Verőfényes brazil rémálom – kritika A titkosügynök című filmről

A titkosügynök 1977-ben játszódik Brazíliában, egy erőszakos katonai diktatúra tetőpontján. A negyvenes éveiben járó Marcelo (Wagner Moura) hazaérkezik Recifébe. Bár sokáig nem tudjuk, pontosan miért és ki elől, de érezzük, hogy menekül. Egy különös asszonynál száll meg, aki a férfihoz hasonló, álnéven bujkáló embereknek segít új életet kezdeni. Marcelo abban bízik, hogy újra szorosabb kapcsolatot alakíthat ki kisfiával, akire a nagyszülők vigyáznak már évek óta. Ám hamarosan rá kell jönnie, hogy a béke csupán illúzió, múltja pedig nem ereszti:

Kleber Mendonça Filho már a film első, mesterien komponált jelenetében előrevetíti, mire kell számítania a nézőnek: verőfényes rémálomra egy rothadó, velejéig korrupt világban, ahol az emberi életnél többet ér néhány szál cigaretta.

Jelenet A titkosügynök című filmből (Fotó/Forrás: Cirko Film)

A titkosügynökben– amelyet Cannes-ban a legjobb rendezés díjával ismert el a zsűri – egy furcsa, kafkaian groteszk atmoszférába csöppenünk. A halál mindenhol jelen van, része az életnek, a bérgyilkosok gondtalanul járnak-kelnek a városban, míg az állam emberei fényes nappal lökik a hullákat a folyóba – a társadalom már jóvátehetetlenül hozzáromlott a rezsimhez. Kleber Mendonça Filho a maga nyersességében mutatja meg a dolgokat,

– persze, hiszen mindenkinek megvan az oka arra, elfordítsa a tekintetét.

Ha a tizenhárom Oscarra jelölt Egyik csata a másik után kapcsán éppen erényként emeltük ki, hogy több műfajt vegyít egyszerre, ez elmondható A titkosügynökről is. Témáját tekintve politikai dráma, helyenként azonban a kémfilmek vagy éppen a modern westernek sajátosságai köszönnek vissza – és a rendező mindezt nyakon önti valamiféle furcsa szürrealizmussal is. Az eredmény zavarba ejtő, de erőteljes élmény.

A forgatókönyv arra épít, hogy a néző sokáig nem pontosan érti, kicsoda Marcelo, miért, mi elől menekül, és ezekre a kérdésekre talán a hasonló dramaturgiával dolgozó filmeknél is lassabban kapunk választ, igaz, a brazil történelemben jártasak számára valószínűleg hamarabb összeáll a kép. Ez bizonyára sokak türelmét próbára teheti, de érdemes megadni a figyelmet. A rendező a történetet izgalmas keretbe helyezi végül, amivel a jelenkor Brazíliájára is reagál. A zárlat keserűen mutat rá, hogy a társadalomnak nem sikerült még szembenéznie saját múltjával – márpedig ha így van, az igazságtalanság nem ér véget a rezsim bukásával.

Jelenet A titkosügynök című filmből (Fotó/Forrás: Cirko Film)

Wagner Moura valóban telitalálat Marcelo szerepére, bánatos tekintetével azonnal szimpátiát ébreszt a nézőben. Ott bujkál benne a hétköznapi emberek hősiessége, a rendszerrel és igazságtalansággal szembeni dac és lázadás, miközben mégis megmarad sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak – egyszerű embernek, aki nem vágyik másra, mint hogy békében élhessen a fiával. Az egyetlen bűne, hogy nem volt hajlandó szemet hunyni. Nem csoda, hogy alakítása Cannes-ban és a Golden Globe-gálán is díjat ért.

Kleber Mendonça Filho alkotása négy kategóriában is Oscar-esélyes (legjobb mozgókép, legjobb nemzetközi film, legjobb casting, legjobb férfi főszereplő), és ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, a rendkívül erős mezőnyből végül melyikben lesz esélye. De ezen a ponton talán mindegy is. A titkosügynök szokatlan, nehezen felejthető, erős mű – és ez így is marad, függetlenül attól, kap-e aranyszobrot vagy sem.

Fejléckép: Jelenet A titkosügynök című filmből (Forrás: Cirko Film)