A november 12-i megnyitón a galéria vezetője saját maga és a gyűjtők nevében fejezte ki örömét azzal kapcsolatban, hogy a festőművész diploma mellett esztétika szakon is végzett alkotó felhagyva a Magyar Képzőművészeti Egyetemen való rektorhelyettesi ténykedéssel, újból az alkotásnak szentelheti legtöbb idejét. Ezzel az anyaggal Radák Eszter visszatért, fogalmazott a galériát vezető Virág Judit.

Andorka Gergő, a művész tanítványának elmondása szerint a festmények megalkotásához és az optimális befogadói állapot eléréséhez is egyaránt szükséges egyfajta meditatív lelkiállapot, amit megnyitóbeszédében is igyekezett aközönség elé idézni. A megnyitón sokan vettek részt: a vendégek között a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Kőnig Frigyes is jelen volt, valamint szép számmal jöttek el Radák Eszter művész és művészettörténész kollégái, gyűjtők és az egyetem hallgatói is.

A galéria lenti termében látható festmények egy nyílt, csajos attitűdről árulkodnak. Eszter, ahogyan a festőművész hallgatók is szólítják, barátságos stílusával, kellemes iránti érzékenységével szerethető műalkotásokat hoz létre. Figuratív festészete a szivárvány színeinek burjánzásában ölt testet, legyen az egy vízicsúszdás csobbanást megörökítő jelenet, egy kacskaringózó lépcsőforduló vagy akár egy mutatós csendélet képe. Játékosan variált felületek és könnyedség uralja a festményeket. Már a képcímek is, mint az Ahh, micsoda festői táj... vagy az Utálom, hogy anyámékkal kellett jönni nyaralniútba igazítanak minket a művek értelmezésében. Eszter fiatalos hangvételével könnyedén lehet azonosulni, különösen a nők számára, akiknek hétköznapi tárgykultúráját előszeretettel állítja középpontba. Ez egyúttal erősen rokonítja munkáit többek között a pop-art hűvösen szexi vizuális nyelvezetével is.

Műveiben nem tesz a néző számára nehezen megközelíthető kiszólásokat sem képi, sem verbális eszközökkel. Eszter minden megnyilvánulásában olyan, mintha az egész világ az otthona és minden ember az ismerőse lenne. Nem zárja ki a nézőt, ahogyan azt számos introvertált művész teszi. Akár magunkat is beleképzelhetjük egy homokozós vagy strandos jelenetébe. Mindenkiben megmozdít egy-egy mosolyt gerjesztő emléket - ezek a mozzanatok minden háztartás fotóalbumában, illetve ma inkább minden modern, nőcis anyuka Facebook timeline-ján dokumentálva vannak.

Az 1870-80-as évek környékén Monet festett témájában hasonlót. Kedves impresszionista képei tájakról, feleségéről és az élet élvezhető perceiről ugyan stiláris értelemben erőteljes korszerűsítésen mentek keresztül, de a szemlélet megújult formában tovább él Eszter színesen vibráló képein. Annak idején a romantika és a realizmus stíluskorszakában dívó szalonfestészet a fiatal impresszionisták szemében édeskésen megkonstruált, szájbarágósan történetleíró jellegű volt. A korban merészen progresszívnak tekinthető Monet-ék inkább a valódi életből nyert vizuális benyomást tartották a művészet számára alkalmas alapanyagnak. Eszter képei - minden szubjektivitásukkal együtt- szintén erről a hitelesség iránti igényről tesznek tanúbizonyságot.

Az impresszionista illékony képbefogadást megörökítő plein air képek nem a csinált, műtermi beállítások zárt terét, hanem a hétköznapok eseményeit örökítik meg, ahogyan Eszter is. Úgy válogat a századfordulós újításokból, mint amikor a jó szakács egy finom ételhez szór még egy kis ezt meg azt, és jól összefőzi az ízeket. Egy leheletnyi Matisse síkszerű, dekoratív foltjaiból, egy csipetnyi a szecesszió belső tereinek formavilágából (gondoljunk csak Matisse Vörös szoba címűképére).

Eszter az egyetemes művészettörténet által kanonizált, klasszikus moderntől kezdődően több stílusirányzattal is logikus összefüggésbe hozható, de képei az efféle okoskodás nélkül is jól fogyaszthatóak. Szinkronban vannak a mával, egyben vannak. Emberalak nélküli beállításaira is azzal az életörömmel tekint, mint amikor az ember a napi rohanásban megáll, és egy pillanatra melegséggel tölti el egy harmonikus látvány. Közvetlen beszédmódjával szinte a kulisszák mögé vezet, amivel egy tipikusan női, befogadó gesztust tesz. Mindenki szabadon élvezheti képeit.

A kiállítás címe: Már csak a tél van hátra és újra itt a nyár!. Ahogyan Virág Judit a megnyitóbeszédet megelőző pár mondatában is említette, ez a címadás is "ízig-vérig Eszter". A művész alapvető jellegzetessége az az őszinte, természetes egység, ami tetten érhető az alkotó személyiségében ugyanúgy, mint képeinek témájában, megfogalmazásában és aképekhez nem csupán mellékelt, hanem azokkal erőteljesen harmonizáló címekben is. Akinek szimpatikus a főcím, annak jó eséllyel tetszeni fognak a képek is.