyasmi, ami csak szülő és gyermeke között létezhet.

A Volt egyszer egy nyár tehát kísérletező alkotás, amelyet azok kevésbé fognak szeretni, akik inkább a klasszikus, bonyodalmakra, fordulatokra és érzelmi csúcspontokra épülő filmeket kedvelik. Azok viszont nem fognak csalódni, akik hajlandók magukat átadni a rendezőnek, és szívesen tesznek utazást valaki más fejében. Az eredmény: egy hihetetlenül szívhez szóló, szinte személyes élménnyé összeálló történet a szülővé válásról, apa-lánya kapcsolatról, az élet szomorú szépségeiről.

Volt egyszer egy nyár (Aftersun)

angol-amerikai filmdráma, 102 perc

Rendező: Charlotte Wells
Premier: március 9.
Forgalmazó: ADS Service

Fejléckép: Jelenet a Volt egyszer egy nyár című filmből (Fotó/Forrás: ADS Service)

Multiverzumfilm arról, miért legyünk kedvesek

Kapcsolódó

Multiverzumfilm arról, miért legyünk kedvesek

A felszínen egy sablonos szuperhősfilm Dan Kwan és Daniel Scheinert legújabb alkotása, a Minden, mindenhol, mindenkor, valójában azonban egy gyönyörű allegórián keresztül az emberi létezésről képes beszélni. Olyan ritka mű, amely egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat.

A bűn és bűnhődés feketedoboza – kritika a Tárról

A bűn és bűnhődés feketedoboza – kritika a Tárról

Todd Field új filmje azt sugallja, hogy a földi életben csupán részigazságokat, a valóság kis szeleteit ismerhetjük meg, ezért jobb lenne, ha az ítélkező szerepét nem vállalnánk fel önként és dalolva.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Nyolcvanöt előadást töröl a jövő évadból az Opera

A 24.hu értesülései szerint az intézményben tartott sztrájkot lezáró megállapodás következtében a Magyar Állami Operaház kénytelen törölni az Eiffel Műhelyházba tervezett előadások nagy részét.
Klasszikus

Martha Argerich, Mischa Maisky és Fazil Say is fellép a 10. Cziffra Fesztiválon

A 2025-ben 10. jubileumát ünneplő Cziffra Fesztivál különösen gazdag programkínálattal várja az érdeklődőket. A mintegy 40 eseményt számláló ünnepi hangversenysorozat ősszel, Cziffra György születésnapjához kapcsolódóan indul Oslóban, Budapesten és Londonban.
Klasszikus

Idén is tíz fiatal kapott Junior Prima Díjat a klasszikus, a könnyűzene és a jazz területéről

A május 15-én a Magyar Zene Házában tartott ünnepélyes díjátadón tíz harminc év alatti kiemelkedő művészt díjaztak, akik az elismerés mellett hárommillió forint támogatásban is részesülnek.
Színház

Bíró Kriszta első rendezése és Gálffi László önálló estje az Örkény Színház jubileumi évadában

Meghirdette 2024/25-ös évadát az idén húszéves jubileumát ünneplő Örkény Színház. A szezon során a kortárs művek ismét nagy szerephez jutnak, hét ősbemutatóval is készülnek.
Zenés színház

„Az anyanyelvén az ember a lelkét tudja kifejezni” – interjú Alekszej Kulagin operaénekessel

A Marton Éva Nemzetközi Énekversenyen feltűnt fiatal művész, aki a Fidelio különdíját is elnyerte, épp az Opera Borisz Godunov-produkciójában szerepel. Hogyan választja valaki ezt a pályát, aki kamaszkoráig nem is látott operát? – erről is kérdeztük az énekest.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: A híd, ami megmaradt

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal az európai uniós csatlakozás kapcsán Budapest hídjainak történetét idézi fel.
Vizuál hír

„Úton lenni boldogság, megérkezni halál” – film készül a 80 éves Hobóról

Zenés road movie forgatása indul Földes László Hobo monumentális életművéről a Nemzeti Filmintézet támogatásával. A mintegy nyolc évtizedes életutat megfilmesítő Nem lehet két hazád forgatókönyvírója Turczi István, rendezője pedig Szalay Péter.
Vizuál ajánló

Gyereknap, ahol a szülők is lehetnek gyerekek! Játsszunk EGYÜTT a Néprajzi Múzeumban!

Május 20-ig kedvezményes jegy a város legsokoldalúbb gyereknapi mulatságára! A Néprajzi Múzeum május 26-án délelőtt tizenegy és délután öt óra között várja a családokat.
Vizuál ajánló

Júniusban ismét házhoz jönnek a japán filmek

Június 5. és július 3. között a kortárs japán filmművészet számos remekművét nézhetjük meg ingyenesen a JFF Online Japán Filmfesztivál során, ugyanakkor a kínálatban helyet kapott például Kinosita Keiszuke Tizenkét szempár című klasszikusa is. 
Vizuál ajánló

Őszi ének – Véssey Gábor lírai festményei a Pesti Vigadóban

Május 10-én nyílt meg a Munkácsy Mihály-díjas Véssey Gábor munkáit bemutató tárlat a Pesti Vigadóban. A július 7-ig látogatható kiállítás a 75 éves művész legújabb alkotásait vonultatja fel.