A textilművészet évezredek óta az ember esztétikai önkifejezésének egyik legalapvetőbb eszköze, sokáig mégis a nyugati művészettörténet mostohagyerekének számított. A státusszimbólumként funkcionáló drága kelmék, szőttesek, vagy
a mitikus lényeket, történelmi jeleneteket megörökítő falikárpitok készítőit a középkor végéig a kódexfestőkhöz és a templomi kőfaragókhoz hasonló megbecsülés övezte.
A reneszánszt követően, a képző- és iparművészet módszeres szétválasztásával a textilművészet a jellegzetesen női kézműves eljárások közé sorolódott. Innentől kezdve évszázadokon át gyakorlatias célokat szolgáló ipari tevékenységként, vagy unatkozó hölgyek időtöltéseként tekintettek a műfajra.
A 19. század végén az angliai „arts and crafts” mozgalom, a 20. század elején pedig a Bauhaus iskola egyaránt jelentős eredményeket ért el a modern textiltervezés területén, ám még mindig szigorúan a kézművesség és a lakberendezés oldaláról közelítve a műfajhoz. A Bauhaus szövőműhelyével kapcsolatban ma már alapvető kritikaként fogalmazódik meg az iskola vezetőinek női tanulókkal szemben tanúsított bánásmódja: a női jelentkezőket – mint például Anni Albers – automatikusan a szövőműhelybe osztották be, ahonnan mindössze néhányan nyertek felvételt egy-egy „férfiasabb” munkaközösségbe.
Verwobene Texturen (Fotó/Forrás: Collegium Hungaricum Berlin)
A 20. század második felének nőjogi aktivistái már kifejezetten a textil és a női élettér összefonódásából kiindulva, a női tapasztalat művészi kifejezésének tradicionális eszközeként tűzték zászlajukra a textilművészetet.
Ezzel egy időben elindult a textil rehabilitációja, és fokozatosan elfogadottá vált mint „magas” művészeti nyersanyag
olyan művészeknek köszönhetően, mint Judy Chicago, Linda Nochlin, vagy, a Pattern and Decoration mozgalom egyik központi alakjaként számon tartott Miriam Schapiro. Ők mindnyájan komoly aktivistatevékenységet is folytattak.
A vasfüggöny másik oldalán ugyanekkor a textilművészet éppen másodrangú státusza és háttérszerepe révén élvezett más művészeti ágakhoz képest nagyobb szabadságot, ami olyan innovatív és sokrétű tehetségek kibontakozását tette lehetővé, mint Marilies Riebesel vagy Lovas Ilona. A hatvanas évek végén középületek reprezentatív kiegészítő díszéből önálló, független művészeti alkotássá, gondolathordozóvá vált a textil, amely az 1970-es évektől már kimondottan kiállítótermi megjelenésre készült. A neoavantgárd konceptuális hatásoknak köszönhetően az évtized során egyre radikálisabb, experimentálisabb alkotások születtek, amelyek sokszor a performansz, az installáció, a happening vagy a mail art műfajával mutattak rokonságot.
Raul Walch: Down To Earth, 2020; filc, földpigment, akrilfesték, 740 x 400 cm, az EIGEN + ART Leipzig/Berlin Galéria jóvoltából (Fotó/Forrás: Uwe Walter / Collegium Hungaricum)
A textilművészet napjainkban is áthidaló szerepet tölt be ipar- és képzőművészet, privát szféra és nyilvánosság, vagy a maszkulin és feminin jellegű identitás művészeti reprezentációi között. A textilmunkákra ugyanakkor a megállíthatatlan sebességgel ránk zúduló digitális információhalmaz ellenpólusaként is tekinthetünk, hiszen
a hagyományos manuális eljárások (szövés, varrás, hímzés) olyan mértékű türelmet és lelassult, koncentrált munkavégzést feltételeznek, amely a modern kor embere számára egyre szokatlanabb,
szinte már archaikusnak tűnik. A Collegium Hungaricum Berlin kiállításán látható művek ezen ellentétpárok között egyensúlyozva kutatják a textil jövőjét és lehetőségeit a képzőművészetben.
Összefonódó textúrák
Kortárs textilművészet Németországból és Magyarországról
május 11. – július 14.
Helyszín: Collegium Hungaricum Berlin, Dorotheenstr. 12, 10117 Berlin
Megnyitó: 10. május 2023, 19:00
Megnyitóbeszéd: Dr. Claudia Banz, kurátor – Iparművészeti Múzeum, Staatliche Museen zu Berlin – Preußischer Kulturbesitz
Kiállító művészek: Gáspár Annamária, Kádár Emese, Kiss Adrián, Lilith öröksége (Fajgerné Dudás Andrea és Oláh Orsolya), Mendreczky Karina, Puklus Péter, Brent Wadden, Raul Walch, Süttő Anikó
Kurátor: Petró Zsuzska
Kölcsönadók: EIGEN + ART Galéria, Glassyard Galéria, Dr. Kacsuk Péter Imre, Peres Projects
Fejléckép: Kádár Emese: Töredezettség, 2021; kézi szőttes installáció (részlet) (fotó/forrás: Lars Lundin / Collegium Hungaricum)
hírlevél
