Első alkalommal engedték be a sajtót az Iparművészeti Múzeum Jászberényi úti telephelyén nemrégen megnyílt új restaurátor-műhelyekben, ahol épp a Nemzeti Kastélyprogram részeként megújuló dégi és sümegi kastélyokban kiállításra szánt bútorműtárgyait restaurálták.
Az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, Cselovszki Zoltán, illetve két munkatársa: Kovács András főrestaurátor (sümegi püspöki palota) és Németh György főrestaurátor (dégi kastély) mutatták meg, mitől lesz majd igazán otthonos belülről is ez a két főúri épület.
Az egykori Kossuth Nyomda fehérre festett, magas terei inkább gyárat idéznek. Az előterekben polcokon különféle faanyagok, javítás alatt álló, vagy épp kijavításhoz szükséges darabok hevernek. A szekrényekben üvegcsék és tégelyek sorakoznak.
A restaurátorok szobái egy bemutatóterem és egy műhely sajátos hibridjei.
A magas, fehér termek közepén remekül mutatnak az emelvényen álló bútorok, míg a falnál a mesteremberek kuckójának kellékei: satupadok, sparhelt, rajta lábasban melegedő vegyszerek, törött, félbehagyott vagy alkatrészre váró székek halma - alatta egy meseszép szecessziós darab, sötétbarna bőrén gesztenye mintával - vagy szállításra váró, már kész intarziás szekrény.
Olyan szavakat tanultunk, mint a sellakk lapka (nem sellősapka, bár annak több értelme van) vagy a nyúlenyv. Előbbi egy üvegtálban található, apróra vágott barna fóliához hasonlít, valójában a lakktetűből nyert anyag, amelyet a bútorok javításához használnak. (Az információ elhangzása után valahogy kevesebben akartak beletúrni az edénybe.)
A püspöki palota gazdagon díszített rokokó berendezésén Kovács András főrestaurátor tisztogatta az aranyozást egy hurkapálcára tekert vattadarabbal. A leírás szerint Velencében, 1700 és 1720 között készült karosszék került a figyelem középpontjába.
Az eredetileg selyemmel bevont ülőfelület és háttámla közül már csak utóbbi őrzi az egykori anyag elfáradt maradékát,
de jelenleg mindkettőtől megfosztották a bútordarabot. Az ülőrészen a használat már menthetetlenül elkoptatta a mintás zöld anyagot. A kor- és anyaghű pótlásra sajnos nincs lehetőség.
A restaurátor elárulta, hogy ritkán van alkalmuk aranyozással dolgozni, mivel a legtöbb bútor, ami a kezükbe kerül politúrozott.
A rokokó műtárgyak eredetét jó rész homály fedi.
Egyes darabok a Delhaes-hagyatékból kerültek a múzeumba, például két keret. Arról, hogy eredetileg mit foglaltak magukba a kereteket sajnos nincs információ. Ezekben az esetekben tükrökkel pótolják a hiányokat. Akkor is, ha az öt tárgy közül mindössze az egyik esetén vannak arra utaló jelek, hogy eredetileg is ez volt a rendeltetése.
A dupla keret felső része valószínűleg egy szentképet foglalt magába, míg alatta a zsoltárok, az adott napi példázat száma lehetett, amelyet igény szerint cseréltek.
Németh György főrestaurátor a dégi kastélyba szánt empire bútorokkal foglalkozik. Az emelvényen elhelyezett, szintén ülőpárnájától megfosztott széken kívül a műhely különböző szegleteiben darabokban található társai, továbbá egy asztal és egy ágy vár még javításra.
Az empire bútorok divatja Franciaországból terjedt el, Napóleon Josephine-nek csináltatott ilyen berendezést. A császár az egyiptomi hadjárat után hozott haza számos olyan tárgyat, amelyek motívumvilága hatott a kor francia mestereire és hozzájárultak a stílus kialakulásához. Az itt látható darabok valószínűleg Magyarországon készültek.
A laikusok erre legfeljebb a szék háttámláját díszítő, kissé bumfordi unikornisok miatt gyanakodhatnak.
Az intarzia unikornisok réz szalagokkal körülvéve, tusfestéssel díszítve feszítenek büszkén a fekete háttér előtt. A minta kidolgozottsága, kvalitása a tárgy minőségéről árulkodik - ez a darab egy kicsit provinciálisabb. Valószínűleg egy vidéki műhelyben készülhetett, de kiváló asztalosmunka. Mivel akkoriban még létezett a külföldi inaskodás intézménye,
a magyar mesterek tanulóéveikben elsajátították a külföldön használt, divatos technikákat, amiket aztán hazatérve alkalmaztak.
Az ilyen bútorok minősége, a részletek kidolgozottsága különösen igényes volt akkor is, ha hazai mesterek keze alól került ki.
A műtárgyak eredetileg nem alkottak egy együttest, illetve nem az eredeti helyükre kerülnek vissza.
A kastély és a püspöki palota berendezésének kiválasztásakor arra törekedtek, hogy korhű, az épületekhez stílusban is illő belső tereket tudjanak létrehozni
a raktárakból kiválasztott darabokkal. A tárgyak így új életre kelnek, a restaurátorok elvégzik a szükséges javításokat és a raktár helyett immár egy eredeti közegükhöz hasonló környezetben várják a látogatókat.
Arról egyelőre nem rendelkezünk információval, hogy a bútorokat pontosan mikor szállítják át a leendő helyükre.
hírlevél
