Vizuál

Válhat-e művész az állatokból?

2022.01.25. 13:15
Ajánlom
Mindmáig úgy tudjuk, hogy az ember az egyetlen öntudattal bíró lény a Földön, így egyedül ő hozhat létre művészetet. Tekinthetjük-e mégis művésznek az énekesmadarakat vagy azt a csimpánzt, amelyik előszeretettel fejezte ki magát ecsettel?

A művészeten keresztül beszélünk mindarról, ami nem a természet

– írta Pablo Picasso.

Ha végignézünk az emberi civilizáció tízezer éves történetén, úgy tűnik, igaza van. Az ember különállása a világtól, az a makacs érzet, hogy mi mások vagyunk mint az állat- és növényvilág, amelyben születésünk után találjuk magunkat, ősidők óta alapvető témája a művészetnek. James Ward (1769-1859) lenyűgöző festménye az angliai Gordale Scar mészkőszurdokról jól kifejezi ezt az érzetet. A sötét sziklavölgy ismeretlen arca egyszerre ébreszt félelmet és csodálatot.

James_Ward_-_Gordale_Scar_A_View_of_Gordale_in_the_Manor_of_East_Malham_in_Craven_Yorkshire_the_Property_of_Lord_Ribblesdale_-_Google_Art_Project-195238.jpg

James Ward: Gordale Scar (olaj, vászon, 1812) (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Úgy tudjuk, hogy az ember az egyetlen élőlény, amely művészi alkotásra képes. Az első fennmaradt tárgyi emlékek a felső-paleolitikum idejéből, 60-30 ezer év távolságból származnak, s egyértelműen bizonyítják, hogy a homo sapiens életében egyszerre jelent meg a művészet, a vallás, a fejlett nyelviség és a történetmondás. 40 ezer évvel ezelőtt az ember először készített magának dísztárgyakat fából és csontokból. Elődeink azonosságot találtak a nyílvessző, a pénisz, a folyó, illetve a zsákmányállat, a vagina, a tó között, bölényeket rajzoltak a barlangok falára, megörökítették a múltjukat és jelenüket, az absztrakció és a szimbólumalkotás képességével megnyílt a világ mitikus szintje. Ma sem lenne értelme történeteket mesélni szimbólumok, metaforák, hasonlatok nélkül. Az ember képessé vált arra, amire egyetlen állat vagy más élőlény sem: jelentést alkotni és a jelentésből újabb történetet, rajzot hozni létre megint.

Ezekből az egymásra épülő jelentésekből jött létre a kultúra.

 

Alkotó állatok

Alig néhány állatfajról tudunk, amely művészethez hasonlóval foglalkozna. A tudósok általában két irányból közelítik meg a kérdést: 1) mit csinál az állat a természetes élőhelyén, amit művészetnek lehet nevezni, 2) meg lehet-e tanítani egy állatot, ahogy az embert is, műalkotás létrehozására?

A kertészmadár (Amblyornis inornata) hímjei például a legszebb fészkeket építik csigaházakkal, mohával, makkal, virággal díszítve, hogy elnyerjék a nőstények szimpátiáját. Kutatók azt is megfigyelték, hogy a különböző példányok különféle ízléssel rendelkeznek, és más-más színeket kedvelnek, munkájukat nem automatikusan, pusztán ösztönből végzik, hanem hosszú tépelődés közepette, többféle variációt kipróbálva. És ami még bámulatosabb, hogy a fészkek építésekor olykor még vizuális csaláshoz is folyamodnak, hogy azok nagyobbnak tűnjenek a tojók számára.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Nicolas Rakotopare (@lerako) által megosztott bejegyzés

Hasonló a galléros paradicsommadár (Lophorina superba) példája is, amelynek hímje változatos, mutatós táncot mutat be a nősténynek hogy elnyerje tetszését.

Az antropológia azonban szigorú abban, hogy a fentieket nem nevezhetjük művészetnek. Ahogy a madáréneket, úgy ezeket is veleszületett ösztönöknek tekinti.

Ha maguktól nem megy nekik, lehet-e alkotásra tanítani az állatokat?

1954-ben hím csimpánz született a londoni állatkertben, aki a Congo nevet kapta. Amikor kétéves lett, Desmond Morris brit zoológus és szürrealista festő ceruzát és kartonlapot adott a kezébe, és a csimpánz annyira élvezte a rajzolást, hogy később ecsetet is kapott. Mintegy négyszáz alkotásából a televízió is bemutatott néhányat, egyet pedig maga Picasso vásárolt meg, aki állítólag nagy rajongója volt az emberszabásúnak. Congo nem rajzolt felismerhető figurákat, de kis tanulás után elkezdett törekedni a szimmetriára és a színek egyensúlyára. A kritikusok „lírikus szürrealistának” nevezték, amiből a csimpánz persze nem sokat értett. 2005-ben három festménye 14 400 fontért kelt el ugyanazon az árverésen, ahol egy Warhol és egy Renoir viszont nem talált új gazdát.

Congo példáján felbuzdulva számos állatkertben próbálkoztak művészt faragni az állatokból, az eredmények azonban nem igazolták, hogy a rajzolás segítené őket. Egy kutatás során négy ázsiai elefántot figyeltek meg a melbourne-i állatkertben, de kiderült, hogy a rajzolás nem csökkenti bennük a stresszt, és nem is okoz nekik különösebb boldogságot. Nem teljesíti be, amit az ember a művészet feladatának tekint, többek között az éntudat kifejezését, mert csak az én képes ránézni a természetre. Ahogy Balzac írta:

A művészetnek nem az a hivatása, hogy lemásolja a természetet, hanem, hogy kifejezze.

 

A Föld mint műalkotás

Az 1970-es években James Lovelock fogalmazta meg azt az elméletet, miszerint a Föld élő és élettelen része egyetlen szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot. Az ötlet akkor bukkant fel, amikor a tudós a NASA megbízásából a Marson fellelhető élet lehetőségével foglalkozott. Lovelock úgy vélte, a vörös bolygón nincs élet, a Föld azonban más. Bizonyos szempontból a Föld egyetlen hatalmas organizmus, maga az élet. Barátja, William Golding javaslatára a görög Földanyaistennő után Gaia-elméletként hivatkozott a hipotézisre, amelyet végül Lynn Margulis dolgozott ki, majd 1979-ben egy széles körben népszerű könyvben is megjelent (Gaia: A New Look At Life On Earth). Noha a Gaia-elméletet máig sok kritika éri, kétségtelen, hogy Lovelock holisztikus megközelítése új életet lehelt a geológiába és az ökológiába, majd hamar átszivárgott a köztudatba is. Termékenyen hatott a környezetvédőkre, a filozófiára és néhány modern spirituális közösségre, akik valamiféle tudatot tulajdonítottak az ökoszféra működése mögött.

De miért vált ennyire népszerűvé a Gaia-elmélet?

Lovelock gondolatai egyszerre érintik a racionális és a hiedelmeken alapuló mitikus gondolkodást. Az ember egyik legősibb gondolatalkotó eljárásai között van az antropomorfizálás, azaz a jelenségek, állatok és más élőlények emberi tulajdonságokkal való felruházása. Minduntalan hasonlóságot keresünk magunk és a körülöttünk lévő világ között. Miért hasonlít annyira az emberi pupilla a csillagokkal körülvett fekete lyukhoz? Mindkettő magához vonzza a fényt, de csak a pupillával kapcsolatban tudjuk biztosan, hogy működése a látást szolgálja. Számos kultúra ősi hagyományában megtaláljuk a mikrokozmosz és a makrokozmosz azonosságának gondolatát.

7754634440_52abb1b78f_b-200419.jpg

Fekete lyuk háttérben a tejúttal (Fotó/Forrás: NASA Universe / URL: cc-by-sa/2.0/de/)

Ha a világban folyton önmagunkat látjuk, beszélhetünk a világról mint műalkotásról?

Hiszen a természet máig hatást gyakorol ránk, a nyugati civilizáció több száz éves racionális fordulata ellenére sem tudjuk kivonni magunkat alóla. Az ember még mindig az az élőlény, aki egyszerre érez félelmet a természettől, és látja benne megélhetésének forrását. Úgy viszonyulunk hozzá, mint egy katarzist kínáló alkotáshoz, amely olyan rétegeket tár fel bennünk, amikről magunk sem tudtunk. Terence McKenna etnobotanikus és filozófus kikérte magának a múlt század egzisztencialista hozzáállását, miszerint a körülöttünk élő világnak nincsen üzenete számunkra.

„A természet nem néma – mondta. – Az ember az, aki siket.”

Lehet, hogy a Földön egyedül mi, emberek tudunk szimfóniákat komponálni, verseket, regényeket írni és festményeket készíteni. De a természeti világ sem néma, minduntalan üzenni akar. És ahogy a Louvre festményeivel sem fűtünk kályhát, úgy a természet kincsei sem lehet pusztán kitermelhető, széthordható tulajdon az ember kezében.

Fejléckép: Gabriel-Alexandre Decamps: A szakértők (olaj, vászon, 1837) (forrás: Wikimedia Commons)

Zöldhullám

„Változtasd meg élted!” – üzente Rilkének egy Apollón-szobor, és a költővel együtt mi is hisszük azt, hogy az új eszméket mindig a művészet hordja ki.

Kultúra és natura – az emberi és a természeti világ mint egy érem két oldala, nem teljesek egymás nélkül.

Ahhoz, hogy még sok száz, sok ezer éven át élhessünk ezen a bolygón, tanulnunk kell a természettől. Ahogy Nemes-Nagy Ágnes írja: „tanulni kell, szeretni kell.”

Új rovatunkat, a Zöldhullámot a természeti világ iránti aggodalom hívta életre, de a természet szeretete táplálja. Annak tudata, hogy ügyesen festő, ügyesen író, ügyesen zenélő emlősök vagyunk, nagyobb felelősséggel és több feladattal.

CIKKEK A ROVATBAN

Legolvasottabb

Klasszikus

Lemondta a Putyin-párti zongoraművész, Valentina Lisitsa fellépését a Margitszigeti Színház

Az intézmény a művész politikai szerepvállalása miatt döntött úgy, hogy megválik tőle, miután az ukrán nagykövetségtől tudomást szerzett a mariupoli megszállókat éltető koncertjéről.
Klasszikus

A nagyok titkai

Vezető karmesterük, Kirill Petrenko vezényletével adta elő a Berlini Filharmonikusok Csajkovszkij Pikk dáma című operáját, saját koncerttermében, Berlinben. Az április 21-i, koncertszerű előadáson megpróbáltuk kideríteni, mit tudhat az a dirigens, akit egy ilyen jelentőségű zenekar mindenáron magának akart.
Színház

„Napfény a dörzspapíron” – Szakácsi Sándor, a nyughatatlan lélek

Szakácsi Sándort, bár már gyerekkorában nagy jövőt jósoltak neki a színészi pályán, kisebb korában gúnyolták iskolatársai, felnőttként pedig alkoholproblémákkal küzdött, magát La Mancha lovagjának, szélmalomharcosnak nevezte. Saját bevallása szerint a szerepeiből merített erőt a folytatáshoz.
Könyv

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor kapta a Libri irodalmi elismeréseit

2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.
Klasszikus

Elhunyt Cser László hegedűművész

A Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagjától Gál-Tamási Mária hegedűművész búcsúzott a zenekar közösségi oldalán, és megható sorokkal idézte fel mindazt a támogatást, amit az együttes a muzsikustól kapott.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: A színpadon Robbie Williams!

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal arról mesél, miért hiúsult meg kis híján Robbie Williams koncertjének fotózása.
Vizuál ajánló

Hegedűs Ákos morpho koncertfotóiból nyílik kiállítás a Kispont galériában

Olvasóink hétről hétre megismerhetik állandó vendégszerzőnk, Hegedűs Ákos morpho képeit, aki mindig egy kis történet vagy háttéranyag kíséretében osztja meg velünk alkotásait. A művész most ’90-es évekbeli koncertfotóit tárja a nagyközönség elé.
Vizuál ajánló

Meteoritok és egyéb költemények – Geszler Mária Garzuly jubileumi kiállítása

A Kossuth-díjas keramikusművész, Geszler Mária nem egyedül ünnepli jubileumát. A Pesti Vigadóban most látható tárlaton nyolc fiatalabb alkotóval osztja meg nemcsak a teret, de a művészetről, világról vallott elképzeléseit is. A kiállítás július 24-ig tekinthető meg.
Vizuál ajánló

Grunwalsky Ferenc kapja a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíját

Május 24. és 28. között rendezik meg a szegedi operatőrfesztivált, amelynek idei életműdíjasa Grunwalsky Ferenc operatőr, rendező, forgatókönyvíró. Az eddig 73 filmet jegyző Kossuth- és Balázs Béla-díjas alkotó Jancsó Miklós barátja és munkatársa volt, az 1999-ben induló Pepe-Kapa filmek jó részét közösen forgatták.
Vizuál hír

A Néprajzi Múzeum műtárgyainak mintáiból alkothatunk saját dizájnt ezzel az alkalmazással!

A Múzeumok Világnapján bemutatott motívumalkotó applikációban ezer darab vektorizált díszítmény és motívum közül válogathatunk.