Vizuál

Velence a Biennálén túl

2017.07.19. 09:17
Ajánlom
Ha egy külföldi Budapestre utazik, hogy heteljen a Sziget Fesztiválon, majd azt meséli odahaza, mennyi budapesti élménye van, vajon elhisszük neki? Nem igazán, mivel a Sziget egy külön világ, amely - habár földrajzilag Budapesten van - teljesen független a várostól. Ugyanez áll a Velencei Biennáléra is! Beszámoló.

Habár ugyanazokat a programokat kínálja mindenki számára, nincs két olyan ember, aki ugyanazt látná a 2017. november 26-ig tartó 57. Velencei Képzőművészeti Biennálén. Az idei, „Viva Arte Viva” névre keresztelt merítésben is több száz kiállítás kínálkozik a műkedvelők számára, hogy fejest ugorjanak az országokon és kontinenseken átívelő összművészeti fenoménba.

Azonban ezt a látogatói fejesugrást sajnos nem minden esetben várja hűs, mély víz.

Az ember elég sokszor koppan fájdalmasan a földön, ha csakis a járt utat próbálja követni, és jó tanulóként a programfüzetben szeretne minden kardinális látnivalót kipipálni.

Nem kellett kifejezetten szemfüles sajtósnak lenni például ahhoz, hogy az ember már a sajtómegnyitó első napján hallja a későbbi Arany Oroszlán-díjas, német pavilonról szóló áradozásokat, ahogy az is könnyen kikövetkeztethető volt, hogy a limitált idejű performanszra totális képtelenség bejutni, mert a kígyózó sor kivárásának végén már nemcsak a sornak, de a sokat ígérő előadásnak is vége szakad.

Utópiák meghiúsulásában bízva

A magyar pavilon Békét a világnak! című projektje a hatvanas évek meghiúsult jövőképeit alakítja pozitív üzenetté. Petrányi Zsolt kurátorral beszélgettünk.

Olvasson tovább>>>

A pavilonok megnyitóival egy időbe eső sajtónapok idején hatalmas a tömeg a fő kiállításoknak helyt adó Biennálé-kertekben (Giardini) és az Arsenale-ban, így sajnos az értékes napok jelentős része telik sorban állással – szerencsére a hátralévő időszakban némileg kényelmesebben látogathatóak a pavilonok. Nekünk azonban a megnyitó idejére esett a látogatásunk, ezért kényszerű válaszút elé kerültünk: maradunk a járt úton, és végigálljuk a kígyózó sorokat, vagy letérünk a programfüzet, valamint a népszerűségi indexek által kijelölt ösvényről. Mivel az én angyali türelmem hamarosan szárnyait és glóriáját vesztette, ezért a második opció mellett döntöttem, és

belevetettem magam a Biennále alternatív bejárásába, a város által kínált megannyi kísérőprogramba.

A döntés helyesnek bizonyult. Inspiráló, elgondolkodtató, megrázó, megnevettető, feltöltő, de persze, olykor „arconcsapós” és unalmasabb programok sokaságát tekintettem meg a Velencében töltött három napom során. És megint csak azt éreztem, ami két évvel ezelőtt is átjárt a Biennálé alatt: ez a világon az egyetlen hely, ahol ebben az időpontban lenni kell!

Óriás biliárdgolyók úsznak Velencében

Vincze Ottó vízi-installációja csak hosszadalmas bürokratikus huzavonák után juthatott ki Olaszországba.

Olvasson tovább>>>

Mert mindent, de mindent kínál, ami fantasztikus élményekből lehetséges. Míg két évvel ezelőtt rendkívül kézzel fogható volt a Biennálé tematikája – fenntarthatóság–háború–múlt–bizonytalan jövő –, addig idén nem volt ennyire tapintható a vásznak, szobrok, installációk és előadások összekötő üzenete, amely idén a művészi alkotófolyamathoz és gondolkodáshoz kapcsolódott. Legalábbis az alkotások tükrében nem, azonban a négy nap végén a sorok között kirajzolódott egy igazán maradandó és értékes kapocs, amely nem csupán a Biennále tárlataira igaz, hanem az odalátogatókra és a városban élőkre is. Ez pedig a globális összefogás, méghozzá a művészet által.

Ez a globális összművészeti esemény tökéletesen megmutatja, milyen csodálatos ez az átjárhatóság, az emberi nyitottság, a művészetek szeretete általi internacionális összekapcsolódás – szemben a bezárkózással és az identitásunk kényszeredett megőrzésével. A Biennále alatt számtalan alkalom nyílt a különböző nemzetek kurátoraival, művészeivel és egyéb résztvevőivel szóba elegyedni és kicserélni a tapasztalatokat.

Mit jelentenek a velencei óriási kezek?

A velencei Grand Canalon új kedvence van a turistáknak: a Ca' Sagredo Hotel épületét Anthony Quinn fiának köszönhetően két hatalmas, a vízből kiemelkedő kéz támasztja meg.

Olvasson tovább>>>

Még Budapesten ismerkedtem meg azzal a holland képzőművésznővel, akivel most újra összesodort a sors Olaszországban. Nem sokkal ezután a finn pavilonban dolgozó ausztrál kurátor elhívott bennünket az izlandi pavilon nyitóestéjére, amelyre végül nem jutottunk be, de cserébe fél óra múlva megismerkedtünk három velencei kurátorral, akik meghívtak a Giudecán lévő galériájuk másnapi kiállításmegnyitójára. Tehát nagy a pezsgés és a nyitottság, ami nagyon jó!

Bőséges kínálatot nyújtanak még a Biennále idejére kinyitó palazzók pop-up jelleggel felbukkanó kiállítása, az utcákon váratlanul elkezdődő performanszok, az éttermekből és csónakgarázsokból ad hoc galériákká alakuló helyi csodák, a Szent Márk teret hírből sem ismerő, elhagyatottabb városrészek által kínált, apró tárlatok.

Kincsek a Hihetetlen roncsairól

A brit művész, Damien Hirst azt állítja, rabszolgából műgyűjtővé avanzsált ókori férfi elsüllyedt gyűjteményére bukkant, a kritikusok azonban hazugsággal vádolják. Egy remekül felépített és eladott sztori vagy értékelhető művészi teljesítmény?

Olvasson tovább>>>

Egy biztos: ha az ember „megnézte a kötelezőt” a Giardini gyönyörű kertjében és az Arsenale irdatlan oszlopcsarnokai közt, mindenképpen hagyja magát elveszni ebben a vízzel karistolt, lehetetlenül csodás városban!

A Biennále ideje alatt egész Velence egy emberként ünnepel, egy emberként emeli az égbe a pezsgőt közös koccintásra a képzőművészet halhatatlan égisze alatt. Ez az ünneplés, ez a művészeti kötődés, ez a nemzetközi barátság és intellektuálisan szeretetteljes bizalom pedig pontosan az, amire a világnak ebben a pillanatban mérhetetlenül nagy szüksége van.

Úgyhogy üzenjük Velencének: idén sem csalódtunk, és találkozunk újra járt és járatlan utakon két év múlva is!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Vizuál

Így áll most a Liget-projekt – galéria

Töprengett mostanában azon, hogy haladhat a munka a Városligetben és a múzeumokban? Képek és átadási időpontok a cikkben.
Zenés színház

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Klasszikus

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Végre többet tudunk az új Freddie Mercury-filmről

„A bandában csak egy hisztériás királynőnek van hely.” Kijött a Queen-film első igazi előzetese, és még többet ígér, mint a teaser.
Vizuál velencei biennálé

Képzelt kamerák a Velencei Biennále magyar pavilonjában

Szegedy-Maszák Zsuzsanna kurátor és Waliczky Tamás újmédiaművész képviselik Magyarországot jövőre a 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén.
Vizuál videó

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Vizuál pompeji

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Vizuál galéria

Kiállítják az első bécsi női fényképész századeleji portréit

Művészek, arisztokraták és más hírességek a század elejéről Klimttől Picassóig a Madame d'Ora néven dolgozó Dora Kallmus fotográfiáin a bécsi Leopold múzeumban.