- Április 23-án kezdődött el az OFF-Biennále. Eddig milyen a fogadtatás, hogyan alakulnak a programok?

- Elég nagy várakozás előzte meg az OFF-ot; mindenki érezte, hogy nagyon nagyot álmodtunk, így sok kíváncsi szem szegeződött ránk. Éreztük a támogató közeget is. A nyitóhétvége gyakorlatilag csütörtök estétől kedd reggelig tartott: minden órában nyílt egy kiállítás. Várakozáson felül sikerült a megnyitó és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Pont ezt a támogató közeget és pozitív energiát szerettük volna megteremteni, ugyanis két éve, amikor elkezdtük, éppen az ellenkezőjét éreztük: mintha megérintenénk a medence fenekét. Paralizált, cselekvésképtelen mélyponton voltunk, így csodálatos volt ennek az ellenkezőjét látni. Több mint negyven program valósult meg a nyitóhétvégén, összesen pedig százharmincnál is több helyszínünk van, így van mit koordinálni. Sok külföldi vendégtől is kaptunk pozitív visszajelzéseket, köztük nemzetközileg jegyzett szakemberektől is, akik szerint még senkinek nem sikerült ilyen messzire eljutni abban, amit csinálunk: ez pedig az összefogásokon alapuló, önszerveződő, ennyire nagyszabású kortárs képzőművészeti projekt megalkotása. Több olyan külföldivel is találkoztunk, akik kifejezetten az OFF miatt jöttek Budapestre, amire nagyon büszkék vagyunk.

- Miben áll a Biennálé OFF-sága?

- Alulról szerveződünk, helyi emberek összefogásával. Akárcsak az OFF Broadway, sokkal kisebb költségvetésből dolgozunk, mint a nagy nemzetközi Biennálék. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a minőségből lejjebb adnánk. Az OFF függetlenebb és szabadabb; van mondanivalója, amit ki is mer mondani. Szimbolikus teret szerettünk volna teremteni ezzel: nem valami ellen vagyunk, hanem egy teljesen új koordináta-rendszert állítunk fel és ebben értelmezzünk magunkat.

- Miben korlátolta volna az eseményt, ha állami támogatást is igénybe vettetek volna?

- A kortárs képzőművészeti közeg nagyban az állam emlőin függ. Az első OFF-Biennále egy teszt, amelyben meg kell tanulnunk több lábon állni és függetlenül alkotni, mivel nem egészséges, ha egyetlen forrásra vagyunk ráutalva, kiszolgáltatva. Egyáltalán nem könnyű folyamat ez, de nagyon sok kreativitásra ösztönzött minket; új megoldások keresésére, új partnerségek kialakítására, amelyek nem jöttek volna létre, ha állami forrásokra támaszkodtunk volna. Szabad mozgásteret ad ez a függetlenség és fontos tanulási folyamat is; ezt az önszerveződést nagyon nagy reflektorfénybe hozza az OFF.

- Párizsban, New Yorkban, Sao Paolóban, Prágában, Brnóban és Pozsonyban is vannak OFF-események. A külföldi szatellitprogramok hogyan jöttek létre?

- Sok művész és kurátor dolgozik nemzetközi színtéren, akik fontosnak tartották, hogy olyan helyszíneket is beemeljenek, melyekkel az OFF hatókörét nemzetközivé, méghozzá Európán kívülivé is tágítsa. Nekem például nyílt egy kiállításom New Yorkban az Ötödik sugárúton három másik művész bevonásával.

- Voltak komplikációk, nehezen létrejövő programok?

- Nagyon sok, de a legnagyobb kihívást mégis inkább a helyszín keresése jelentette. A projektek függőben lévősége legtöbbször csak a helyszíneken múlt, ugyanis nem vettünk igénybe semmilyen olyan helyszínt sem, amelynek fenntartása állami. A magángalériák értelemszerűen jó helyszínek voltak, de különben nagyon kreatívan kellett keresgélnünk, hogy hol is legyenek az események. Így a helyszínpalettánk nagyon változatos lett: köztéri események mellett lesznek boltokban, fodrászszalonban, magánlakásokban vagy épp a Kelenföldi erőműben és az elhagyatott Postapalotában a Moszkván (Széll Kálmán téren - a szerk.) is OFF-programok.

- Melyik az OFF legprovokatívabb eseménye?

- Talán a LARM-ban április 30-án lezajlott Insecurity State volt az. A projekt keretében a The Corporation és a Technologie und das Unheimliche csoportok saját elmondásuk szerint nagykoalíciót alakítanak és létrehozzák Insecurity State néven saját 'esztétikai államukat', amelynek hivatalos nyelve a kortárs technózene. De a kortárs művészet alapvetően provokatív, mivel arra provokál, hogy újraértelmezzük a megszokott gondolkodási sémáinkat. Így minden egyes kiállítás provokatív bizonyos szinten, ami a kortárs művészet sajátja. A nemzeti identitás kérdéseit feszegető tárlatok és események természetesen kiemelten kérdésfelvetőek, így provokatívabbak lehetnek.

- Volt-e kurátori téma az OFF kiírásakor?

- A legfontosabb kurátori elképzelés maga a struktúra volt, az, ahogyan az OFF létrejött. Ebben a hálózatos, rengeteg embert bevonó struktúrában nagyon nagy a potenciál. A témákat pedig már ezek a struktúrák rajzolták ki. A magot egy velem együtt hét fős kurátori stáb alkotja. Nekünk is van egy saját projektünk az OFF alatt: olyan művészeti pozíciókat vizsgálunk, amelyek egyrészt hozzájárulnak a modern civil társadalom fejlődéséhez, másrészt nagyon korlátozott anyagi eszközöket használnak a munkájukban. Erre nem is olyan rövidtávon be kell rendezkedni és be kell mutatni, hogy limitált anyagi keretből is lehet látványos és jó műalkotásokat létrehozni. A projekt Beastie Boys számra utaló címe: Check Your Head - Használd a fejed. Nem gigantikus installációkban gondolkodó művészeket kerestünk erre, hanem olyanokat, akik inkább a fejüket, vagy épp a testüket használják - ami ugye könnyen hozzáférhető és olcsó. Tizennégy különböző helyszínre dobáltuk szét a projektet, magángalériákba és köztéri performanszokra tagoltuk. A Károly kertnél látható például a mi kis privát óránk: egy bolgár képzőművész huszonnégy órára bezárta magát egy szobába és mikor úgy érezte, eltelt egy perc, tekert egyet a szobában lévő kikapcsolt óra mutatóján. Így ez az óra 23:50 percig megy non-stop - tíz perccel tért el a valós időtől a performer, így mondhatjuk, hogy a privát óra szerint valamivel előrébb járunk.

- Mi alapján szelektáltátok a beérkezett pályázatokat?

- Kezdtünk félni, hogy olyan sok lesz az esemény, hogy kezelhetetlenné válik a projekt, így a szelektálás emiatt is szükséges volt. Szerettük volna, ha nagyon bő és változatos a programkínálat, így lett több mint száznyolcvan esemény, amit csupán egy maroknyi ember szervez. Másrészt egy ponton a mennyiség a minőség rovására tud menni: ezt szerettük volna elkerülni, így meg kellett találnunk azt a pontot, ami elég nagy és még tudjuk kezelni. Szerintem jó, hogy nem az anything goes szemléletet mutatjuk.

- Van valamilyen műfaj, ami erősebben jelen van a többinél?

- Nincs. A kortárs művészet kísérletező közeg, amely mind témáival, mind pedig médiumaival játszik. Sok installációt, objektet, videót, performanszt, festészeti és szobrászati kiállítást tekinthetünk meg az OFF alatt. Ez így van jól, mivel tökéletesen tükrözi a kortárs képzőművészet sokszínűségét.

- Erősnek látod a frissen végzett vagy épp már szárnypróbálgató fiatal magyar kortárs képzőművészeket?

- Egyfelől nincsenek könnyű helyzetben, mivel szűkös lehetőségekkel bíró szituációban kell elkezdeniük dolgozni. Az OFF olyan lehetőséget teremt, mellyel kiléphetnek a szűken vett művészeti közegből és nem zárkóznak be. Mindig rengeteg a tehetséges fiatal, inkább az a kérdés, hogy mennyien tudnak közülük kibontakozni.

- Hogyan látod a jövőt? Lesz-e két év múlva ugyanígy OFF?

- Kicsit úgy látjuk ezt mint egy start-up, amibe az elején nagyon sok energiát beletolsz, majd pedig megpróbálod a saját lábára állítani. Nem tudjuk még, hogyan fogjuk két év múlva csinálni az OFF-ot, de az biztos, hogy nem pont ugyanígy. Nem azért, mintha rosszul csináltuk volna, inkább arról van szó, hogy az OFF két évvel ezelőtt is egy aktuális helyzetre reagált; ezt a flexibilis reflexiót szeretnénk megtartani a jövőben is, az adott helyzetre fogunk reagálni. A szenvedélyből fakadó önkéntességet fantasztikus volt látni: rengetegen kapcsolódtak be elképesztő energiákkal, de természetesen ezt nem lehet hosszútávon fenntartani, így abban maradtunk, hogy az OFF után, a tanulságok közös levonása után tudunk majd nem sablonválaszt adni.

- Milyen folyamatok indulhatnak el a kortárs magyar képzőművészetben az OFF uszályán?

- A közönség talán jobban elkezd odafigyelni, hogy mi minden történik a kortárs vizuális képzőművészetben. Emellett azt reméljük, hogy ez az önszerveződés sokakat fog inspirálni, hogy cselekedjenek. Merjenek nagyot álmodni és tegyenek érte, mert egy kis szerencsével és rengeteg energiabefektetéssel külső segítség nélkül is el lehet érni nagy dolgokat.