1928-at írtak, az újságolvasó fővárosiakat felváltva borzasztották el a lapokból áradó politikai és gazdasági mélyrepülésről szóló hírek. Ekkor robbant a hír: Bánky Vilma, a magyar származási hollywoodi világsztár Budapestre látogat! A főváros felbolydult, mindenki izgatott lett - ez volt Bánky első hazalátogatása, mióta a tengerentúlra emigrált. A Színházi Élet közönségtalálkozót rendez, amiből majdnem tömegverekedés lesz, harminc rendőrnek kell biztosítania a helyszínt.

A színésznő viszont rendületlenül osztja az autogramokat, integetéseket és mosolyokat - Hollywoodban titokzatos, megközelíthetetlen sztárnak tartják, a film fővárosában mégis hozzászokhatott a felhajtáshoz. Politikusok, színészek járulnak elé kézcsókért, ő pedig meglátogatja a Parlamentet, szülei pestszentlőrinci lakását, és egy színházi bemutatón is részt vesz. Az őrület csak tovább fokozódik mikor férje, a szintén világsztár Rod La Rocque is megérkezik Budapestre. A lapok minden lépését követik, a magyarok pedig egy nyúlfarknyi időre ismét dagadnak a büszkeségtől:

Bánky Vilma (Fotó/Forrás: Universal History Archive / Getty Images Hungary)

Ez Bánky Vilma magyarországi látogatásának szebbik változata, ahogyan azt a Színészkönyvtár feljegyezte. Létezik azonban a történetnek egy másik verziója is: ezt a Huszadik század című lap korabeli tudósítása őrizte meg "Bánky Vilma pesti népszerűtlensége" címmel. Eszerint Bánky kapitális hibát követett el, hogy látogatásának menedzselését öccsére, Bánky Gyulára bízta: ő a beszámoló szerint ugyanis fontoskodásával, felfuvalkodottságával mindenkit elűzött a színésznő környékéről, és rövid idő alatt letörte a lelkesedést, amit a pesti látogatás híre keltett. Így, mire látogatása végén a Városi Színház díszbemutatóján ráirányították a reflektorokat Bánky páholyára,

Bárhogy is történt a valóságban, Bánky látogatását jól időzítette: egy évvel később, 1929. szeptember 20-án a budapesti Forum színházban bemutatták az első hangosfilmet az országban, Az éneklő bolondot. A budapesti közönség tehát érkezésekor még kevésbé ismerte Bánky sztárságának gyilkosát, a hangosfilmet. Igaz, a színésznő itthon amúgy sem tudott akkora sztár lenni, mint a tengerentúlon: alig néhány filmben szerepelt emigrálása előtt, a 20-as évek második felében pedig megkezdődött a filmipar államosítása, aminek következtében egyre kevesebb külföldi film jutott el a magyar mozikba. Így próbálták javítani a magyar filmek esélyeit, ami sikerült is: 1934-től nem amerikai filmekért tolonganak a magyarok, hanem olyan mozikért mint a Hyppolit vagy a Meseautó.

Bánky Vilma születési idejét a mai napig vitatják: 1898-tól 1903-ig bármi előfordul a róla szóló cikkekben. Egy biztos: Nagydorogon látta meg a napvilágot. A vidéki életet viszont hamar fővárosira cserélte, amikor apja, Bánky Koncsics János Budapesten kapott rendőrőrmesteri beosztást. A Práter utca egyik bérházába költöztek.

A fiatal Bánky az Egressy úti Polgári Iskola leányosztályába, majd kereskedelmi iskolába járt. Szerény, csendes, visszahúzódó gyermekként emlékeztek rá iskolatársai.

A VI/B osztály harmadik padjában ült Koncsics Vilma, a kis szőke Gretchen-frizurás, halk szavú leányka. Osztályfőnöke Tóbisch Mária, akinek emlékére 1930-ban, tizenhat évvel később, a hálás egykori diáklány egy 100 dolláros alapítványt hív életre

- szól a fáma akkoriból. Koncsicsnak, ahogy még akkor hívták, az iskolai önképzőkör hoz igazi változást az életébe: megtetszik neki a színészet, a színpadon pedig már nem visszahúzódó, szégyenlős kislány többé. A sok helyen idézett anekdota szerint az önképzőkör egyik délutánján minden társát bekente korommal, és betanította nekik a manók táncát - a Peer Gynt-et akarták előadni, az osztályfőnök azonban közbelépett. 2 óra elzárás lett a túlbuzgó próbából.

Bánky ekkor már egyre többször vágja rá osztályfőnöke "Mi leszel ha nagy leszel?" kérdésére: színésznő! Egy alkalommal a tanár meg is dorgálja őt ezért:

A színi pályához nem elég fiam, ha valaki szépen szaval, oda összeköttetések is kellenek, ahhoz hogy igazán színésznő lehess, és ugyan hol szerzel te, Koncsics fiam, összeköttetéseket ehhez?

Ez a bizonyos osztályfőnök a szóbeszéd szerint ott volt Bánky első pesti filmbemutatóján is, ahol a vetítés után büszkén újságolta barátnőinek a teremből kifelé sétálva:

Látod, fiam, mindig mondtam, hogy Vilmából még a végén nagy színésznő lesz!

Hosszú út vezetett azonban még idáig - Bánky a középiskola után gépírónő lett, de nem engedte el álmát ekkor sem: beiratkozott filmiskolába, hogy kitanulja a színészmesterséget, és mégSomlay Artúr is magántanítványának fogadta. A Belvárosi Színházban mutatkozott be először, de csak kisebb epizódszerepeket kapott. A Star Filmgyár produkciójában, a Tavaszi szerelem című magyar némafilmben a moziban is bemutatkozhatott.

Bánky Vilma otthonában, 1930 körül (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)

Nála sokkal nagyobb és ismertebb színészek próbálkoztak sikertelenül külföldre szerződni.

Németországba hívták, nem sokkal később pedig már Berlinben forgat nemzetközi produkciókat. Játszott Balogh Béla filmjében (Az utolsó pillanatban), Bécsben pedig a korai némafilm egyik legjelentősebb sztárjával, Max Linderrel két filmben is együtt szerepel.

Ekkoriban divatosak voltak a szerelmi történetek, a női főszerepre pedig Bánky tökéletes volt: gyönyörű, törékeny és érzéki - pont olyan, akiért tűzbe mennének a férfiak. Így is volt, szinte minden egyes filmjében. 1925-ben szerződött Hollywoodba, de ehhez a véletlenek szerencsés összjátékára is szükség volt.

Samuel Goldwyn amerikai filmmogul épp Budapestre érkezett, hogy színészeket csábítson Amerikába. Bánkyt csak hallomásból ismerte, ez mégis elég volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmét.

A Gyarmat utcai Corvin filmgyár kis műtermében dolgoztam, primitív jupiterlámpák fényében, amikor hírül hozták, hogy az amerikai Goldwyn filmgyáros beszélni szeretne velem, és szó van arról, hogy esetleg le is szerződtet. Őszintén mondom, én el sem akartam menni Goldwynhoz, olyan hihetetlennek tűnt fel előttem, hogy a nagy amerikai filmdirektor esetleg szerződtetni akar

- emlékezett vissza a színésznő. Megbeszéltek egy találkozót, Bánky felvételvezetője viszont pont aznapra tűzött ki neki forgatási napot - egyesek szerint pont ezért, hogy keresztbe tegyen neki. Mikor Bánky megtudta, hogy az amerikai a vártnál korábban elutazik, így ez az utolsó lehetősége, lelépett a forgatásról. Kosztümben, sminkben taxiba pattant, és épp elkapta a Keleti pályaudvaron az éppen indulni készülő Goldwynt. Néhány perce maradt hogy meggyőzze a filmmogult. Sikerült neki.

Mesés történet, igaz? Bánky életének magyarországi szakasza bővelkedik hasonlóan jól hangzó anekdotákban, amik ha nem is feltétlenül igazak, de árulkodnak arról, mennyire vágytunk már akkor is a magyar köntösbe bújtatott amerikai tündérmesére.

Szülei természetesen ellenezték, hogy a lány belevágjon a kalandba - életrajzírója szerint a tengerjáró hajóra felcihelődő Bánky ráadásul nem is festett úgy, mint egy ideális sztárjelölt: nem volt buta, de különösebben eszes vagy kitanult sem, öltözéke és frizurája is borzalmasan festett, és angolul sem beszélt egy szót sem. Az életét megváltoztató hajóútra és az indulásra így emlékezett vissza a színésznő:

Sírtam! Azt kívántam, bárcsak visszafordulnánk és hazamehetnék. Másnap viszont ragyogóan sütött a nap, én pedig már alig vártam, hogy Amerikába érjek. Viszont a hajó, az borzalmasan lassú volt!

New Yorkba érve Goldwynnek még volt egy kis ideje, hogy gatyába rázza a csiszolatlan gyémántját: azonnal fodrászhoz küldte és teljes gardróbcserét is előírt számára, modora alakítása végett pedig vacsorákra, partikra és estélyekre hurcolta magával. A nyelvtudását ilyen rövid idő alatt nem tudta orvosolni, ezért azt tanácsolta neki, hogy bármit kérdeznek, egyszerűen válaszolja azt:

Lamp chops and pineapple! Vagyis: bárányborda és ananász!

Ezt követően meg is kezdődhetett a pontosan megtervezett, grandiózus marketingkampány. Bánkyt "The Hungarian Rhapsody" címkével igyekeztek eladni a közönségnek - óriási sikerrel. Mindenre rányomtatták a képét, zászlóra, szalvétára, plakátokra is. A Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió kiemelt színésznője lett: csak engedéllyel használhatták fel arcát vagy alakját. Amikor 1928-ban Budapest székesfővárosa portrét rendelt róla, akkor is személyesen Goldwyntól kellett engedélyt kérniük ehhez. A kor szokásainak megfelelően biztosítást kötöttek rá:

A sejk fia (Fotó/Forrás: Universal History Archive / Getty Images Hungary)

Ezt használták a sztárság egyik fokmérőjének, és Bánky biztosítása szép summának számított, de sehol sem volt Mary Pickford másfél milliós vagy Rudolph Valentino 1 milliós összegéhez képest. Ekkor még másik későbbi partnere, Ronald Colman is többet ért nála: 500 ezer dollárt. 1927-re Bánky is elérte ezt az összeget. Ebben az évben hagyta el hivatalosan is a Koncsics nevet.

26 filmet készített összesen, ebből mindössze 8 maradt meg teljes hosszúságban. Legjobb, és leghíresebb filmje , A sejk fia szerepére partnere, Rudolph Valentino maga választotta ki Bánkyt. Valentino egyike volt a némafilm legnagyobb sztárjainak: a világon mindenhol rajongtak érte, az első filmsztárok egyike volt, akinek képe a mozivászonról lányok és asszonyok tárcájába vagy épp falára vándorolt. Ő teremtette meg a romantikus amorózó figuráját, aki kedveséért leküzd-lekardoz mindenkit, lóról lóra ugrik és akár a Holdat is lehozza az égről. Bánkyval remek párost alkottak, nemcsak a színésznő, de a jóval nagyobb filmográfiájú Valentino legismertebb filmje is A sejk fia maradt a mai napig.

Hogy kettősük mégsem vált még nagyobb szenzációvá, az Valentino korai halála miatt történt. Bánkyt ezután egy másik sztárral, Ronald Colmannal hozták össze.

Garbo túlélte a hangosfilmváltást is, és végül Bánkynál is nagyobb dívává vált - ha csak a korai filmeket nézzük, szintén több maradt meg tőle az emlékezetben: a Garbo-Gilbert pároshoz olyan filmek kötődnek, mint a Krisztina királynő, vagy Az asszony és az ördög, míg a Bánky-Colman korszakot olyan mozik jelölik, mint A szerelem éjszakája vagy az Összeesküvők. A sztárság persze soha nem csak a filmekről és a színészi teljesítményről szól (különben ki ismerné ma például Angelina Jolie nevét?) A Garbo-Gilbert filmek azért is válhattak maradandóbbakká, mert kapcsolatuk a vásznon kívül is folytatódott, bőséges témát szolgáltatva a sajtónak.

Sokak meglepetésére nem partnereibe szeretett bele, hanem egy kevésbé ismert, francia származású amerikai színészbe: Rod La Rocque-ba. Esküvőjük még tipikus, újságok címoldalára való celeb-felhajtás volt, amit maga Goldwyn szervezett - később viszont már nem volt miről cikkezni velük kapcsolatban, harmonikus, botrányok nélküli, idilli házasságban éltek.

Greta Garbo (Fotó/Forrás: Universal History Archive/UIG via Getty images)

Az 1928-as Színházi Élet bepillantást engedett, hogyan élték mindennapjaikat: a legelőkelőbb negyedben, Beverly Hillsben éltek, reggel 7-8 körül keltek, együtt reggeliztek, majd 9 körül behajtottak a filmgyárba Rolls Royce, Lincoln Limousine, esetleg Ford kocsijukon. Mindig elkísérték a másikat, akkor is, ha esetleg egyikük épp nem forgatott. Gyakran jártak moziba, de a feltűnést kerülve inkább Cecil B. Mille magánvetítőjébe, ami után kicsit beszélgettek, megmutatták magukat Hollywood krémjének, majd hazatértek. Otthon külön háló- és fürdőszobájuk volt, de a közös reggelihez és vacsorához ragaszkodtak. Bánky a Magyarországról hozott házvezetési praktikákkal élt Hollywoodban is, ezzel pedig nagy elismerést vívott ki. Pedig, ahogy ő fogalmazott, mindez nem nagy kunszt, csak oda kell figyelni a spájzra meg a kiadásokra. A hollywoodi sztárok között viszont ez is rendhagyónak számított. Az egyetlen luxus, amit megengedtek maguknak, az a Bécsből magukhoz rendelt szakács volt, de Bánky sem idegenkedett a főzéstől.

Ahogy egy idő után Bánkyval sem lehetett minden filmet sikerre vinni. A hangosfilmváltás a hollywoodi némafilmsztárok többségének ketté törte a karrierjét: volt akinek nem volt megfelelő, filmhez illő hangja, volt, aki az ekkor már problémává váló kiejtésével nem tudott mit kezdeni, és olyan is akadt, akinek játéka egyszerűen kiment a divatból. Bánkyra ez mind igaz volt. Bár megtanult angolul, magyar akcentusát soha nem vedlette le; hangja gyenge és erőtlen volt; játéka az ekkor divatba jövő talkie filmekhez túl színpadias volt. Persze azért kipróbálta magát hangosfilmen is: 1929-ben a Petri Éva szerencséjével nagyot bukott - ekkor még mindig heti 5 ezer dolláros fizetést kapott, de már látni lehetett: nem lesz képes átváltani úgy a hangosfilmre, mint néhány pályatársának. Egy évvel később az Egy szeretnivaló hölgy című filmjének kudarca nyugdíjazta is a színésznőt.

Egyik legnagyobb vetélytársa, Greta Garbo sikeresen váltott át hangosfilmre - pedig a svéd származású színésznő semmivel sem beszélt jobban vagy szebben angolul. Viszont Garbo tipikus, egzotikus szépség volt - így nem zavarta a közönséget akcentusa, hiszen ez is csak hozzátett karakteréhez.

Tipikus amerikai női szerepeket játszott a hercegnőtől kezdve a gyönyörű kedvesig. A hangosfilm beköszöntével viszont a közönség azt akarta, hogy főhőseik ne csak amerikainak tűnjenek, de úgy is hangozzanak, mintha Bostonból származnának, és nem Budapestről. Scott Eyman a korszakról szóló könyvében is sokat foglalkozik a Bánky-Garbo kérdéssel - végül azt a szabályt állítja meg a némafilm-hangosfilm váltással kapcsolatban hogy nem voltak szabályok. Lehet, hogy egyszerűen a megfelelő menedzselés, vagy pont az a fifikásság nem volt meg Bánkynak a későbbi sikerhez, amit életrajzírója is hiányolt belőle.

A színésznő bukása persze úgy jelent meg a sajtóban, mintha nem a stúdió menesztette volna, hanem ő vonult vissza, saját elhatározásából.

Anita Loos Paprika című magyar témájú darabjában szerepeltek együtt, Bánky játszotta a főszereplő dzsentri feleségét, Sybillt. A történetben a férj próbára teszi felesége hűségét egy jóképű barátja segítségével, de Sybill átlát a szitán és egy közjátékkal visszavág. Azt a bizonyos jóbarátot férje, Rod la Rocque alakította. A darab sikeres volt, a házaspár későbbi próbálkozásai már kevésbé: az egykori hősszerelmesek Bíron-verseket szavaltak a színpadon, de ez már nem érdekelte az embereket.

Ezután Bánky végleg visszavonult, az addiginál is unalmasabb módon folytatta a hollywoodi átlag-gazdagok életmódját: belekóstolt az üzleti életbe, az ingatlanbizniszbe, sokat jótékonykodott, és elkezdett társasági életet élni. Az ehhez a módihoz illő legközhelyesebb sporttal a golffal is megpróbálkozott, nem is rossz eredményekkel.

Segítette az Amerikába emigrált magyarokat, és főállású feleséggé vedlett. Férje, akinek nimbusza soha nem érte az övé közelébe sem, továbbra is aktív maradt, filmekben szerepelt, rendezett, Bánky pedig mindenben támogatta őt, és  biztosította a megfelelő családi hátteret számára. Gyerekük nem született, de bőkezűen adományoztak a fiatalok oktatására. Alapítványt is létrehoztak Banky-La Rocque Foundation névvel a célra, ami a mai napig működik.

A II. világháború nagyon megviselte, hiszen elszakította őt családjától, alig tudták már tartani a kapcsolatot. Egyes feljegyzések szerint ahogy az Amerikából küldött támogatások akadozni kezdtek, a háború pedig a hátországot is felemésztette, családja lassan elszegényedett. Máshol arról írtak, hogy itthon maradt rokonai nem fényűzően, de tisztességesen éltek, az idős Bánky néni pedig úton-útfélen a lánya arcképével megjelent magazinokat mutogatta az ismerősöknek, hatalmas büszkeséggel.

1969-ben elhunyt férje, Bánky pedig visszavonult a nyilvánosságtól, és alig mutatkozott. Évtizedekkel túlélte házastársát, 1991 március 18-án hunyt el. Halálos ágyán állítólag vérig sértődött, amiért alig látogatják őt, ezért azt kérte ügyvédjétől, halála időpontját se hozzák egyből nyilvánosságra. Hamvait, akárcsak a férjéét, a tengerbe szórták.

Filmjei többségét mára már elfelejtették, ahogy rá is csak úgy emlékeznek, mint azon némafilmszínészek egyike, akiket megölt a hangosfilm. Egy letűnt kor sztárjaként mégis beírta magát a filmtörténetbe, csillaga pedig ott van a hollywoodi Hírességek sétányán is - a 13 magyar származású sztár egyikeként.

Fejléckép: Bánky Vilma és Rudolph Valentino A sejk fia című filmben (1926), forrás: Getty Images Hungary