Vizuál

Vádirat az üdvözítő mártíromság dicsőítése ellen – kritika A csoda című filmről

2022.11.29. 13:35
Ajánlom
Ha egy összetett mondatra kellene lecsupaszítanunk a Netflix új filmdrámájának gondolatát, ez lenne az: morálisan elfogadhatatlan tudatosan bűntudatra nevelni ártatlan embereket, és végignézni, ahogy önmagukat pusztítják el vezeklésként – különösen egy kisgyermek esetében.

Amikor októberben megjelent A csoda című film előzetese, azt írtuk, a rövid betekintés egyszerre nyomasztó és magasztos hangvégtelű történetet ígér. És ezt meg is kaptuk: a Netflix misztikus drámája egy nehezen emészthető, mégis szép alkotás, amely nem fél felvállalni erkölcsi konfliktusokat – és ami még fontosabb, nem fél állást is foglalni ezekben.

A történet 1862-ben játszódik. A főhősünk Lib Wright (Florence Pugh), egy ápolónő, aki Angliából egy távoli ír faluba utazik. A közösségben él ugyanis egy fiatal kislány, Anna (Kíla Lord Cassidy), aki állítólag négy hónapja nem vett magához ételt, kizárólag mennyei mannát. A település vezetői képtelenek eldönteni, hogy egy közönséges csalóval van-e dolguk, vagy ténylegesen egy szenttel. Libet egy apáca társaságában ezért arra kérik fel ezért, hogy felváltva figyeljék a lányt a nap minden percében, és jelentsék amit tapasztaltak.

Misztikus drámának neveztük Sebastián Lelio filmjét – amelyet Emma Donoghue azonos című regénye alapján vitt vászonra –, holott a lehetőségeihez képest kevéssé játszik rá a történet középpontjában rejlő misztériumra mint megmagyarázhatatlan jelenségre. Az már a rövid történetismertetőből is jól látszik, hogy ennél jóval fontosabb a két világnézet ütköztetése. Anna és családja – ahogy a falu nagyrésze – erősen vallásos, míg Lib háborút megjárt ápolóként racionális alkat. Ennélfogva egyetlen célja, hogy bebizonyítsa, nem lehetséges ennyi időn keresztül életben maradni étkezés nélkül. Csakhogy a jelek nem erre utalnak: Anna ugyanis egészéges, mint a makk, étel pedig valóban nem éri a száját.

A mélyen megélt, igaz hit hatalmas, teremtő erő, amely képes az emberben feloldani a világ kegyetlenségeit, ellentmondásait. És egy pontig úgy is tűnik, hogy a film ezt próbálja meg bemutatni – szerencsére azonban erről nincs szó. Már csak azért is szerencse ez, mert ezt az Ádám almáiban Anders Thomas Jensen tökéletesen ábrázolta, amit aligha lehet egykönnyen felülmúlni. Donoghue egy ponton túl leválasztja Anna történetéről a misztikumot, hogy megmutassa,

valójában egy nagyon is hétköznapi trauma húzódik mögötte, amit azonban vallásos világképe nem enged tisztán láttatni vele.

„Éhezésével” vezekelni próbál valaki másnak az egyébként ellene elkövetett bűnéért, amiért mégis ő érez bűntudatot.

A film tehát reflektál a keresztény gondolatkörnek arra a sokat kritizált jelenségére, miszerint a hívők hajlamosak permanens bűntudatban leélni az életüket, néha indokolatlanul is, illetve hogy az önként vállalt áldozathozatal valamiféle fenséges, nemes cselekedettnek tűnik. A film ezzel helyezkedik szembe. Ha egy összetett mondatra kellene lecsupaszítanunk A csoda gondolatát, ez lenne az: morálisan elfogadhatatlan tudatosan bűntudatra nevelni ártatlan embereket, és végignézni, ahogy önmagukat pusztítják el vezeklésként – különösen egy kisgyermek esetében. Mindezt csak azért, hogy a mi lelkünk egy kissé megnyugodhasson. Persze, a mártíromság sok esetben valóban magasztos cselekedet (történelmi távlatból nézve meg pláne), de ha mindezt racionális, „hétköznapi” lencsén keresztül nézzük, sokszor értelmetlennek is tűnhet. Erről van szó ebben a filmben is: a nővér, Lib szemében ugyanis Anna áldozathozatala téves válasz, az igazi bűn pedig a kislány családjának ebben való aktív közreműködése.

WONDER_Unit_12577RC_0-094640.jpg

Jelenet A csoda című filmből (Fotó/Forrás: Netflix)

Az alkotók mentségére szóljon azonban, hogy mindezt ízlésesen teszik.

Nem rontanak neki a kereszténységnek, a hívőknek vagy akár az egyháznak sem.

Nem tesznek hitet az ateizmus mellett sem, mert azt ők is beismerik, hogy az embernek szüksége van világmagyarázatokra. Ezt azonban nem valamilyen transzcendens létezőben látják feltétlenül: csupán annyit állítanak, hogy nekünk, embereknek történetekre van szükségünk, amelyekkel el tudjuk mondani, kik vagyunk valójában.

Ennek igazolására egy elsőre meglehetősen posztmodernnek tűnő gesztussal indul a történet: a film díszletét látjuk egy stúdióban, miközben a narrátor köszönti a nézőt A csoda forgatásán. Ezt követően fordul a kamera az első jelenetbe, ahol már nem látszanak a filmen kívüli világ elemei, és elindul ténylegesen a történet. Hasonló megoldást láthattunk már például Lars von Trier filmjeiben is (Főfőnök, A nimfomániás), ám itt közel sem a szabályok áthágásáról, a filmművészet kereteinek cinikus újraértelmezéséről van szó. Sebastián Lelio egyszerűen csak igazolni szeretné a film állítását, miszerint

az emberek az idők végezetéig hinni fognak, mert hinniük kell a történetekben, a létezés valamiféle elmesélhető értelmében.

Valahol ez a mozi szépsége is: tudjuk, hogy fikciót nézünk, színészekkel, mesterséges környezetben, mégis beleéljük magunkat, elhisszük, hogy valódi, amit látunk. Ez pedig, bármennyire is egyszerű módszer, működik: elég tíz perc hozzá, hogy belefeledkezzünk A csodába.

Lib szerepében a rendkívül tehetséges, Oscar-jelöléssel is büszkélkedő Florence Pugh látható, akinél aligha találhattak volna megfelelőbb színészt a végtelenül empatikus, saját démonjaival küzdő nővér karakterére.

A műsort azonban egyértelműen ellopja az Annát alakító Kíla Lord Cassidy, aki megrendítően játssza el a már-már krisztusi módon önzetlen kislányt.

Valósággal aurája van, valahányszor megjelenik a képernyőn, ténylegesen körbelengi valamiféle nem evilági misztérium.

46286426_0f55b04e0ea2f4158ddd0ff2c23b2229_t-100844.jpg

Florence Pugh és Kíla Lord Cassidy A csoda című filmben (Fotó/Forrás: Netflix)

Mindemellett lenyűgöző a film látványvilága is: az operatőr az az Ari Wegner volt, akit tavaly Oscar-díjra is jelöltek A kutya karmai közt fényképezéséért. Tehetsége A csodában is meglátszik: fantasztikusan játszik a fény és a sötétség kettősével, amelyben jó és rossz küzdelme éppúgy jelen van, mint a modernitás és a tradicionalitás összeütközése. E kettősség főként a falusi viskók félhomályában csúcsosodik ki: Anna szobája ugyanis valamiféle átmeneti helynek, értelemszerűen a purgatóriumnak tűnik pokol és mennyország között.

A csoda legfőbb erénye, hogy állást foglal egy nehéz kérdésben úgy, hogy közben igyekszik kellő tiszteletet tartani azokkal szemben is, akikkel vitába száll.

Nem a vallást, hanem a rosszul értelmezett vallást kritizálja,

méghozzá egy szép, elfogadható történettel. Kifejezetten olyan alkotás, amit hívőknek és nem hívőknek egyaránt érdemes lehet megnézni: majd aztán egy jót vitatkozni róla. Persze csak tisztelettel és megértéssel.

Fejléckép: Florence Pugh és Kíla Lord Cassidy A csoda című filmben (Fotó/Forrás: Netflix)

Bűn és bűnhődés a kártyaasztalnál

Kapcsolódó

Bűn és bűnhődés a kártyaasztalnál

A Bush-kormányzat háborús bűnei kapcsán az egyéni felelősség határait vizsgálja Paul Schrader új filmjében, a Svindlerben. Földi purgatórium, feszült atmoszféra, lázálmok, végletekben gondolkodó hősök és persze szerencsejáték – mintha csak egy Dosztojevszkij-regényt olvasnánk.

A nyugati ember tengeribetegsége – Megnéztük az év legjobb filmjét

A nyugati ember tengeribetegsége – Megnéztük az év legjobb filmjét

Akinek pénze van, az bármit megtehet, és meg is tesz, akinek pedig nincs, annak hirtelen elvei lesznek – nagyjából így lehetne összegezni Ruben Östlund új filmjének központi gondolatát. A szomorúság háromszöge teljes joggal söpörte be a cannes-i Arany Pálmát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Egy vezető távozása és figyelmeztetés lett a következménye a Katonában egy színházjegy-akciónak

Két munkatársat figyelmeztetésben részesítettek, egy vezető beosztású dolgozó pedig elhagyja a színházat, miután kiderült, hogy DK-tagok kaphattak kedvezményes jegyeket.
Vizuál

Ridley Scott filmjében Napóleon csak egy díszlet a saját életében

Hiába lett rendkívül látványos Ridley Scott Napóleonja, az európai történelem egyik legnagyobb hatású alakjáról végső soron csak egy sekélyes, koncepciótlan filmet sikerült rendeznie, amely ráadásul hemzseg a tárgyi tévedésektől.
Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Tarr Béla, Gőz László és Sapszon Ferenc

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. 
Jazz/World

Kenny Garrett, a jazz-szaxofonosok élő ikonja tudja, mit kell hallgatni

A Fidelio és a JazzFest Budapest közös sorozatában a hazai, valamint a nemzetközi jazz és világzenei színtér egy-egy kiemelkedő alakja osztja meg olvasóinkkal, milyen zenéket hallgat szívesen. A sorozat legújabb részében a világhírű altszaxofonos, Kenny Garrett kedvenceibe hallgathatunk bele.
Könyv

Soha nem látott fényképek Habsburg Ottóról egy újonnan megjelent kötetben

A különleges fotókönyvvel Habsburg Ottó születésének 111. évfordulóját ünnepli az egykori trónörökös, parlamenti képviselő szellemi és tárgyi hagyatékát gondozó Habsburg Ottó Alapítvány.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: Harcosok klubja

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal két hattyú indította el a gondolatait.
Vizuál hír

Demeter Szilárd marad a Petőfi Irodalmi Múzeum élén

Az intézmény jelenlegi főigazgatója egyedüliként jelentkezett a pozícióra, amelyet újabb öt éven át tölthet be. A múzeum honlapján elérhetővé tette pályázatát.
Vizuál ajánló

Online folytatódik a Verzió Filmfesztivál

November 29-én ért véget a jubileumi, 20. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. Ötvenhárom alkotás, köztük a nyertes filmekkel, december 10-ig online is elérhetővé válik a szemle oldalán.
Vizuál hír

Önerejű képek – Keserü Ilona grafikai életművéből nyílt kiállítás az MNG-ben

A Magyar Nemzeti Galéria grafikai kabinetjében nyílt időszaki kiállítással tisztelegnek a kortárs magyar képzőművészet egyik legnevesebb alakja előtt. A tárlat 2024. január 28-ig látogatható.
Vizuál kritika

Ridley Scott filmjében Napóleon csak egy díszlet a saját életében

Hiába lett rendkívül látványos Ridley Scott Napóleonja, az európai történelem egyik legnagyobb hatású alakjáról végső soron csak egy sekélyes, koncepciótlan filmet sikerült rendeznie, amely ráadásul hemzseg a tárgyi tévedésektől.