Vizuál

Utcára épített pótszobák, galambház a tetőn – Jereváni panelházak

Katharina Roters
2020.03.06. 14:10
Ajánlom
A fotográfus, aki képes meglátni egy atomvárosban az egykori lakók nyomát, az örmény lakótelepeken keresztül mutatja meg, mi minden rejlik ebben a műfajban. A német és magyar gyökerekkel rendelkező alkotó néhány éve a Kádár-kockákról szóló fotósorozatával lopta be magát a hazai közönség szívébe. Most komolyabb, de hasonlóan a múltba tekintő, új projektjét mutatja be könyv és a Mai Manó Házban rendezett kiállítás formájában.

Katharina Roters a magyar kockaházak és az örmény panelek esetében is a kívülállósságának és otthonosságának sajátos keverékét használva bukkant a témára. A Németországban felnőtt, de magyar édesanyja miatt gyerekként rendszeresen hazánkba látogató művész Örményországba 1998-ban, egy egyetemi kirándulás keretében látogatott először.

„A cél a régi templomok, kolostorok megtekintése volt, de én már a reptéren éreztem, hogy megfogott valami az országban. Tudtam, hogy ez az én helyem. A vizuális kódok emlékeztettek a gyerekkoromra, a szocialista Magyarországra: ugyanolyan volt a metró, a telefonfülke, a virágtartók, a lámpák az utcán.

1999-2000-ben ösztöndíjjal éltem is itt egy évig, akkor kezdtem el komolyabban fotózni. Nagyon

megfogott a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek építészete, a 2. világháború utáni modernizmus, amit utómodernnek, szovjet modernnek is hívnak vagy ahogy nyugaton mondják: a brutalizmus.

Érdekesnek találtam főleg az urbánus szociális térben. Nem az unikális, gyönyörű épületekre voltam kíváncsi, hanem arra, hogy miben élnek az emberek, milyen nyomokat hagynak a környezetükön, hogy változtatják azt át.”

Itthon a panelház a szürkeséget és az egyformaságot jelenti. Az örmény változatosság a tulajdonosok egyéni akcióinak eredménye, mint a Kádár-kockáknál?

Yerevan_2000_5-160101.jpg

Jereván 2005 (Fotó/Forrás: Katharina Roters)

Nem egyedileg készültek, hanem már a tervezésnél szerették volna fellazítani a szigort. Az örményországi épületekhez hasonlót sem Magyarországon, sem Németországban nem láttam. Egyik országban sincs sok variáció a panelre, még az erkélybeépítések is nagyjából egyformák. Pakson kísérleti jelleggel próbálkoztak a tulipános díszítéssel – ebből keletkezett a Tulipán-vita – de az semmi Jerevánhoz képest.

Keletre haladva jobban feldúsulnak az ornamentális események a panelhomlokzatokon. Náluk a panel nemcsak beton, belekeverik a helyben található jellegzetes rózsaszín követ is. Nem ráfestéssel díszítenek, hanem betonból öntenek ki mintát vagy a homlokzatba szerkesztik. Van olyan, ahol kisebb-nagyobb buborékok díszítik a ház homlokzatát. Erkélyből létezik kerek, csillag alakú, ovális, többféle elemből összeillesztett.

Miért ennyire sokszínűek?

Az örmények egy keresztény nép: keresztény kultúra, Európához tartozik, de sokkal keletebbre vannak, az iszlám befolyás így sokkal nagyobb. Nyomokat hagyott az ornamentális formakészletben is. A Szovjetunión belül is működtek a transzferek, volt átjárás a „birodalomban”. Volt az egész szovjet blokknak egy erős esztétikai kódrendszere, vizuális nyelvezete.

A tulajdonosok egyéni megoldásai is megtalálhatóak?

Nagyon erősen kisajátítják az épületeket, a területet és hozzáépítenek. Hiába lepukkant a lakótelep, a magukénak érzik. Kiterjesztik a lakásokat abba az irányba, ahova tudják. Egyrészt az erkélyre – alig akad olyan, ami nincs beépítve, sőt füleket is toldanak hozzá. Ahol csak lehet, kinyúlnak a köztérre is.

A földszinten, ha van hely az útig – jó, kell engedélyt kérni, de azt mindenki megkapja – akkor építenek oda még egy szobát.

Aztán az első emeletiek is ráépíthetnek erre a bővítésre. Túlburjánzó, dús megoldásokat eredményez. Sokkal variábilisabb az urbánus tér.

További fotókért kattints a képre

A tetőket is kisajátítják, ráhúznak még egy szintet.

Az örmények imádnak galambot tartani, rengeteg panel tetején vannak kalitkák.

A hozzáépítések ráadásul változnak is, hiszen ha eladják, az új tulajdonos mást akar, átalakítja. Nem úgy zajlik az átépítés, mint Magyarországon, hogy egy cég megtervezi, majd a műemlékvédelem véleményez és érkezik az engedély – hanem az ottlakók megoldják.

Mecamorban van egy épület, ami korábban munkásszálló volt. Ennek a két oldalán fut egy-egy lépcsőház, emeletenként folyosó köti össze őket. Az egyik ilyen folyosó közepén a lakó beépítette a lakása előtti szakaszt. Így már nem lehet átjárni, mert neki ott a lakása – szobája.

Átszabják a saját igényeikre. Érdekes módon a magyarok ezt vidéken csinálják, a városban nem. A magyar panel valahogy steril maradt.

Az említett város, Mecamor különleges hely. A félig kész szovjet mintavárosnak sajátos hangulata van.

Mecamor olyan, mint Paks. Az örmény atomerőműnél építették a hatvanas évek második felében a dolgozóknak és a nyolcvanas évek második feléig létezett. Ellentétben Pakssal, itt korábban nem volt település. A semmiből húzták fel és, ami ritkaság, egyetlen építész tervezett mindent a játszótértől a kultúrházig.

További fotókért kattints a képre

Mecamor torzó maradt, mert az 1988-as földrengés és a civil mozgalmak hatására leállították az atomerőművet. 1991-ben összeomlott a Szovjetunió és már nem szolgáltatott áramot a függetlenedő örményeknek. Ekkor visszakapcsolták az atomerőművet, de a várost leválasztották róla.

Az erőművek körüli települések különös, zárt városok voltak. A 70-es években sokkal jobban álltak anyagilag. Amit a fővárosban, Jerevánban nem lehetett megkapni, azt itt igen. Multikulturálisak voltak, a többi szocialista államból is érkeztek mérnökök. Az eredeti elképzelések szerint 30 ezer ember élt volna itt, most tízezren sem laknak a városban. Az emberek többsége elvesztette a munkáját az erőmű leállásával. 1995-ben nyitották újra az atomerőművet, elindult az élet, de nem lehet összehasonlítani azzal, ami előtte volt. A dolgozók jelentős része már Jerevánból jár át. A város egy időtlen helyzetben lebeg.

A földrengés után teljesen megállt az építkezés, akkor negyven százaléka állt a városnak. Az eredetileg tervezett, repülő madarat mintázó három kisebb kerület közül mindössze egy épült meg. A központba szánt intézményeknek (kultúrház, tanácsháza, zeneiskola, múzeum, hotel) csupán a fele készült el. Így a városban egy szabályos lyuk keletkezett.

Épült egy sportkomplexum is, három nagy csarnokkal és egy hatalmas mesterséges tóval, ahol úszni és csónakázni is lehetett volna. A közepén ráadásul egy szigetet építettek egy magasles-szerű kilátóval, ahol egy kávézó üzemelt volna. A medencében azonban az 1988-as földrengés miatt már soha nem volt víz.

Ezért abszurd látvány nyílik a kilátóból: a semmiben vagy, alattad a hatalmas beton teknő, mögötted az erőmű, szemközt veled a legmagasabb örmény hegy, egyik oldalon a város, a másikon az örmények szent hegye, az Ararat, de az már török földön van, vagyis elérhetetlen.

Mecamor tényleg olyan, mintha egy időtlen zárványban ragadt volna. A városról a szovjet utópisztikus, majd az örmény álom mellett le lehet olvasni a csődöt is.

 A harmadik nagy képcsoport a fővároshoz kapcsolódik.

Jereván nagyobb és mozgékonyabb. Másképp kezelik az örökségüket, hisz már 2000 éve lakott település. Furcsa palimpszeszt alkot, ahol látszódnak a rétegek és áttolódik a város dimenziója. Sok mindent ledózerolnak vagy csak a homlokzatot hagyják meg és köré építik az újat. Tendencia, hogy megváltoztatják a léptékét, a város magasságát, kicsit hasonlóan ahhoz, ami itthon a Corvin-sétányon történik.

A szovjet érában a terek nagysága volt fontos, a hatalmas parkok, a nagy szobrok, sugárutak – horizontálisan terjeszkedtek. Ez vertikálisra cserélődött és furcsán átrendezi a belvárost.

További fotókért kattints a képre

Mi az oka a panelházak itthoni negatív megítélésének?

Európán belül a szovjet hatalom jelképévé váltak, itthon pedig a megszállásévá is. Óhatatlanul ehhez a korszakhoz kötnek és ma senki nem azonosul ezzel az érával, az emberek elvetik. Örményországban ez más, hiszen ők a birodalomhoz tartoztak. Magyarországnak mindig saját útja volt – ez volt a legvidámabb barakk. A szomszédos országokban a szovjet brutalista építészet sokkal szignifikánsabban van jelen a monumentális épületekben, mint Pozsonyban a tévétorony.

Az építészetben mindig nézni kell a kort és az ideológiai helyzetet.

Amikor ezek készültek, akkor a háború után az embereknek lakhatás kellett. Gyorsan, egyszerűen, funkcionálisan kellett felhúzni. Így születtek a panelok. Erre jött rá a szovjet ideológia – az új embernek az új lakhatás. Ma már komoly probléma, hogy ne hagyják szociálisan lecsúszni ezeket a környékeket. A szocializmusban ez ki volt találva: az orvos lakott a munkás mellett.

Katharina Roters: Egy álom anatómiája
Építészeti illúziók és városutópiák Örményországban
A kiállítás megtekinthető:
2020. január 29. - 2020. március 8.

Kötet:

KATHARINA ROTERS: UTOPIA & COLLAPSE
Rethinking Metsamor – The Armenian Atomic City

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„A politika félelmetes szinten átszőtt mindent” – Vecsei H. Miklós is megszólalt a Junior Prima-közlemény kapcsán

A Junior Prima Díj átadóján Vilmányi Benett nem vette át a kitüntetést, amelyre a korábbi díjazottak közös közleményben reagáltak. Az aláírók között volt Vecsei H. Miklós is, aki közösségi oldalán fejtette ki véleményét az ügyről.
Színház

„Elkötelezett hívei vagyunk a vélemény- és szólásszabadságnak” – közleményt adtak ki a Junior Prima Díj birtokosai

A Junior Prima szeptember 20-án tartott díjátadó ünnepségén az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést. Az elismerés birtokosai most közleményben reagáltak az esetre – adta hírül a Színház Online.
Klasszikus

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.
Színház

A Candide és a Szólít a szörny nyerte az eSzínház Fesztivál fődíját

Második alkalommal rendezték meg a virtuális térben az eSzínház Fesztivált, melynek keretében szeptember 16. és 25. között 18 színház 19 produkcióját láthatta a közönség. Az online szemlét négy kontinens 23 országából követték a nézők, a fesztivál végével a zsűri és a közönség döntött a legjobb produkciókról és alkotókról.
Színház

„Nem a csönd, a némaság jelzi a díj függetlenségét” – újabb reakciók Vilmányi Benett visszautasított elismerése kapcsán

A korábbi Junior Prima díjasok közleménye után Tompa Andrea, Gábor György és Kovács Bálint is közzétette gondolatait a véleményszabadságról, a díjak függetlenségéről és a színészszakma összefogásáról.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Nem fordíthatjuk el a fejünket – Film készült az időskori demenciáról

Valós történetet dolgoz fel Vámos Zoltán orvos, filmrendező és forgatókönyvíró időskori demenciáról szóló kisjátékfilmje, amelyet szeptember 28-tól láthatnak az érdeklődők.
Vizuál hír

A gép szívében című filmet indítja az Oscar-díjért Bulgária

Martin Makariev alkotását indítja az Anya című film helyett Bulgária a 2023-as Oscar-díj legjobb nemzetközi film kategóriájában. A történet a kommunista Bulgáriába kalauzolja el a nézőket, ahol egy fegyenccsoport túszdrámába keveredik.
Vizuál ajánló

Artists in Residence – különleges programmal készül a Babel Camp Balatonbogláron

A boglári Babel Camp főképp azért csatlakozott a VEB2023 EKF Kultháló programjához, hogy a szezonon kívül is kulturális programokat biztosíthassanak a tó déli partján. Ennek kapcsán szeptember 25. és október 25. között összművészeti alkotótáborral várják a művészetek iránt érdeklődőket.
Vizuál ajánló

Art Market Budapest 2022 – A kortárs képzőművészet hazai csúcstalálkozója

Október 6. és 9. között 30 országból érkező mintegy 120 kiállító, több mint 500 művész több ezer alkotásával várja a közönséget a Bálna Budapest épületének négy emeletén, összesen mintegy 8000 négyzetméteren – ezzel Közép- és Kelet-Európa vezető kortárs képzőművészeti vására tovább erősíti meghatározó szerepét a régióban.
Vizuál ajánló

„Anyu, én nem akarok háborút!” – Gyerekrajzokból nyílt kiállítás a Lengyel Intézet előtt

Hibrid kiállítás nyílt a budapesti Lengyel Intézet előtt és az online kiállítótérben „Anyu, én nem akarok háborút! 1939-45 Lengyelország / 2022 Ukrajna” címmel. A lengyel-ukrán levéltári projekt saját országuk háborús gyerekrajzait mutatja be.