Vizuál

Vilmányi Benett: A színház az első, de a szerelem még fontosabb

2023.07.03. 15:50
Ajánlom
Híresen kritikus magával, a moziban eleinte csak a saját alakítására tud koncentrálni, és időbe telik, míg megbarátkozik vele. Szerepeibe már csak ritkán akar belehalni, de nem bánja. Mint mondja, ez semminek nem lehet a fokmérője. Nincs egy éve, hogy az egész ország megismerte Larryként, a dadogó borsodi rapperként, most pedig egy visszahúzódó, ám rendkívüli tehetséggel megáldott fiú szerepét öltötte magára Szabó Mátyás első nagyjátékfilmjében, a Látom, amit látsz című romantikus sci-fiben. Vilmányi Benett-tel színészetről, szerelemről, a sikerben való fürdőzés illúziójáról és jövőbeli terveiről beszélgettünk. 

Látom, amit látsz

Ábelnek (Vilmányi Benett) van egy különleges képessége: képes rácsatlakozni más emberekre, és az ő szemükön keresztül látni a világot. A zárkózott fiú egy gyermekmentést végző cégnél dolgozik, ahol segít elveszett gyerekek nyomára bukkanni. Munkája az élete, amit csupán a vénkisasszony Mituk nénivel (Nagy Mari) oszt meg. Minden megváltozik azonban, amikor egy nap tévedésből egy felnőtt nő, Vera (Hartai Petra) látására csatlakozik rá. Neki köszönhetően elkezdi másként látni a világot, és különös kapcsolat alakul ki köztük. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de ez a szokatlan összhang nem tartható fenn örökké.

További részletek a filmről.

Gyakran elmondod, hogy nem vállalsz el olyan filmszerepet, amit nincs kedved eljátszani. Mi fogott meg a Látom, amit látsz történetében?

Az, ahogy Mátyás beszélt róla. Amikor elhívott magához, még ő sem volt teljesen biztos benne, hogy mit is akar csinálni, de éreztem rajta, hogy valamit nagyon szeretne elmesélni.

Akkor még nem is volt forgatókönyv?

De volt, csak én még nem olvastam, ott akkor csak felvázolta, miről szól ez a történet. Az biztos, hogy ezután a beszélgetés után már úgy éreztem, szívesen csinálnék vele filmet. Szinte rögtön megnyílt, mert elmesélte azt az ősforrást, amiből kiindult az egész gondolat.

Számodra mitől lesz jó egy film?

Nehéz erre válaszolni, mert valójában nem vagyok óriási filmrajongó. Rengeteg olyan alapmű van, amit még mindig nem láttam. Nem is olyan régen összeírtam magamnak a tíz kedvenc filmem, és semmit nem tudnék mondani, ami közös ezekben. Na jó, kettőben végül is igen: mindkettőt Tarr Béla rendezte. A Családi tűzfészek és a Panelkapcsolat is nagyon fontos nekem. A listán van például a Gummo vagy A komédia királya is – ezek teljesen más mozik. Talán ami közös bennük, az a közlés ereje. 

Ha nem vagy nagy filmrajongó, miért írtad össze a kedvenceidet?

Két középiskolában is tanítok színházat, és gyakran hivatkozom filmekre, novellákra vagy regényekre, és rájöttem, hogy egyáltalán nem alap, hogy ismerik is őket a srácok. Szimplán azért írtam őket össze, mert egy-egy diáknak személyesen szeretném majd kiadni valamelyiket, ha eszembe jut arról, amit csinál. A színházoktatásban időnként annál többet, mint hogy megmutatod, X és Y hogyan csinálta egy adott alkotásban, nem tehetsz. Ennél jobban én nem tudom elmagyarázni. 

347400756_152263327859593_8534937152610135819_n-135858.jpg

Vilmányi Benett a Látom, amit látsz című film forgatásán (Fotó/Forrás: Filmsquad / Szilágyi Lenke)

Azon túl, hogy szimpatikus volt Szabó Mátyás lelkesedése, volt bármi kapcsolódásod a történethez?

Persze, izgalmasnak gondoltam, hogy megpróbál igazán foglalkozni a szerelem természetével, és valamire jutni is vele – ilyen filmből elég kevés van. Például ezért szerettem nagyon a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre történetét is. Ez fontos. Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy

van a színház, ami a legfontosabb, de még egy valami van előtte: a szerelem.

Fájóan kevés hiteles és jó romantikus film születik. Volt olyasmi, amit mindenképp el akartál, akartatok kerülni?

Sokat beszéltünk erről, persze, és emlékeztem is olyan epizódokra a forgatásról, amiket félve néztem vissza a moziban. Amikor először láttam a filmet, csak arra tudtam gondolni, hogy úristen, most jön ez a bizonyos rész, és lehet, hogy nagyon kínos lesz. Nagyon kínos végül nincs benne, de például az a jelenet, amikor Ábel elmondja a lánynak, hogy „belelátott a fejébe”, és bevallja ezt a kvázi kukkolást, szerintem nem tartozik a film legjobban sikerült pillanatai közé.

Magaddal nem voltál elégedett, vagy a forgatókönyvet érezted kevésnek a jelenet alatt?

Utólag úgy érzem, nem sikerült igazán jól összehozni a dialógusokat. Ennél a jelenetnél, amiről beszéltem, sem igazán működik a párbeszéd. Ezt nekünk és Mátyásnak is jobban kellett volna éreznünk akkor. Túl keveset beszélnek a szereplőink. Pedig örültem volna, ha többet dumálunk, és van lehetőségünk szöveget mondani.

347549567_156864364066156_8361713482138745506_n-135858.jpg

Vilmányi Benett a Látom, amit látsz című film forgatásán (Fotó/Forrás: Filmsquad / Szilágyi Lenke)

Időnként én is azt éreztem, hogy hiába vannak a karakterek erős szituációban, végül nem sokat mondanak egymásnak. Emiatt viszont felértékelődött a testbeszéd meg az apró rezzenések az arcokon. Ez instrukció volt, vagy magadtól éreztél rá?

Szerintem nem volt tudatos. Ez tipikusan olyan dolog, ami már a forgatáson derül ki. Amikor ott vagy, ott van a díszlet, a jelmezek és a konkrét jelenet, akkor alakul ki. És szerintem butaság is volna előre elgondolni, hogyan csináljuk majd. Ha Mátyás már látja a képet, meg tudja mondani, mi az, ami hamis. 

Én azt gondoltam, egy filmben mindent részletesen megterveztek előre, akár bizonyos mozdulatokat is.

A forgatókönyvek a Celtx nevű programban íródnak, ami az amerikai filmgyártásra van optimalizálva, a nagy hollywoodi produkciókban maga a szentírás. Azért van rá szükségük, mert átláthatóvá teszi a munkát, a kellékestől a szkriptesen át a ruhásig mindenki erre támaszkodik. Oda vezetik fel azt is, hogy teszem azt, Al Pacino most rá fog csapni egyet az asztalra. Csakhogy ez itt nem Amerika. Ezt a munkamódszert itt nagyon nehéz alkalmazni. Nagyon sok pénzből meg lehet próbálni, csak szerintem a film akkor kevésbé lesz „magyarízű”. Nem mintha a Látom, amit látsz tipikusan magyar mozi lenne, nem is Kelet-Európáról szól, de azért mégsem egy hollywoodi romkom. Ha engem kérdezel,

jobb, ha az ember nem figurát játszik, és nem készül el előre, mint egy kartonpapír.

Nekem ez szimpatikusabb, és jobban is tudok így dolgozni. Ott vagyok, belenézek a rendező és a partnerem szemébe, gyakoroljuk a szöveget, és minden az egymásra figyelésből születik meg. Ettől függetlenül nyilván szükség van valamennyi felkészülésre, de nem az történik, hogy kamerával előre lepróbáljuk a jeleneteket, a forgatáson pedig kis túlzással csak le kell nyomni a felvételgombot.

347414966_161788173573775_4869077313588936314_n-135858.jpg

Vilmányi Benett a Látom, amit látsz című film forgatásán (Fotó/Forrás: Filmsquad / Szilágyi Lenke)

Azt mondod, nem kifejezetten kelet-európai történet, de a szerelem mellett legalább olyan fontos ebben a filmben az is, hogy a főhősnek választania kell a biztonságos bezártság és a kockázatokkal teli szabadság között. Szerintem ez nagyon is ehhez a régióhoz tartozó dilemma.

Erre azt tudom felelni, hogy amikor ilyen megfejtések és gondolatok felmerülnek, Mátyás mindig elmondja, hogy véletlenül sem szeretne megoldókulcsokat adni, mert az lenne a legjobb, hogyha a film annyi asszociációs mezőn tudna mozogni, ahányan megnézik. Imádom ezt a gondolatát. Nincs egy órája, hogy egy másik interjút is adtam, és ott az újságíró valami egészen mást emelt ki a történetből. Ez nekem visszaigazolás, hogy Mátyás jól csinálta.

Azt mondtad, valamennyire azért kellett készülnötök a szerepre. Pontosan hogyan?

Egy lakásban találkoztunk Mátyással és Petrával, néha eljött Kristóf is (M. Deák Kristóf, a film operatőre – a szerk.), és kísérletezgettünk a jelenetekkel. Itt van ez a fiú, akinek nem nagyon van kapcsolata az emberekkel, és hirtelen megpróbál közel kerülni egy lányhoz, aki megtetszett neki, mert belelátott a fejébe. Ki kellett találnunk, ez mit jelent testbeszédben és dikcióban, illetve hogy miként viselkedem valakivel, akiről tudok dolgokat, ő rólam azonban nem: ez nem egy tipikus szituáció. Olyan, mint a vágó-színész viszony egy filmnél. 

Egy másik tipikus dolog, amin könnyen elbukhat egy romantikus film, ha nincs meg a rezgés, a kémia a főszereplők között. Ez Petrával köztetek megvolt?

Egy érzékeny rendezőnek már az első találkozásnál fel kell tűnjön, ha ez nincs meg, és akkor változtatni kell. Mátyásnak ilyesmi nem tűnhetett fel, merthogy megvolt ez a rezgés köztünk, ezzel nem volt probléma.

latomamitlatsz_jelenetfoto_filmsquad-114202.jpg

Vilmányi Benett és Hartai Petra a Látom, amit látsz című filmben (Fotó/Forrás: Filmsquad)

Egy interjúban arról beszéltél, zavar, hogy a rendezők mindig ugyanabban a paradigmában gondolkodnak rólad, és rosszfiús szerepekkel keresnek meg. Hát, ez most nem ilyen lett. Egész más a karaktered ritmusa, mint a Larryben például.

Mátyás valahogy úgy fogalmazott, hogy van benne valami perverz öröm, amikor azt látja, hogy nem úgy vagyok jelen a szerepben, ahogy szoktam. Már nem tudom, hogy álltam ehhez hozzá. Azt hiszem, szerettem volna, ha magamra tudom formázni ezt a karaktert, de végül nem úgy jött ki a lépés. Szerintem ez már ott eldőlt, amikor rám adták ezeket a csicskaruhákat. Egy kissé eltartottam magamtól a szerepet.

Szóval most sem voltál elégedett magaddal, amikor először láttad a filmet?

Először mindig magamat értékelem, és borzalmas volt. „Úristen, mit csinál ez a gyerek?! Játssza itt a szerencsétlent…” Teljesen hiteltelennek gondoltam. Másodszorra már megbarátkoztam vele, és

szeretném is még párszor megnézni, hogy ne úgy gondoljak magamra, mint aki elrontott egy munkát.

Az viszont jó volt, hogy újra együtt dolgozhattam Lestyán Attilával, aki osztálytársam volt a színművészetin. Egy ilyen kapcsolat nehezen elmesélhető, így annak az érzelmi töltöttsége is, amikor egy forgatáson újra találkoztok. 

latomamitlatsz_jelenetfoto2_filmsquad-114048.jpg

Hartai Petra és Vilmányi Benett a Látom, amit látsz című filmben (Fotó/Forrás: Filmsquad)

Valamennyire azért el tudsz vonatkoztatni magadtól, és értékelni a filmet mint egészet? Az a jelenet például, amikor a fiú először lát a lány szemével, szerintem remek lett. Azok a képek a zenével együtt döbbenetesen erős hatást keltenek.

Persze, az nekem is tetszett. Mindig mondtam Mátyásnak meg Keresztes Gábornak, hogy a zenét, azt nagyon eltalálták. Általában nem szeretem a filmekben a nondiegetikus zenét (olyan zene, ami nem része a film narratív világának – a szerk.), mert nagyobb csalás, mint amit én ízlésesnek tartok, de itt tényleg jól működik. A látvány kapcsán egyébként féltem, hogy túlságosan Wes Anderson-utánzat lesz majd, de szerencsére nem.

Wes Anderson egy pillanatra sem jutott eszembe a film közben. Mire gondolsz?

Szándékosan nem ruhák, hanem jelmezek vannak rajtunk. Meg itt van ez az egész retró hangulat, ahol minden harmonizál mindennel, és a világításból is úgy tűnt, a film az ő világára hajaz. És a látványtervező és a jelmeztervezők is elég sokat emlegették a nevét.

Egy alkalommal úgy fogalmaztál, a színészet csak ritkán élet-halál harc, de a Larry forgatásán néha mégis az volt. Jól sejtem, hogy ennél a filmnél mindez nem történt meg?

Igen, de ennek sok összetevője van, nem tudnám ezt egyetlen okra visszavezetni. Hozzáteszem, hogy amikor a Larryt forgattuk, az sem úgy indult, hogy abból élet-halál harc lesz majd. Nekem ez igazából nem jelent semmit.

Nem akarok úgy csinálni, mintha az bárminek is a fokmérője lenne, hogy rám tud-e úgy hatni valakinek a gondolata, hogy abba aztán bele akarjak halni.

Nagyon káros hozzáállás... Leginkább a mindent ócsárló liberálisok szoktak úgy érvelni, ha megnéznek egy filmet vagy egy színdarabot, hogy rájuk nem hatott. Hát kit érdekel, hogy rá éppenséggel hogyan hatott? Nem azért jött létre, hogy őt kielégítse. Ebbe a hibába többé nem akarok beleesni. Nemrég fogalmazódott meg bennem, miben áll az én felelősségem. Azt hiszem, nem szabad többet úgy csinálnom semmit sem, ha közben nem érzem azt, hogy koncentrálódnak a képességeim, és bele tudok állni az adott alkotásba. Máskülönben nem adok magamból semmit.

347258181_150044428081483_3381361303020457025_n-140105.jpg

Vilmányi Benett a Látom, amit látsz című film forgatásán (Fotó/Forrás: Filmsquad / Szilágyi Lenke)

Anno megkerestelek már a Larry idején is, de akkor azt mondtad, megcsömörlöttél a sok interjútól, és szeretnél olyan művész/tanár lenni, aki nem beszél róla, hanem csinálja.

Egyrészről nem volt már mit mondanom. Azt hiszem, ebben a mondatban benne volt az a frusztráltság és szorongás is, amit akkoriban éreztem, hogy rohadtul szeretnék már színházat csinálni, de nincs előrelépés, nem közelít afelé az életem, hogy ez ténylegesen megtörténjen. És közben itt volt egy film, aminek sikere lett.

Nem akartam abba a hibába esni, hogy ebben fürdőzöm újra meg újra, mert olyan érzés, mintha ezzel is épp csinálnék valamit.

Az én személyes kapcsolódásaim és történeteim nem tesznek hozzá semmit a Larry értékéhez.

Most azért jobban közelít az életed a céljaid felé? Min dolgozol mostanság?

A közeljövőben nyílni fog egy új játszóhely, és ott lesz egy premierem januárban. Shakespeare IV. Henrikjét írtam át. Emellett van egy másik darab is, amit Zsótér Sándor osztályára írtam, hamarosan azt is be tudjuk mutatni a Színművészetin. Közben egy filmen is gondolkodunk Bernáth Szilárddal. Vannak ötleteink, próbálom meggyőzni, hogy kezdjünk el dolgozni. A részletek még nem körvonalazódtak teljesen, és persze, ha van lehetőség, valamiféle minimális anyagi támogatásra is szükség lenne, de nem várnék arra, hogy elbírálják a tervünket. Nem szabad, ezt most kell megcsinálni.

A Vilmányi-Bernáth párosra szerintem sokan vevők lennének.

Ámen.

Fejléckép: Vilmányi Benett a Látom, amit látsz forgatásán (Fotó/Forrás: Filmsquad / Szilágyi Lenke)

Kimondani a kimondhatatlant – kritika a Larryről

Kapcsolódó

Kimondani a kimondhatatlant – kritika a Larryről

A traumáink feldolgozásától a tömegmédia álságosságán át egészen a periférián élők mozgásképtelenségéig számos témát érint Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje, amely Vilmányi Benett világszínvonalú alakításával egyértelműen az év legjobb magyar filmje lett.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Csuklótörést szenvedett Jegercsik Csaba a Vámpírok bálja előadásán

Június 21-én este baleset történt a Vígszínházban tartott külsős előadáson, a PS Produkció által rendezett Vámpírok bálja egyik jelenetében a Professzort alakító Jegercsik Csaba lezuhant a díszletről.
Vizuál

Szubjektív – Keleti Éva portréiból nyílik kiállítás Debrecenben

Pogány Judit, Hernádi Judit, Molnár Piroska és Béres Ilona portréjával is találkozhatunk a Kossuth-díjas fotográfus új tárlatán, a régi nagy barátok mellett azonban az új színházi generáció tagjai is láthatók lesznek a Bényi Galéria tereiben. 
Klasszikus

Fiatal művészek koncerteznek a fehérvárcsurgói Echo Nyári Akadémián

Július 14-től 21-ig várja a kurzus résztvevőit, valamint az érdeklődőket és a koncertlátogatókat a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyba az Echo Nyári Akadémia – melynek alapítója és művészeti vezetője Fülei Balázs Liszt-díjas zongoraművész.
Vizuál

Taxis hiénákról forgat filmet Freund Ádám

Első egész estés filmjére készül Freund Ádám, akit korábban Földiek című alkotásáért diák-Oscarra jelöltek. A Hiénák című humoros dráma forgatása szeptemberben kezdődik meg, várhatóan 2025-re készül el. 
Színház

Hetvenötödik születésnapját ünnepli jövőre a Bábszínház

Formabontó kísérleti előadásokat és fesztiváldíjakat hozott az elmúlt évad a Budapest Bábszínháznak. A következő, 75. jubileumi évre programsorozattal és öt új bemutatóval készül a társulat.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Szubjektív – Keleti Éva portréiból nyílik kiállítás Debrecenben

Pogány Judit, Hernádi Judit, Molnár Piroska és Béres Ilona portréjával is találkozhatunk a Kossuth-díjas fotográfus új tárlatán, a régi nagy barátok mellett azonban az új színházi generáció tagjai is láthatók lesznek a Bényi Galéria tereiben. 
Vizuál ajánló

Taxis hiénákról forgat filmet Freund Ádám

Első egész estés filmjére készül Freund Ádám, akit korábban Földiek című alkotásáért diák-Oscarra jelöltek. A Hiénák című humoros dráma forgatása szeptemberben kezdődik meg, várhatóan 2025-re készül el. 
Vizuál ajánló

Ezekkel a programokkal hangolódhatunk a dívákra a Zene Házában

Már eddig is sok kapcsolódó esemény vezette fel a Dívák & Ikonok kiállítást, de ezután is számos izgalmas előadással, tárlatvezetéssel, egyéb programmal hangolódhatunk a dívákra. (GALÉRIÁVAL!)
Vizuál magazin

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Vizuál ajánló

Wim Wenders-filmhetet tartanak az Art+ Cinemában

Június 28. és július 2. között a német rendező 1984 és 2000 közötti filmográfiájából öt alkotást lehet majd elcsípni mozivásznon szinkronnal, majd ezek után legfrissebb alkotását, immár felirattal.