Az elmúlt évek egyik nagy fotográfiai szenzációja volt az eddig ismeretlen, 19. század közepi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban bemutató kiállítás. E kultúrkincsre Stephen Berkman talált rá, s több mint húsz év munkájával dolgozta azt fel. Berkman a 19. századi fotográfia megszállottja, az angol Frederick Scott Archer által 1851-ben kidolgozott technika, a hosszú expozíciós nedves kollódiumos eljárás tudósa. E technika megoldotta, hogy a negatívról részletgazdag, finom tónusú papírképek készülhessenek. A Zohar Studióban is ezt a technikát használták az 1860-as évek elején.
Zohar Studio: Nefelejts, nedves kollódiumos üvegnegatív, albumin print (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)
A Zohar-fotográfiák, amelyek nemcsak portrék, hanem gyakran szokatlan, meghökkentő életképek, a Mai Manó Házban máig megőrzött napfényműteremhez nagyon hasonló stúdióban készültek. A tárlaton látható a Zohar Studios emblémája is: a kép közepén fiatal lány földig érő, tenyérnyi kerek fényképekkel díszített ruhában, görkorcsolyával a lábán látható.
A képen megmutatkozik a modernitás és a bizarr, fantáziadús megoldások felé nyitott, ugyanakkor a viktoriánus Amerika külsőségeit jól ismerő művész-mesterember, Shimmel Zohar tudása.
A Mások bőrében – Elsa és Johanna számos élete című kiállítás – amely a két francia fotográfus, Elsa Parra és Johanna Benaïnous három különböző sorozatából válogat – egy-egy külön univerzumba kalauzol.
A kanadai Calgaryban készült Beyond the Shadows (Az Árnyékokon túl) című kép olyan, mintha egy filmből kiragadott képekkel mesélne a város peremkerületeiben lakók mindennapi életéről. A The Timeless story of Moormerland (Moormerland időtlen története) családi fotóalbumok képeit idézve mesél emlékezetről, intimitásról, egyénről és önreprezentációról több észak-németországi kisvárosból.
Elsa & Johanna: Daisy, A motel I, a Douze heures du jour et de la nuit sorozatból, 2022 (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)
A kiállítás fókuszában a duó legújabb projektje áll, ami a női identitást vizsgálja, a karakterek felszín alatt rejlő érzelmeit kutatva. A Ce que vaut une femme : Les douze heures du jour et de la nuit (Mit ér egy nő: a nappal és az éjszaka tizenkét órája) című sorozat
kiindulópontja egy családi ház padlásán talált, 1893-ban kiadott, fiatal lányok erkölcsi és gyakorlati neveléséről értekező könyv volt, amelynek tartalma egyszerre tűnt az alkotók számára építőnek és komikusnak.
Az alkotópáros védjegye, hogy történeteikben kitalált és valós elemek keverednek, ezek elbeszéléséhez – különböző karakterek bőrébe bújva – saját magukat állítják színpadra, egyszerre betöltve a modell, a stylist, a díszlettervező és a fotográfus szerepét – olvasható az intézmény közleményében, amely szerint a fotográfusok alkotói módszere a fotó és színház határterületén mozog. Az alkotópáros az elmúlt években számos helyen állított ki, mint például tavaly a Maison Européenne de la Photographie stúdiójában. Munkáik magán- és közgyűjteményekben is szerepelnek, emellett rangos fesztiválokon is részt vettek, illetve több díjat és jelölést kaptak. Eddig összesen három könyvük jelent meg, amelyek anyagaiból válogat a kiállítás is.
A múlt megjövendölése
Mások bőrében
január 26. – március 18.
A kiállításokról további információ a Mai Manó Ház oldalán érhető el. >>>
Fejléckép: Zohar Studio: Sziámi ikrek, nedves kollódiumos üvegnegatív, albumin print; Elsa & Johanna: Az ő dolguk II, a Beyond the shadows sorozatból, 2018 (forrás: Mai Manó Ház)
hírlevél
