Vizuál

Válhat-e művész az állatokból?

2022.01.25. 13:15
Ajánlom
Mindmáig úgy tudjuk, hogy az ember az egyetlen öntudattal bíró lény a Földön, így egyedül ő hozhat létre művészetet. Tekinthetjük-e mégis művésznek az énekesmadarakat vagy azt a csimpánzt, amelyik előszeretettel fejezte ki magát ecsettel?

A művészeten keresztül beszélünk mindarról, ami nem a természet

– írta Pablo Picasso.

Ha végignézünk az emberi civilizáció tízezer éves történetén, úgy tűnik, igaza van. Az ember különállása a világtól, az a makacs érzet, hogy mi mások vagyunk mint az állat- és növényvilág, amelyben születésünk után találjuk magunkat, ősidők óta alapvető témája a művészetnek. James Ward (1769-1859) lenyűgöző festménye az angliai Gordale Scar mészkőszurdokról jól kifejezi ezt az érzetet. A sötét sziklavölgy ismeretlen arca egyszerre ébreszt félelmet és csodálatot.

James_Ward_-_Gordale_Scar_A_View_of_Gordale_in_the_Manor_of_East_Malham_in_Craven_Yorkshire_the_Property_of_Lord_Ribblesdale_-_Google_Art_Project-195238.jpg

James Ward: Gordale Scar (olaj, vászon, 1812) (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Úgy tudjuk, hogy az ember az egyetlen élőlény, amely művészi alkotásra képes. Az első fennmaradt tárgyi emlékek a felső-paleolitikum idejéből, 60-30 ezer év távolságból származnak, s egyértelműen bizonyítják, hogy a homo sapiens életében egyszerre jelent meg a művészet, a vallás, a fejlett nyelviség és a történetmondás. 40 ezer évvel ezelőtt az ember először készített magának dísztárgyakat fából és csontokból. Elődeink azonosságot találtak a nyílvessző, a pénisz, a folyó, illetve a zsákmányállat, a vagina, a tó között, bölényeket rajzoltak a barlangok falára, megörökítették a múltjukat és jelenüket, az absztrakció és a szimbólumalkotás képességével megnyílt a világ mitikus szintje. Ma sem lenne értelme történeteket mesélni szimbólumok, metaforák, hasonlatok nélkül. Az ember képessé vált arra, amire egyetlen állat vagy más élőlény sem: jelentést alkotni és a jelentésből újabb történetet, rajzot hozni létre megint.

Ezekből az egymásra épülő jelentésekből jött létre a kultúra.

 

Alkotó állatok

Alig néhány állatfajról tudunk, amely művészethez hasonlóval foglalkozna. A tudósok általában két irányból közelítik meg a kérdést: 1) mit csinál az állat a természetes élőhelyén, amit művészetnek lehet nevezni, 2) meg lehet-e tanítani egy állatot, ahogy az embert is, műalkotás létrehozására?

A kertészmadár (Amblyornis inornata) hímjei például a legszebb fészkeket építik csigaházakkal, mohával, makkal, virággal díszítve, hogy elnyerjék a nőstények szimpátiáját. Kutatók azt is megfigyelték, hogy a különböző példányok különféle ízléssel rendelkeznek, és más-más színeket kedvelnek, munkájukat nem automatikusan, pusztán ösztönből végzik, hanem hosszú tépelődés közepette, többféle variációt kipróbálva. És ami még bámulatosabb, hogy a fészkek építésekor olykor még vizuális csaláshoz is folyamodnak, hogy azok nagyobbnak tűnjenek a tojók számára.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Nicolas Rakotopare (@lerako) által megosztott bejegyzés

Hasonló a galléros paradicsommadár (Lophorina superba) példája is, amelynek hímje változatos, mutatós táncot mutat be a nősténynek hogy elnyerje tetszését.

Az antropológia azonban szigorú abban, hogy a fentieket nem nevezhetjük művészetnek. Ahogy a madáréneket, úgy ezeket is veleszületett ösztönöknek tekinti.

Ha maguktól nem megy nekik, lehet-e alkotásra tanítani az állatokat?

1954-ben hím csimpánz született a londoni állatkertben, aki a Congo nevet kapta. Amikor kétéves lett, Desmond Morris brit zoológus és szürrealista festő ceruzát és kartonlapot adott a kezébe, és a csimpánz annyira élvezte a rajzolást, hogy később ecsetet is kapott. Mintegy négyszáz alkotásából a televízió is bemutatott néhányat, egyet pedig maga Picasso vásárolt meg, aki állítólag nagy rajongója volt az emberszabásúnak. Congo nem rajzolt felismerhető figurákat, de kis tanulás után elkezdett törekedni a szimmetriára és a színek egyensúlyára. A kritikusok „lírikus szürrealistának” nevezték, amiből a csimpánz persze nem sokat értett. 2005-ben három festménye 14 400 fontért kelt el ugyanazon az árverésen, ahol egy Warhol és egy Renoir viszont nem talált új gazdát.

Congo példáján felbuzdulva számos állatkertben próbálkoztak művészt faragni az állatokból, az eredmények azonban nem igazolták, hogy a rajzolás segítené őket. Egy kutatás során négy ázsiai elefántot figyeltek meg a melbourne-i állatkertben, de kiderült, hogy a rajzolás nem csökkenti bennük a stresszt, és nem is okoz nekik különösebb boldogságot. Nem teljesíti be, amit az ember a művészet feladatának tekint, többek között az éntudat kifejezését, mert csak az én képes ránézni a természetre. Ahogy Balzac írta:

A művészetnek nem az a hivatása, hogy lemásolja a természetet, hanem, hogy kifejezze.

 

A Föld mint műalkotás

Az 1970-es években James Lovelock fogalmazta meg azt az elméletet, miszerint a Föld élő és élettelen része egyetlen szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot. Az ötlet akkor bukkant fel, amikor a tudós a NASA megbízásából a Marson fellelhető élet lehetőségével foglalkozott. Lovelock úgy vélte, a vörös bolygón nincs élet, a Föld azonban más. Bizonyos szempontból a Föld egyetlen hatalmas organizmus, maga az élet. Barátja, William Golding javaslatára a görög Földanyaistennő után Gaia-elméletként hivatkozott a hipotézisre, amelyet végül Lynn Margulis dolgozott ki, majd 1979-ben egy széles körben népszerű könyvben is megjelent (Gaia: A New Look At Life On Earth). Noha a Gaia-elméletet máig sok kritika éri, kétségtelen, hogy Lovelock holisztikus megközelítése új életet lehelt a geológiába és az ökológiába, majd hamar átszivárgott a köztudatba is. Termékenyen hatott a környezetvédőkre, a filozófiára és néhány modern spirituális közösségre, akik valamiféle tudatot tulajdonítottak az ökoszféra működése mögött.

De miért vált ennyire népszerűvé a Gaia-elmélet?

Lovelock gondolatai egyszerre érintik a racionális és a hiedelmeken alapuló mitikus gondolkodást. Az ember egyik legősibb gondolatalkotó eljárásai között van az antropomorfizálás, azaz a jelenségek, állatok és más élőlények emberi tulajdonságokkal való felruházása. Minduntalan hasonlóságot keresünk magunk és a körülöttünk lévő világ között. Miért hasonlít annyira az emberi pupilla a csillagokkal körülvett fekete lyukhoz? Mindkettő magához vonzza a fényt, de csak a pupillával kapcsolatban tudjuk biztosan, hogy működése a látást szolgálja. Számos kultúra ősi hagyományában megtaláljuk a mikrokozmosz és a makrokozmosz azonosságának gondolatát.

7754634440_52abb1b78f_b-200419.jpg

Fekete lyuk háttérben a tejúttal (Fotó/Forrás: NASA Universe / URL: cc-by-sa/2.0/de/)

Ha a világban folyton önmagunkat látjuk, beszélhetünk a világról mint műalkotásról?

Hiszen a természet máig hatást gyakorol ránk, a nyugati civilizáció több száz éves racionális fordulata ellenére sem tudjuk kivonni magunkat alóla. Az ember még mindig az az élőlény, aki egyszerre érez félelmet a természettől, és látja benne megélhetésének forrását. Úgy viszonyulunk hozzá, mint egy katarzist kínáló alkotáshoz, amely olyan rétegeket tár fel bennünk, amikről magunk sem tudtunk. Terence McKenna etnobotanikus és filozófus kikérte magának a múlt század egzisztencialista hozzáállását, miszerint a körülöttünk élő világnak nincsen üzenete számunkra.

„A természet nem néma – mondta. – Az ember az, aki siket.”

Lehet, hogy a Földön egyedül mi, emberek tudunk szimfóniákat komponálni, verseket, regényeket írni és festményeket készíteni. De a természeti világ sem néma, minduntalan üzenni akar. És ahogy a Louvre festményeivel sem fűtünk kályhát, úgy a természet kincsei sem lehet pusztán kitermelhető, széthordható tulajdon az ember kezében.

Fejléckép: Gabriel-Alexandre Decamps: A szakértők (olaj, vászon, 1837) (forrás: Wikimedia Commons)

Zöldhullám

„Változtasd meg élted!” – üzente Rilkének egy Apollón-szobor, és a költővel együtt mi is hisszük azt, hogy az új eszméket mindig a művészet hordja ki.

Kultúra és natura – az emberi és a természeti világ mint egy érem két oldala, nem teljesek egymás nélkül.

Ahhoz, hogy még sok száz, sok ezer éven át élhessünk ezen a bolygón, tanulnunk kell a természettől. Ahogy Nemes-Nagy Ágnes írja: „tanulni kell, szeretni kell.”

Új rovatunkat, a Zöldhullámot a természeti világ iránti aggodalom hívta életre, de a természet szeretete táplálja. Annak tudata, hogy ügyesen festő, ügyesen író, ügyesen zenélő emlősök vagyunk, nagyobb felelősséggel és több feladattal.

CIKKEK A ROVATBAN

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Tánc

Abbahagyja a balettet, és búcsúzik a színpadtól Leblanc Gergely

A 31 éves balettművész az Operaház videójában beszélt arról, hogy elbúcsúzik a színpadtól, és a továbbiakban a háttérben fogja segíteni a Magyar Nemzeti Balett munkáját.
Színház

Mindig van egy hajnal a konyhában – beszélgetés Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal

Valódi érzelmi hullámvasutat kínál a nézőknek a Rózsavölgyi Szalon április közepén bemutatott, Bármit mondhatsz című előadása, amelyben egy negyvenes házaspár próbálja tisztázni sok-sok év alatt felgyülemlett sérelmeiket egy reggelbe nyúló beszélgetés során. A két főszereplővel, Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal beszélgettünk.
Könyv

Megmenekülhet Esterházy Péter egykori otthona

Alkotóházként születhet újjá a 2016-ban elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas író egykori, rómaifürdői családi háza.
Klasszikus

Bach-estre készül Ránki Dezső és az Anima Musicae

A sűrű májusi koncertszezon igazi különlegességet tartogat még a hónap végére is: a Klukon Edit, Ránki Dezső és Ránki Fülöp által megálmodott Csönd-zsák koncertek 14. hangversenyén J. S. Bach négy zongoraversenye csendül fel az Anima Musicae Kamarazenekarral közösen.
Plusz

„Lenyűgöző, hogy Bartók milyen sokakat inspirált” – interjú Káel Csabával

A Müpa vezérigazgatójával a határátlépő produkciókról, saját rendezéseiről és arról is beszélgettünk, hogyan találhat a nagyközönség is utat Bartók muzsikájához.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Trópusi depresszió – Kudász Gábor Arion fotókiállítása Szentendrén

Befejezetlen épületek, soha meg nem nyitott vasútvonalak, növényzet által benőtt romok, különös pózokban megfagyott emberek és csoportok. Kudász Gábor Arion vietnámi utazásának fotóanyagából nyílt kiállítás a szentendrei Vajda Múzeum PhotoLab kiállítóterében.
Vizuál magazin

Miért kellett saját példaképe elől az asztal alá rejtőznie Lars von Triernek?

Soha ne találkozz a hőseiddel, tartja a régi mondás. Úgy látszik, van, aki komolyan is gondolja ezt: a dán filmművészet egyik legnagyobb alakja ugyanis szó szerint elbújt, hogy elkerülje a találkozást – az amerikai filmművészet szintén egyik legnagyobb alakjával.
Vizuál hír

Enyedi Ildikó megkezdte új filmje, a Csendes barát forgatását

A németországi helyszínek felvétele után május 28-án Magyarországon folytatódik Enyedi Ildikó legújabb filmjének forgatása. A most készülő, szerzői alkotás érzelmes utazás az időn keresztül, némi humorral fűszerezve.
Vizuál hír

Csütörtöktől vasárnap estig több ifjúsági film ingyen nézhető a FILMIO-n gyereknap alkalmából

A magyar filmek streaming platformja május utolsó hétvégéjén ingyenesen elérhetővé tesz olyan közönségkedvenc, kiváló minőségben felújított magyar filmklasszikusokat, mint a Keménykalap és krumpliorr vagy a Szeleburdi vakáció.
Vizuál ajánló

A Kádár-kocka hatástörténetével foglalkozik a Ludwig Múzeum legújabb kiállítása

A május 18. és augusztus 18. között látogatható, időszaki tárlat változatos művészeti médiumok és immerzív installációk segítségével mutatja be a jellegzetes kockaház történetét.