Mit emelnél ki elsőként a galéria 25 évéből?

A legelső, amit így visszagondolva meg kell említenem, hogy álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a negyven négyzetméteres galériánkból huszonöt év múlva egy ekkorában ülünk. Még tovább megyek. 1988-ban, amikor otthagytam a Kiscelli Múzeumot, ahol dolgoztam, azt sem gondoltam volna, hogy egyszer majd saját galériám lesz, hát még, hogy árverésvezető leszek! Nyilvánvaló, hogy jó pillanatban önállósítottam magam, jókor léptem ki a magánszférába, és nagyon szerencsés pillanatban nyitottuk meg a férjemmel, Törő Istvánnal az első Falk Miksa utcai kis galériánkat 1997-ben.

Milyen volt akkor a műtárgypiac?  

Amikor mi beléptünk a piacra, már mindenki árverést rendezett és nagyon sokan voltunk. Mára letisztázódott a helyzet, azok a galériák maradtak fenn, akik folyamatosan és megbízhatóan dolgoznak. És még valami: versenytárs nélkül nincs előremenetel.

Az indulásotok óta az általatok képviselt modern festészet is hihetetlen felfutásban van.

Nagyon! A rendszerváltásig inkább kanonizált festők voltak, akik valóban nagyszerű művészek, de az avantgárd, a külföldre szakadt magyarok, tehát minden olyan irányzat és iskola, ami a festészet lényegét jelenti, el volt nyomva.

Hiánypótló dolgok történtek, nagy felfedezések, amiket most össze lehet foglalni; és azt is tudjuk már, hogy az aukciók, a műkereskedelem mennyi mindent hozott a magyar festészetbe.

Virág Judit (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

A te arcod és a neved képviseli a galériát, mégis ekkora fejlődés kizárólag csapatmunka eredménye lehet.

Valóban így van, de nem csak az én arcom és a nevem jelképezi a galériát, mert szerencsére tíz éve már mellettem dolgozik a legkisebb lányom, Anna (Kelen Anna – a Szerk.), aki egyre inkább átveszi a galéria arcának a szerepét. Az is biztos, hogy a férjem bátorítása és támogatása nélkül nem mertem volna kilépni a kis pasaréti lakásgalériámból, mert nem vagyok kockáztató típus. Ő mondta, hogy megváltozott a világ körülöttünk, és az egyre-másra nyíló aukciósházak között meg kell tudni mutatnunk magunkat. Az induló dátum tehát 1997. május 31. és ezért lesz most május 31-én a 25. évi, jubileumi aukciónk.

Milyen ritkaságokkal készültök?

Három olyan festmény került elő a közelmúltban, amelyeket több mint száz éve nem láthatott a szakma, illetve a nagyközönség. Rippl-Rónai József 1905-ben festett Enteriőr, Vaszary János 1926-ban festett Duna korzó, illetve Kádár Béla 1927-ben festett Fiatalok című képe.

Kelen Anna (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

Hogyan dolgoztok együtt Annával?

Az aukciós katalógusok egészét ő tartja kézben, ő dönti el, hogy miről készüljön tanulmány, ki, mit kutasson, merre menjen. Mint művészettörténész egyre jelentősebb, árverezőként pedig tökéletes. Finom, intelligens, kedves, és látszik, hogy mennyire szereti ezt a munkát. Egyre biztosabban mozog a piacon is.

Tudatosan készült erre a feladatra, rengeteg árverést nézett végig, a legnagyobb árverezőházaktól kezdve. Egy árverésen például az is nagyon fontos, hogy bármilyen probléma esetén azonnal döntést kell tudni hozni, korrigálni kell, és ő ösztönösen jó ebben. Nyilván, az anyai szív elfogult, de a visszajelzések is ezt mondják.

További mérföldkövek, amiket kiemelnél?

Iszonyatosan hálás vagyok a körülményeknek, a lehetőségeknek, annak a történelmi kornak és pillanatnak, ami megadatott. Hiszen a rendszerváltás környékén önállósítottam magam, ami egybeesett az egész műkereskedelem beindulásával. Ha ma kellene mindezt felépíteni és elkezdeni, nem valószínű, hogy létre tudnánk hozni.

Először Franciaországban néztem meg, hogyan dolgozik az az aukciósház, amellyel akkor üzleti kapcsolatban volt a Műgyűjtők Galériája, ahol akkor dolgoztam. Aztán ’93-ban hónapokat tölthettem New Yorkban, ahol láthattam, hogyan zajlanak az aukciók. Mindezt az ismeretanyagot csak haza kellett hoznom, és át kellett ültetnünk az itthoni talajba. Nyilvánvalóan szükség volt arra is, hogy addigra már vezettem árveréseket, ismertem az embereket, az eladókat, a gyűjtőket, a képeket, a gyűjteményeket, tudtam, hogy kik ülnek az aukciós termekben. Tehát 1997 az első mérföldkő, aztán 2001, amikor a mostani galériánkba átköltöztünk. Akkor még jóval kisebb volt, de néhány év múlva bővültünk a körút felé, legutóbb, a Covid miatti bezárás alatt pedig a Balaton utca felé is bővülni tudtunk. Most 1200 négyzetméteren dolgozunk, de innen nincs tovább, nincs több bérelhető pince a közelben.

Kiállítás a Virág Judit Galériában (Fotó/Forrás: Virág Judit Galéria)

Rippl-Rónai József Zorka, kékköves gyűrűvel című képe 21 millió forintért kelt el, ami megduplázta az addigi műtárgypiac aukciós rekordját.  

Meglepett ez a siker?

Olyannyira, hogy az árverésen hirtelen nem tudtam, hogy mi legyen a következő licitlépcső. Ez kétszer fordult velem elő az életemben, először még a Műgyűjtők Galériában a ’90-es évek legelején egy gyönyörű Mattis Teutsch János olajkép esetében, amikor a 2 millió forinthoz érkezett a licit, és aztán ezen az első aukciónkon, amikor a 20 milliós licitponthoz érkeztünk a Zorkával. Ugyanúgy nem tudtam, mi jön most? Így lett 21 millió leütve.

Legutóbb 460 milliós rekord született Csontváry Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című képével. Ez megint csak hihetetlen léptékváltást jelent a festménypiacon!

Csontváry Kosztka Tivadar: Titokzatos sziget (Fotó/Forrás: Virág Judit Galéria)

Emlékszem, két Munkácsy-kép is nagyot szólt régebben, az emberek özönlöttek hozzátok, mint egy múzeumba.

Ez szerencsére most is így van, sokan szeretnek idejönni és szépeket látni. Valóban nagy pillanat volt, amikor 2003-ban egy év alatt előjött a Baba látogatói, ami 160 milliós rekordot hozott, és még annak az évnek a karácsonyán a másik Munkácsy, a Poros út, az 220 milliós rekordot döntött. Azért is volt ez akkora szenzáció, mert az a két kép addig a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán volt, és restitúciós eljárás folyamán került vissza az eredeti tulajdonosához.

Legalább ilyen népszerűséget hoztak a nagy tematikus kiállítások is, mint például a Berlin-Budapest.

A számokban és a területben mérhető mérföldkövek mellett nagyon sok minden mást is csináltunk, ami szakmai feladat volt, és mérföldkővé vált az idők során. Ilyenek a nagy, összefoglaló, hiánypótló kiállításaink is, amiket én a legjobban szeretek csinálni. A következő a Róma-Budapest lesz, amit 2023 februárjára tervezünk. Anna lányom fogja össze, Patkó Károly és a Római iskola a szakterülete. 2007 környékén kezdtünk el a kortárs festészettel is foglalkozni, de a 2008-as válság nagyon megtépázott minket. Az egész szakmát egyébként, mégis alapvetően a kortárs piacot. Egy időre fel is hagytunk vele, mert a talpon maradásra kellett fordítanunk minden erőnket.

Virág Judit (Fotó/Forrás: Gordon Eszter, Fidelio)

Annak ellenére, hogy a pandémia sok területen gazdasági visszaesést jelentett, a műtárgypiac szárnyra kelt az egész világon. Ezt hogyan magyaráznád?

Nagyon sokban hasonlít a részvénypiachoz a festmények működése, de én ilyenkor mindig örömmel mondom el, hogy nem hasonlítható össze az az érzés, hogy részvényünk van valahol valamiben, vagy amikor reggelenként egy festményre pillanthatunk rá.

Azt szokták mondani, hogy a befektetéseknek három lábon kell állniuk: ingatlanban, részvényben és műtárgyban, ez utóbbi általában a legkisebb része a portfolióknak, 10-15 százalékot szoktak javasolni a befektetőknek. Tehát mindenképpen befektetést jelent a műtárgyvásárlás, hiszen ha tíz- vagy százmilliókat adnak ki az emberek egy festményért, akkor jó helyen akarják tudni a pénzüket. A pandémia alatt pedig, érdekes módon, sok vállalkozás tudott gyarapodni. Még egy óriás változás történt velünk a pandémia alatt: saját, online aukciós platformot hoztunk létre.

Ez kinek az ötlete volt?

Istváné, természetesen, minden a férjem ötlete. Ő megy előre, ő kockáztat, ő tudja, hogy mi a következő lépés. Ez esetben az online vásárlás, sőt egy netes platform. Az online árverésekkel nagyon kinyílt az olló, sokan vásároltak tőlünk távoli városokból és rengetegen külföldről.

Virág Judit (Fotó/Forrás: Gordon Eszter, Fidelio)

Átlapoztam A 121 legszebb magyar festmény… albumotokat, amit a férjeddel válogattatok. Jól látom, hogy rajongtok a színekért?

Hát, szeretjük a vidámat! A nagy koloristák voltak előtérben például a Párizs-Nagybánya kiállításunkon, élükön a fauvokkal, ahogy a Párizs-Budapest törzsanyagában is. A Berlin-Budapestnél meg a különféle izmusok. És ugye, mind színekkel dolgoznak, de még a monokróm festészet is olyan gazdag tud lenni! Egyik kedvencem Mednyánszky László, aki első ránézésre nem nagy kolorista, de ha közelebbről megnézem, hogy a sárga hányféle sárgából áll, vagy a zöld erdőben mennyi piros pötty van, vagy hogy a vízesésben a víz színe hányféle kékből, szürkéből, fehérből, okkerből áll össze, akkor ott is fantasztikus színek fedezhetők fel. És imádom Vaszaryt és Rippl-Rónait is, akik aztán vérbeli koloristák voltak.

Vannak kedvenc színeid?

Nem tudom. Piros, sárga, zöld, kék. Mindegyik.

Kedvenc festészeti korszakod?

A vadak, vagyis a fauvok, kilencszázöt, -hat, -hét.

Mi tölt fel?  

Egyszerű dolgok. Például minden reggel szertartásszerűen egy órát nordic walkingozok a kutyámmal, ami fantasztikus meditáció és jóga egyszerre. Szeretek úszni is, és van öt unokám, köztük két kicsi. Mindig feltölt, ha velük lehetek. És olvasni is nagyon szeretek.

Tudni rólad, hogy imádod a zenét és nagy operarajongó vagy. Mennyi időd jut rá?

Bevallom, a Covid óta nem voltam koncerten. Valahogy még nem érzem biztonságban magam sok ember között. Régen rendszeresen jártam, a Wagner napokat soha nem hagytam ki, imádtam például Kolonits Klára és Dinyés Dániel Operabeavatóit, és azt is tudom, hogy most mutatja be az Operaház Az istenek alkonyát. Igen, vissza fogok térni. 

Fejléckép: Virág Judit (fotó: Gordon Eszter / Fidelio)