A legpesszimistább előrejelzések szerint ötven éves korára a fiatalok egyharmadának lehet majd szüksége hallókészülékre, pedig ez részben megelőzhető lenne. A minden zajt kizáró, eredetileg fehér, beülős dobozokat olyan csoportok és képzőművészek tették kvázi műalkotássá, mint Aknay János, efZámbó István, Koronczi Endre, a Színes Város vagy a Suppré-Neopaint. A kabinokat meg lehet majd találni például a Millenárison, a Hungaroringen, a Lurdy Házban, az A38 Hajón, az Allee-ban vagy az Arena Plazában. Május 26-án egy ingyenes zárórendezvény során a Hallásvilága.hu hátrányos helyzetű térségek egészségügyi intézményeinek ajánlja fel a kabinokat - a Millenárison szervezett eseményen fellép majd Palya Bea és Dés András is.

A Voltál ma már csendben? kezdeményezés célja, hogy minden nap töltsünk pár percet mindenféle zavaró hang nélkül: keressünk a szokásosnál csendesebb helyet - és mi is vegyünk vissza a hangerőből. Ha ezt betartjuk, már tettünk valamit annak érdekében, hogy kevesebb zaj érjen el a fülünkig, és kevesebb zajt okozzunk mi is másoknak. A Hallásvilága.hu fotó pályázatot is indított - mivel mindegyik kihelyezett kabin egyedi, és minden, zajjal terhelt környezet eltér a másiktól, érdemes végigjárni és fotózni valamennyi helyszínt. A szervezet emellett önkéntesek segítségét kéri, hogy a kabinok épek maradjanak - jelentkezni Koroknai Editnél lehet ([email protected], telefon: 30-638-442, további részletek itt).

A résztvevő alkotókról

AKA (A. Király András, 1972, Mezőtúr)
Képgrafika szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, diplomamunkája egy 178 négyzetméteres épületgrafika volt. Számos public art projekt fűződik a nevéhez, az épületek mellett földet is fest: szokatlan talajfestményei kiállításai után is megmaradnak és felhívják magukra az arra járók figyelmét.

Aknay János (1949, Nyíregyháza)
Kossuth-díjas festő. 1971 óta Szentendrén él, alapító és meghatározó tagja a neves Vajda Lajos Stúdiónak. A stúdió konstruktív-szürrealista vonalához tartozik, visszatérő motívumai a házak, tetők, angyalok, bábuk, ablakok és keresztek, teljesen egyéni stílusát a régi magyar, székely rovásjelek alkalmazásával teremtette meg. Évtizedek óta segíti a fiatal határon túli művészeket. 1994-ben egyik alapító tagja a PATAK csoportnak, és ugyanettől az évtől ef Zámbó Istvánnal és Vincze Ottóval együtt rendszeres vendége a 2004-ig működő németországi MYTHEN csoportnak. 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (polgári tagozat), munkásságát 2002-ben Munkácsy-díjjal, 2010-ben Kossuth-díjjal jutalmazták.

Antal Balázs (1978, Debrecen)
A Magyar Képzőművészeti Egyetem után tanulmányait 2006 és 2007 között Berlinben folytatta tovább a Kunsthochschule Weissensee-n. A képgrafika szakon végzett fiatal művész nevéhez számos egyéni kiállítás fűződik. A pusztulásra ítélt tárgyi emlékek nemcsak szellemi ihletői, hanem a földrajzi hely múltját idéző nyersanyagként is felszínre kerülnek munkásságában.

ef. Zámbó István (1950, Salgótarján)
Autodidakta művész. A '60-as évek közepétől foglalkozik képzőművészettel, zenével, filmmel, irodalommal. Az A. E. Bizottság együttes (1981) egyik alapítója, majd ennek felbomlása után saját zenekarával, a Happy Dead Band tánczenekarral koncertezik. 1987-ben megalapította a Vajda Lajos Művészeti Szabadiskolát. Művei magán- és közgyűjteményekben egyaránt megtalálhatóak. Számos nyugati nagyvárosban is kiállított, többek között Párizsban, Hamburgban és New Yorkban is. 2000-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemes művésze díjat.

Kerekes Gábor (1975, Budapest)
2003-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. 2006 és 2009 között Derkovits-ösztöndíjas volt. Számtalan önálló és csoportos kiállítás résztvevője. Alapanyagként újra felhasznál bármit, amit csak talál, lehet az lomtalanításból megmentett bútorlap vagy bármilyen hulladéknak szánt használati és textiltárgy. Nemcsak képzőművészként ismert: közösségi megnyilatkozásait jellemzik installátori, szervezői, kurátori, zenei és civil tevékenységei.

Koronczi Endre (1968, Budapest)
Két évtizede van jelen a magyar képzőművészeti életben. Sokszorosító grafika szakon tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, 2000-től két évig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület alelnöke, 2004 óta pedig tiszteletbeli tagja. Több grafikai biennále díjazottja. 2000-ben elindította az ikon.hu online szolgáltatást, segítendő a kortárs képzőművészeti intézmények működését. Több mint félszáz egyéni kiállítása és még több csoportos tárlaton való megjelenése révén a kortárs képzőművészet egyik ismert hazai alakja. Munkáiban gyakran használja saját arcát és testét, önarcképeiben és csoportképein saját tükörképét figyeli és figyelteti.

Kőszeghy Csilla (1977, Budapest)
Illusztrátor, képgrafikus, tankönyvek, mesekönyvek és magazinok lapjain találkozhatunk rajzaival. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Egyetemen és a londoni Kingston Universityn végezte. Már az egyetem alatt könyvborítókat készített, így nem véletlen, hogy diploma után a Semmelweis Kiadóhoz kerülve jegyzeteket és tankönyveket illusztrált. Munkáiban a magyar és az angolszász illusztrációs technikákat vegyíti. A rajzolás mellett szakkört vezet és két művészeti főiskolán is órákat ad.

Suppré-Neopaint
Festészet, számítógépes grafika és urban art - a Suppré-Neopaint a klasszikus alapokat ötvözi az urbánus művészetek tapasztalataival, valamint az aktuális trendekkel. A kopott, üres, egyhangú felületeknek közel 10 éve hadat üzenő kreatív csoport az ország legkiválóbb graffitiművészeinek közreműködésével varázsol óriási felületeket színessé, ötletessé. Nevükhöz fűződik a Rákóczi-híd pesti oldalának szürke támfalára dekorált "Nemzet Színészei" faldekoráció. TűzfalRehab programjuk keretén belül nagyméretű falfelületek, tűzfalak újulnak meg.

Színes Város (Tóth Balázs)
A Színes Város Magyarország első és legnagyobb köztérszínesítő szervezete. A közösségi funkciójukat vesztett terek, a reklámhordozókkal túlzsúfolt utcák sarkallták a csapat tagjait arra, hogy a problémákat leginkább tükröző, nagy forgalmú tereket kiszínezzék, s azok mintegy kortárs művekként funkcionáljanak. Programjaikat egyedivé teszi az interaktivitás: az arra járók alakíthatják a képet, üzenhetnek is, ezáltal közvetlen kapcsolat alakulhat ki művészek és városlakók között.

Nem kis baj

A világon több száz millió ember él úgy, hogy nem vagy csak nagyon gyengén hallja a körülötte zajló életet. Az elmúlt tíz évben Amerikában harminc százalékkal emelkedett a halláskárosodott tinédzserek száma, és ebben nagy szerepük van az mp3-lejátszóknak. Európában a szakemberek szerint 2025-re minden negyedik ember lehet érintett, vagyis a lakosság negyedénél várható olyan fokú halláskárosodás, amelyen csak valamilyen eszközzel lehet segíteni. Magyarországon jelenleg a lakosság legalább tíz százaléka küzd hallásproblémákkal, de vannak, akik ezt a számot 15 százalékra is becsülik, hiszen sokan nem is fordulnak orvoshoz. Zömében az idős korosztály tagjai, ám az elmúlt évek adataiból jól nyomon követhető, hogy az érintettek körében egyre több a fiatal - elsősorban a túlzott hangerővel hallgatott zene miatt. Ugyanakkor nyolcvan decibel feletti tartós hanghatás esetén például a munkahelyeken is zajvédelemről kellene gondoskodni, az esetek jelentős részében azonban ez elmarad.