Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a fotók valamiféle szépséget és tökéletességet ábrázolnak. A legtöbb mobilon a szépítés-funkció már szinte alapbeállítás, a Facebookra és Instára csak a legjobban sikerült képek kerülnek fel, lehetőleg azok is filterrel, és a családi nyaralásokat vagy az egyszerű hétköznapot is profi fotósként igyekszünk dokumentálni: a lehetőség szerinti legjobb szöget, a legjobban elkapott vagy inkább beállított pillanatokat keressük. A World Press Photo díjnyertes képei szintén erősen esztétizálnak: bármilyen kemény vagy megrázó a téma, az arról készült fotók elsősorban azzal ragadják meg a figyelmünket, mennyire gyönyörűek: milyenek a színei, vagy épp milyen elképesztő formákat ábrázolnak – legyen szó természetfotókról, vagy az életükért útnak induló menekültek tömegeiről. Egyre ritkábbak azok a képek, amelyek egyszerűen dokumentálnak, vagy mindenféle szépítés nélkül mutatnak be valamit, photoshop és képmanipuláció nélkül, őszintén.
A Kép-Élmény kiállítás elsősorban ezért ilyen hatásos: mert őszinte.
A gyerekek, akiknek a műveit megnézhetjük, nem akarnak lenyűgözni minket és másokat sem, nem akarnak úgy tenni, mintha profik lennének. Nem keresik azokat a fogásokat, hogyan hathatnak ránk a leginkább, hanem egyszerűen, a programban részt vevő szakemberek és művészek, fotósok segítségével azt mutatják meg, milyennek látják magukat, a körülöttük lévő világot, mik az álmaik és a vágyaik.
A Capa Központ idén decemberben öt éves. Amint a megnyitón Csoszó Gabriella elmondta, az intézmény minden év végén egy olyan kiállításnak ad otthont, amellyel állást szeretne foglalni. A Kép-Élmény nemcsak egy remek fotókkal teli tárlat, de egy kiváló kezdeményezés is, épp ezért tökéletes erre a szerepre. A kiállított képek magyar fotográfusok, művészetterapeuták és gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatalok közös munkáiból jöttek létre. A fotó alapú művészetterápiás és élménypedagógiai projekt 2018 januárjában kezdődött Hossala Tamás vezetésével. 12 fotós (Ajpek Orsolya, Barakonyi Szabolcs, Bartha Máté, Dobos Tamás, Kéri Gáspár, Móricz-Sabján Simon, Rozovics Éva, Szabó Bernadett, Szász Lilla és Szombat Éva) dolgozott együtt a Bolyai Gyermekotthoni Központ gondoskodásában élő fiataljaival azon, hogy megtanulják a fotózás segítségével kifejezni magukat, valamint hogy az alkotás során saját önismeretüket is fejlesszék. A projekt kiegészült a DEMOWOOD gyermekfoglalkoztató workshopjaival, valamint Lentulay Edina meseterápiás foglalkozásaival.
A végeredmény egy igazi patchwork-tárlat lett. A különböző technikával, változatos témákban készült képek szinte mindegyikén jelen van valamilyen formában a gyerekek hátrányos helyzete. Ez annyira az életük része, hogy mindent áthat: az álmaikat, a vágyaikat, hogy hogyan képzelik el a jövőt.
Ugyanakkor nem hagyják, hogy meghatározza őket; a fotók legtöbbjében ott bujkál a dafke derű, a csak azért is megmutatom érzése.
Épp ezért a képek között sétálva látogatóként is ez a fura érzés kerít minket hatalmába: a szegénység, a magány miatt érzett szomorúságot és sajnálatot elnyomja, mennyi élet- és alkotókedv, mennyi örömvágy van a gyerekekben.
A foglalkozás több alprojektből állt, ezek egyike volt a Múlt-Jelen-Jövő: az ebbe a programba kiválasztott gyerekek egy mentor segítségével azt mutatták be, a jelenből kiindulva hogyan látják a múltat, és mit gondolnak, mi vár rájuk a jövőben. Gondolataikat egy, a saját képükből készült képeslap hátulján olvashatjuk, közvetlenül a fotók mellett.
Sok álmom van most és tenni is akarok érte és tenni is fogok. Hiányzik a tesóm, holnap megyek hozzá.
– olvashatjuk egy helyen. „Nem akarok szegény lenni. Fodrász szeretnék lenni és pacek hajakat akarok vágni” – áll egy másik képeslapon. „Legyél te is jó szakács és főzzél egy jó spagettit” – szól egy harmadik. A gyerekekkel dolgozó fotósok érdeme, hogy sikerült elérniük, hogy a képek is ugyanilyen természetes, keresetlen őszinteséggel hassanak. A gyerekek tényleg azt fotózták, ami körülveszi őket, amit éreznek és gondolnak: magukat, amint kedvenc sportkártyáik veszik körül őket, magányos és társra találó macijaikat, vagy épp saját lábukat, amin felemás a zokni. „Ne próbáld elrejteni, ami másnak nem tetszik” – szól a képeslap az utóbbi képek mellett.
A gyerekek arról is bátran beszélnek, hogy az elején semmi kedvük nem volt a munkához, hogy hülyeségnek tartották, vagy úgy gondolták, bennük nincs semmi, ami érdekes lehet. Végül a projekt bebizonyította nekik, hogy nemcsak érdekesek, de értékesek is: mindegyikük életének van egy olyan szelete, amire büszke, ami örömmel tölti el, és amit szívesen meg is mutatott a közönségnek. Van, akinek a barátja ilyen, van akinek a sport, és olyan is akad, akinek az iskolai eredménye vagy épp a KRESZ-vizsgája. Az újságokban megjelenő sztárfotók, a fényképészeti kiállítás sztárképei mindig valamilyen nagy pillanatot örökítenek meg – ilyen nagy momentumokat mind tapasztaltunk már, az élet azonban inkább a Kép-Élményen látható apróbb rezdülések sorozatából áll. Akik pedig képesek ezekben meglelni az örömet és az értelmet, egészen biztosan boldogabbak lesznek, mindegy, milyen körülmények között kell felnőniük.
Kép-Élmény kiállítás
Megtekinthető: 2018. december 18. – 2019. március 10.
mindennap 11 és 19 óra között.
Ünnepnapokon zárva.
Capa Központ