A döntősök között szerepelt még Heather Phillipson, Sin Wai Kin és Ingrid Pollard is, akik a Tate Liverpool igazgatója, Helen Legg szerint Ryannal együtt mind „korunk nagy kérdéseivel” foglalkoztak munkáikban. A döntősök alkotásait bemutató kiállítást idén másodszor rendezték meg Liverpoolban.
A 66 éves Veronica Ryant, a Turner-díj 38 éves történetének eddigi legidősebb díjazottját, otthona, a karibi Montserrat-sziget gyümölcsei, termései ihlették meg: a természetes formákat elegyítette csomagolóanyagokkal vagy például a gondoskodást jelképező kötszerekkel. A pandémia idején készült alkotásait költőiségükért is dicsérte a zsűri.
Jobb későn, mint soha
– mondta Ryan a BBC Newsnak a díjátadó után.
A Montserratról származó művész kisgyermekkorában került Nagy-Britanniába. Mint felidézte: pályafutásának egyes szakaszai hihetetlenül küzdelmesek voltak, csaknem húsz évig senki sem törődött munkáival.
De ezeken az időszakokon átsegítette neveltetése, ami lehetővé tette, hogy a szűkös időkben bármilyen kezébe kerülő anyagból – akár hulladékból is – alkosson.
És a hulladékokból készült művei a legfontosabb alkotásai közé kerültek – mesélte.
Ryan apja kalapjában vette át a Turner-díjat, és beszédében családjának, köztük három néhai testvérének is köszönetet mondott.
Alex Farquharson, a Tate Britain igazgatója, az idei zsűri társelnöke Ryan művészetét értékelve úgy fogalmazott, hogy alkotásai „csendesek, de nagyon meggyőzőek”. Hozzátette:
munkáiban önéletrajzi elemek is fellelhetők, ugyanakkor sikerül új és árnyalt módon bővítenie a modern kortárs szobrászat nyelvét.
Veronica Ryan tavaly elnyerte a Brit Birodalom Rendjét (OBE) művészi életművéért.
Fejléckép: Veronica Ryan (fotó/forrás: Steve Parsons – WPA Pool / Getty Images Hungary)
hírlevél
