A világszenzációnak számító tárlaton – az első és utolsó kiállítást rendezi meg a múzeum, ahol a holland mester szinte valamennyi műve együtt látható – huszonnyolc Vermeer-mű szerepel.
A festő összesen körülbelül 45-50 képet alkotott rövid élete során,
ezekből pedig 37 festményről tudjuk biztosan, hogy neki tulajdonítható. (A művész 43 évesen halt meg, tizenegy gyermeket hátrahagyva és tetemes mennyiségű adósságot felhalmozva.)
A kiállítás kapcsán több érdekességre is fény derült. Az egyik, hogy Vermeer pártfogója valójában egy nő volt, a másik pedig, hogy a világi élet örömeinek szimbólumait festő Vermeer feltehetően a jezsuita rend elkötelezett híve volt.
Jan Vermeer van Delft: Lovag és ivó hölgy vagy A borospohár (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Maria de Knuijt, a nő, aki Vermeer valódi mecénása lehetett
A fenti információ a Rijksmuseum kiállításkatalógusában is szerepel, miszerint egy új kutatás azt feltételezi, hogy Pieter van Ruijven delfi gyűjtő felesége, Maria de Knuijt volt Vermeer valódi pártfogója,
olyannyira, hogy a nő ösztönözhette azon képek megfestésére, amelyeket ma tipikus Vermeer-művekként ismerünk.
A múzeum kurátorai a kutatások alapján úgy vélik, Mariát és Vermeert szoros barátság kötötte össze, a művész a nő szomszédjaként, kis túlzással szinte a szeme előtt nőtt fel.
De Knuijt 1657 körül kezdte gyűjteni a műveit, az évek alatt megvásárolta a teljes életmű mintegy felét, húsz festményt.
A fenti dátum azért is jelentős, mert ebben az időszakban Vermeer a hagyományos, vallási és mitológiai témájú művek helyett mást kezdett festeni: enteriőröket és benne fiatal nőket, akik valamilyen tevékenységet végeznek, varrnak (A csipkeverő nő), hangszeren játszanak (Fiatal nő gitárral) vagy éppen levelet olvasnak (Levelet olvasó lány nyitott ablaknál). Így az új megbízásoknak köszönhetően a téma is változott.
Jan Vermeer van Delft : Levelet olvasó lány nyitott ablaknál (Fotó/Forrás: Wikipedia)
A Rijksmuseum az egykori hagyatékból tizennégy művet mutat be,
köztük a Tejet öntő nő című képet és a világhírű Leány gyöngy fülbevalóval című olajfestményt.
A világ egyik legnépszerűbb alkotása, amelyet egykor 1 fontért adtak el
Eddig sem volt titok, hogy a feltehetően Vermeer egyik lányát ábrázoló festményen a modell nem gyöngy fülbevalót visel: a kiállítás egyik kurátora, Pieter Roelofs szerint csillagászati összegbe került volna egy ilyen méretű drágakő. (A 17. században a gyöngyök főleg India és a mai Srí Lanka közötti területről származtak. Csak viszonyításképpen: 1632-ben egy holland ékszerész 500 fontot fizetett egy Londonban vásárolt nagy méretű gyöngyért – ez ma körülbelül 100 000 fontnak felelne meg –, ami valószínűleg sokkal kisebb volt, mint a Vermeer-festményen látható ékszer). A kép, amelyet 1996-ig Turbános nőként emlegettek, Tracy Chevalier a Leány gyöngy fülbevalóval című 1999-es könyve után vált népszerűvé, a kötet alapján 1999-ben készült film pedig még ismertebbé tette a remekművet.
A festmény először 1881-ben bukkant fel ismét: két holland guldenért (körülbelül 1 fontért) adták el.
A mű 1903-ban adományként került a hágai Mauritshuis (Maurits-ház) művészeti múzeumba. A Rijksmuseum retrospektív kiállításán nyolc héten át látható a festmény, március 30-ig. Áprilistól a hágai Mauritshuisban állítják ki ismét, mivel a múzeum gyűjteményének egyik legnépszerűbb darabja.
Jan Vermeer van Delft: Leány gyöngy fülbevalóval című festménye (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Vermeer az élet örömeit festette a jezsuita rend elkötelezett híveként
A művész legnépszerűbb festményein rendre a világi élet örömeinek szimbólumai tűnnek fel, úgymint a fiatal nők, illetve a mulatságok jelképeként a hangszerek és a borospoharak. Az amszterdami Rijksmuseum képzőművészeti vezetője, Gregor Weber szerint
Vermeer a katolikus egyház jezsuita rendjének lelkes híve volt,
legalábbis a hamarosan megjelenő könyvében ezt állítja a szerző (Johannes Vermeer: Faith, Light and Reflection). Szerinte ezek a tárgyak gyakran a világi dolgok mulandóságának metaforáiként jelennek meg a mester művein. Noha az köztudott, hogy Vermeer felesége, Catharina Bolnes katolikus hitű volt, a férfi pedig protestáns, tizenöt (!) gyermeküket katolikus szellemben nevelték. Olyannyira, hogy
az egyik fiukat a jezsuita rend spanyol alapítója, Loyolai Ignác iránti tiszteletből nevezték el Ignácnak.
Jan Vermeer van Delft : A katolikus hit allegóriája (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Weber a könyvében arról ír, hogy a 37 fennmaradt műből A katolikus hit allegóriája (1670-74 körül) című festmény egyértelműen bizonyítja, hogy Vermeer a jezsuita rend támogatója volt. Az alkotás közvetlenül a festő halála előtt készült. A gyöngymérő nő című korábbi mű (1662-64 körül) hátterében egy, az utolsó ítélet jelenetét ábrázoló kép jelenik meg a kereszténység fontosságának szimbólumaként.
(Forrás: ARTnews, The Art Newspaper)
Fejléckép: Jan Vermeer van Delft: Lovag és ivó hölgy vagy A borospohár (részlet) (Fotó/Forrás: Wikipedia)
hírlevél
