Egy hét különbséggel nyitotta meg kapuit a szegedi Regionális Összművészeti Központ (REÖK) két aktuális kiállítása: a Mielőtt július 11-től, az Elemek július 18-tól várja látogatóit. Trokán Nóra és Géczi János: két, első pillantásra valószínűtlen kiállító, akiknek mind munkái, mind pályája között látszólag nehéz hasonlatosságot találni. Ám a színművészből lett kulisszafotós és a képzőművészként is tevékeny természettudományos és irodalmi polihisztor, aki júliustól a REÖK két emeletén osztozik, osztozik az útkeresésben, a többre vágyásban, az alkotó képzelet megállíthatatlanságában is.
Trokán Nóra a kiállításmegnyitón a szegedi REÖK-ben (Fotó/Forrás: Tari Róbert / REÖK)
Trokán Nóra neve színpadi- és filmszínészként is széles körben ismert, nemzetközi porondon is egyre többet szerepel. Művészcsaládja révén a színház szinte születése óta második otthona, ám mindig is foglalkoztatta, milyen az, amikor ő szemlél, nem pedig őt szemlélik. „Ha jobban visszagondolok, mindig is ott volt a vágy. Egész kicsi korom óta. A vágy, hogy megállítsam a pillanatot. Emlékszem a gondolatra:
vajon lesz-e valaha olyan, hogy az ember a szemével, egy pislogással felvételt készít egy beépített kis kamera segítségével?
Akkor ez szürreális álomnak tűnt, ma már talán nem is olyan elképzelhetetlen.” – vallotta a pillanat megragadhatóságának kérdéséről a kötetben, amelynek lapjain először tárta nyilvánosság elé a színészi és a fotográfusi lét metszéspontjában megszületett felvételeit.
Trokán Nóra Mielőtt című kiállítása a szegedi REÖK-ben (Fotó/Forrás: Tari Róbert / REÖK)
Munkáit belengi egyfajta intimitás, az ellesett mozzanatok keresetlensége, és a színészkollégákkal vállalt, meghitt közösség érzése. Egyedi látásmódjáról több mint 40 fotográfiája tanúskodik a palota második emeletén, amelyek kollégáit, partnereit, fellépőtársait ábrázolják a takarásban, a színpadra lépés előtti percekben. E tünékeny érzés efemer jellegét jól ismerve fotóművészként nem kisebbre vállalkozik, mint a kulisszafotó, művészportré ismert műfaját a saját képére formálva, szubjektív tapasztalattal megtölteni azt, egyúttal a kulcslyukon való leskelődés illúzióját megadni a nézőnek, szemlélőnek.
Géczi János Elemek című kiállítás megnyitóján a szegedi REÖK-ben (Fotó/Forrás: Tari Róbert / REÖK)
Szintén valamiféle játékosságot, a részvétel örömét kínálja a REÖK látogatóinak a péntektől egészen szeptember 14-ig látogatható Elemek, Géczi János kiállítása. Korunk egyik legsokoldalúbb művészeti-tudományos elméje a József Attila-díjas író-költő, aki élettudomány- és művelődéstörténetet, nevelés- és szimbólumtörténetet, antropológiát oktat, tudományos munkái mellett verseket, képverseket, prózai- és színműveket alkot, és tisztán vizuális képzőművészként is tevékeny. Új kiállításának sajtóbejárásán elárulta, szerteágazó identitásának, munkásságának ágai nagyon is közös tőről fakadnak: „Nem nagy különbség van a természettudományos- a társadalomtudományos- és a művészi gondolkodás között.
A biológus, akárcsak az alkotó, csak rátalál, felfedezi azt, amit az evolúció hozott létre.
Éppen ez, a találtat sajáttá tevő egyedi látásmód válik kézzelfoghatóvá abban a mintegy 150 dekollázsban, amelyek segítségével, mint cseppben a tengert, mutatja be Géczi páratlanul sokoldalú oeuvre-jét a REÖK kiállítása.
Géczi János Elemek című kiállítása a szegedi REÖK-ben (Fotó/Forrás: Tari Róbert / REÖK)
A monostorpályi születésű, tudományos pályáján Szegedről indult alkotó egy ízben azt írta: „Ha tudok a világról valamit is, azt a dekollázsok révén tudom.” 1991 óta használja a plakát médiumát ilyetén művek készítésére, ám azoknak szellemiségét már 1986-ban, a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent Elemek című, szokatlan formátumú kép-vers-kötetében megelőlegezte.
A dekollázs – a kollázzsal ellentétben – eredendően pusztító mozzanatokból, a visszatépés, roncsolás eljárásával teremt újat, egymásra rétegzett jelentések kitakarásával hoz létre új tartalmat;
a roncsolt, letépett plakát szerinte „közösségi termék”. Alkotásaira a sokrétűség, a végtelen variabilitás, a jelentéslehetőségek sokasága jellemző. Szakított, ragasztott, rétegzett művei szinte magától értetődően lépnek át egyik értelmezésből a másikba. A REÖK előcsarnokában és első emeletén felsorakoznak dekollázsai, nagy méretűektől az egészen aprókig, és teremről teremre váltakozik, hogy az installáció módja a plakátszerűséget vagy a műalkotásjelleget hangsúlyozza éppen, új meg új érdekességek észrevételére sarkallva a látogatót.
Géczi János Elemek című kiállítása a szegedi REÖK-ben (Fotó/Forrás: Tari Róbert / REÖK)
Ellesett pillanatokat az örökkévalóságba záró fotók, és egy jellegzetesen civilizációs tapasztalatból, a köztéri reklámplakátok ragasztásának és lefoszlásának látványából kibomló, szinte festményszerű alkotások várják a nyári melegben szellemi és esztétikai felfrissülést kereső érdeklődőket a szegedi REÖK-ben, amelynek kiállításait – a művészeti ágak közötti még szorosabb kapcsolódás jegyében - a Szegedi Szabadtéri Játékok nézői az idei évadra megváltott belépőik felmutatásával díjmentesen is megtekinthetik.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Trokán Nóra a kiállításmegnyitón (fotó / forrás: Tari Róbert / REÖK)
hírlevél
