Vizuál

Velence a Biennálén túl

2017.07.19. 09:17
Ajánlom
Ha egy külföldi Budapestre utazik, hogy heteljen a Sziget Fesztiválon, majd azt meséli odahaza, mennyi budapesti élménye van, vajon elhisszük neki? Nem igazán, mivel a Sziget egy külön világ, amely - habár földrajzilag Budapesten van - teljesen független a várostól. Ugyanez áll a Velencei Biennáléra is! Beszámoló.

Habár ugyanazokat a programokat kínálja mindenki számára, nincs két olyan ember, aki ugyanazt látná a 2017. november 26-ig tartó 57. Velencei Képzőművészeti Biennálén. Az idei, „Viva Arte Viva” névre keresztelt merítésben is több száz kiállítás kínálkozik a műkedvelők számára, hogy fejest ugorjanak az országokon és kontinenseken átívelő összművészeti fenoménba.

Azonban ezt a látogatói fejesugrást sajnos nem minden esetben várja hűs, mély víz.

Az ember elég sokszor koppan fájdalmasan a földön, ha csakis a járt utat próbálja követni, és jó tanulóként a programfüzetben szeretne minden kardinális látnivalót kipipálni.

Nem kellett kifejezetten szemfüles sajtósnak lenni például ahhoz, hogy az ember már a sajtómegnyitó első napján hallja a későbbi Arany Oroszlán-díjas, német pavilonról szóló áradozásokat, ahogy az is könnyen kikövetkeztethető volt, hogy a limitált idejű performanszra totális képtelenség bejutni, mert a kígyózó sor kivárásának végén már nemcsak a sornak, de a sokat ígérő előadásnak is vége szakad.

Utópiák meghiúsulásában bízva

A magyar pavilon Békét a világnak! című projektje a hatvanas évek meghiúsult jövőképeit alakítja pozitív üzenetté. Petrányi Zsolt kurátorral beszélgettünk.

Olvasson tovább>>>

A pavilonok megnyitóival egy időbe eső sajtónapok idején hatalmas a tömeg a fő kiállításoknak helyt adó Biennálé-kertekben (Giardini) és az Arsenale-ban, így sajnos az értékes napok jelentős része telik sorban állással – szerencsére a hátralévő időszakban némileg kényelmesebben látogathatóak a pavilonok. Nekünk azonban a megnyitó idejére esett a látogatásunk, ezért kényszerű válaszút elé kerültünk: maradunk a járt úton, és végigálljuk a kígyózó sorokat, vagy letérünk a programfüzet, valamint a népszerűségi indexek által kijelölt ösvényről. Mivel az én angyali türelmem hamarosan szárnyait és glóriáját vesztette, ezért a második opció mellett döntöttem, és

belevetettem magam a Biennále alternatív bejárásába, a város által kínált megannyi kísérőprogramba.

A döntés helyesnek bizonyult. Inspiráló, elgondolkodtató, megrázó, megnevettető, feltöltő, de persze, olykor „arconcsapós” és unalmasabb programok sokaságát tekintettem meg a Velencében töltött három napom során. És megint csak azt éreztem, ami két évvel ezelőtt is átjárt a Biennálé alatt: ez a világon az egyetlen hely, ahol ebben az időpontban lenni kell!

Óriás biliárdgolyók úsznak Velencében

Vincze Ottó vízi-installációja csak hosszadalmas bürokratikus huzavonák után juthatott ki Olaszországba.

Olvasson tovább>>>

Mert mindent, de mindent kínál, ami fantasztikus élményekből lehetséges. Míg két évvel ezelőtt rendkívül kézzel fogható volt a Biennálé tematikája – fenntarthatóság–háború–múlt–bizonytalan jövő –, addig idén nem volt ennyire tapintható a vásznak, szobrok, installációk és előadások összekötő üzenete, amely idén a művészi alkotófolyamathoz és gondolkodáshoz kapcsolódott. Legalábbis az alkotások tükrében nem, azonban a négy nap végén a sorok között kirajzolódott egy igazán maradandó és értékes kapocs, amely nem csupán a Biennále tárlataira igaz, hanem az odalátogatókra és a városban élőkre is. Ez pedig a globális összefogás, méghozzá a művészet által.

Ez a globális összművészeti esemény tökéletesen megmutatja, milyen csodálatos ez az átjárhatóság, az emberi nyitottság, a művészetek szeretete általi internacionális összekapcsolódás – szemben a bezárkózással és az identitásunk kényszeredett megőrzésével. A Biennále alatt számtalan alkalom nyílt a különböző nemzetek kurátoraival, művészeivel és egyéb résztvevőivel szóba elegyedni és kicserélni a tapasztalatokat.

Mit jelentenek a velencei óriási kezek?

A velencei Grand Canalon új kedvence van a turistáknak: a Ca' Sagredo Hotel épületét Anthony Quinn fiának köszönhetően két hatalmas, a vízből kiemelkedő kéz támasztja meg.

Olvasson tovább>>>

Még Budapesten ismerkedtem meg azzal a holland képzőművésznővel, akivel most újra összesodort a sors Olaszországban. Nem sokkal ezután a finn pavilonban dolgozó ausztrál kurátor elhívott bennünket az izlandi pavilon nyitóestéjére, amelyre végül nem jutottunk be, de cserébe fél óra múlva megismerkedtünk három velencei kurátorral, akik meghívtak a Giudecán lévő galériájuk másnapi kiállításmegnyitójára. Tehát nagy a pezsgés és a nyitottság, ami nagyon jó!

Bőséges kínálatot nyújtanak még a Biennále idejére kinyitó palazzók pop-up jelleggel felbukkanó kiállítása, az utcákon váratlanul elkezdődő performanszok, az éttermekből és csónakgarázsokból ad hoc galériákká alakuló helyi csodák, a Szent Márk teret hírből sem ismerő, elhagyatottabb városrészek által kínált, apró tárlatok.

Kincsek a Hihetetlen roncsairól

A brit művész, Damien Hirst azt állítja, rabszolgából műgyűjtővé avanzsált ókori férfi elsüllyedt gyűjteményére bukkant, a kritikusok azonban hazugsággal vádolják. Egy remekül felépített és eladott sztori vagy értékelhető művészi teljesítmény?

Olvasson tovább>>>

Egy biztos: ha az ember „megnézte a kötelezőt” a Giardini gyönyörű kertjében és az Arsenale irdatlan oszlopcsarnokai közt, mindenképpen hagyja magát elveszni ebben a vízzel karistolt, lehetetlenül csodás városban!

A Biennále ideje alatt egész Velence egy emberként ünnepel, egy emberként emeli az égbe a pezsgőt közös koccintásra a képzőművészet halhatatlan égisze alatt. Ez az ünneplés, ez a művészeti kötődés, ez a nemzetközi barátság és intellektuálisan szeretetteljes bizalom pedig pontosan az, amire a világnak ebben a pillanatban mérhetetlenül nagy szüksége van.

Úgyhogy üzenjük Velencének: idén sem csalódtunk, és találkozunk újra járt és járatlan utakon két év múlva is!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Milyen tempóban játsszuk a Kilencedik szimfóniát?

Őrületesen gyors Kilencediket játszott az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián, egy órán belül végeztek a szimfóniával. Beethoven nem forog a sírjában, sőt, valószínűleg ezzel lenne elégedett.
Plusz

A füttyművészet Paganinije: Hacki Tamás 75 éves 

Hacki Tamás füttyművész, a fütyülés Paganinijének is nevezett orvosprofesszor február 18-án lesz hetvenöt éves. 
Könyv

Könyvek selejtezése miatt támadják a rendrakási szakértőt

Marie Kondo itthon is ismert módszere „forradalmasította a rendrakást”, a könyvekkel kapcsolatos tanácsai miatt azonban világszerte felháborodtak a könyvmolyok. Valóban csak azok a könyvek kellenek, amelyek örömöt hoznak az életünkbe? Vagy az irodalom ennél összetettebben működik? Tekinthető a könyv pusztán tárgynak? Kell-e selejtezni a könyveket?
Tánc

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.
Klasszikus

Már lehet jelentkezni a Virtuózok ötödik évadába

A Virtuózok következő, Kamara Virtuózok elnevezésű ötödik évadába február 15-től jelentkezhetnek olyan muzsikáló csoportok, amelyekben családtagok és iskolatársak, barátok, tanár-diák kapcsolatok mutatkoznak meg a klasszikus zenén keresztül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál rembrandt

Halálos betegek utolsó kívánságát teljesíti egy alapítvány a Rembrandt-kiállításon

Több ágyhoz kötött vagy súlyos betegségben szenvedő utolsó kívánsága volt már, hogy szeretné még látni Rembrandt valamelyik művét. Különösen az Éjjeli őrjárat számít népszerű kérésnek. Nekik segít egy holland jótékonysági szervezet, hogy teljesüljön a vágyuk és eljuthassanak a számukra különösen fontos helyekre.
Vizuál oscar-díj

Mégis mutat mindenkit a tévé az Oscar-átadón

Visszakozott a filmakadémia: mind a 24 díjat a gálaműsor közvetítése alatt adják át. A filmakadémia pénteki rövid közleménye szerint a tagságtól kapott visszajelzések miatt változtatták meg a korábbi döntést.
Vizuál hír

Megvannak a Berlinale idei nyertesei

François Ozon Ezüst Medvével távozhat, a legjobb női és férfi színész díjazottja pedig ugyanabból a filmből került ki és a független díjak között egy magyar győzelemnek is örülhetünk.
Vizuál gyász

Elhunyt Bruno Ganz, aki játszott angyalt, vámpírt és Hitlert is

A Bukás című filmben Adolf Hitlert alakító színész 77 éves volt.
Vizuál ajánló

A monoton, mégis változó világ zenei lenyomata – Changing Grey Live a Ludwigban

A Changing Grey, azaz Zságer Balázs-Žagar és Genser András elektronikus zenei duója február 16-án, szombaton, 18.30-tól különleges helyszínen, a Ludwig Múzeum kiállítóterében ad koncertet, amelyet az improvizált látványvilág tesz még izgalmasabbá.