Vizuál

Wes Anderson, a kurátorok rémálma

2018.12.20. 08:40
Ajánlom
A filmrendező és felesége, Juman Malouf évek óta járnak titokban Bécsbe, hogy elbújjanak a világ elől. A Kunstkammer a kedvenc helyük az egész világon, így a gyűjteményből rendezett kiállításuk igazi örömprojekt volt számukra.

A bécsi Kunsthistorisches Múzeum téli sztárkiállítása, a Breugel mellett a főlépcsőtől balra, a Kunstkammerban elrejtve lapul meg Wes Andreson, valamint felesége és alkotótársa, Juman Maluf válogatása. A patinás intézményből mintha valami titkos ajtón keresztül egyenesen a szerzőpáros fejébe lépnénk. A fenti termekkel összehasonlítva amúgy is meghitt helyiséget apró szobákkal, indokolatlan folyosókkal és zugokkal szabdalták zegzugosra.

Azt reméljük, hogy bevilágítunk olyan sarkokba is, amelyek eddig túl homályosak voltak a kellemes szemlélődéshez"

- írta Wes Anderson a katalógusban.

A rendezőelvek elemiek és egyszerűek, olyannyira, hogy a legtöbb esetben a látogató szinte hitetlenkedve töpreng: „Mi lehet a megfejtés? Nem lehet ennyire egyszerű a válasz.” Pedig az első szobában a zöld uralkodik, a zöld tárolóban zöld tárgyak - kristály, hangszer, ruha - láthatóak, a fal túloldalán az állat tematikájúak, de találunk itt vitrint kör alakú és ovális medalionokkal is. A tárgyakat mintha a rendező filmjeinek egy gyerekszereplője (Holdfény királyság, Tennenbaum, a háziátok) halmozta volna fel egy használaton kívüli padláson annak alapján, hogy mi keltette fel az érdeklődését. Minden zugban megbújik valami, a szűk folyosó hatalmas festményt rejt, a padlószinten és a plafonhoz közel is rejtőznek mütyürök.

A képaláírások sem segítenek a tájékozódásban – ugyanis hiányoznak.

A kiállított tárgyakhoz tartozó információkat a katalógusból kell kivadászni a tárgyak sziluettje alapján, így a tárlat bejárása nyomokban olyan, mintha egy kaland-játék-kockázat könyvvel próbálnánk tájékozódni.

A látogatók összeráncolt szemöldökkel állnak a tárolók előtt vadul lapozgatva a füzetben, hogy aztán a megfejtést megtalálva hangosan felnevessenek.

A válogatás legrégebbi, a múzeum kollekciójából származó tárgya egy apró nyaklánc, amelyet Egyiptomban faragtak 5000 éve. A legújabb pedig egy faragott majmocska, amelyet 23 éve készítettek Indonéziában. A kiállítás valójában legrégebbi tárgya a szemközti kollégáktól, a Természettudományi Múzeumból származik: egy fafosszília. És a ténylegesen legfiatalabb tárgy is tőlük származik: három emutojás, melyet kifejezetten a kiállításra tojt a madár 6 héttel a megnyitó előtt.

Az ironikus, polgárpukkasztó vagy provokatív gesztus, amit mindenki sejt a kiállítás mögött feltehetőleg csupán annyi, hogy rákérdez: pontosan mi alapján is „kell” összeállítani egy tárlatot? Ki dönti el, melyek a fontos, megmutatásra méltó művek? A művészettörténeti ismeretek és a megfelelőre pallérozott szépérzék helyett az ösztönökre és érzésekre építő tárlat valami mélyebbet pendít meg a múzeumlátogatókban: a felfedezés örömét, a váratlanság, a meglepetés erejét.

Megadja a nézőnek a szabadságot, hogy maga döntse el, mit gondol egyik vagy másik tárgyról a közmegegyezés nyomása nélkül.

Talán részben ez is az oka, hogy remekművek és közismert alkotások szinte nem is akadnak Andersonék válogatásában.

Hogy a házaspár mennyire a narratívából kiragadva, magukra a tárgyakra koncentrált csupán, arról az is árulkodik, hogy múzeum szakemberei szorgosan küldözgették nekik a kizárólag németül elérhető ismertetőket – ők pedig nem beszélik a nyelvet. Ugyanazzal a rendszerezési igénnyel álltak a feladathoz, ahogyan a gyerekek kategorizálják a dolgaikat: szín vagy méret szerint. Játékosság, humor és egyfajta melankólia lengi be a kiállítást.

Az alkotópáros a sajtótájékoztatón nem vett részt személyesen, csak az ünnepélyes megnyitón. Az interjúkéréseket azzal hárította, hogy maga a tárlat és a katalógus beköszönője minden, amit szeretnének elmondani.

„A tárgyak közötti kapcsolat némelyike azonnal nyilvánvaló, mások nehezebben adják magukat.

A 17. századi smaragd edényt egy térbe helyeztük a Hedda Gabler 1978-as előadásának világos zöld kosztümjével, hogy felhívjuk a figyelmet a hatszögletű kristály és a santung selyem ruha közötti elemi hasonlóságokra”

– magyarázza Anderson az előszóban. „A spanyol púderes parókák tárolására használt doboz amellé a tároló mellé került, amelyben az olasz király koronáját tartották - mindkettőt az apró zsanérok elhelyezése teszi annyira tisztán és pontosan megformálttá.

 

Kincseskamra – kicsit másképp

A tárlat helyszíne, a Kunstkammer szokatlannak tűnhet, valójában azonban tökéletesen illeszkedik a szellemiségéhez.

A Habsburg-uralkodók eleinte mindent gyűjtöttek, ami csak felkeltette az érdeklődésüket egzotikus mütyüröktől az óraszerkezettel működő automatákon és az ásványokon át a festményekig.

Ezeknek adott otthont a Kunstkammer. „Visszamentek a gyűjtemény eredetéig, sőt a műgyűjtés és általában a gyűjtés gyökereiig. A Habsburgok első kollekciói nagyon személyesek voltak”– ad némi történelmi kitekintést Jasper Sharp, a tárlat kurátora. „El sem tudták képzelni, hogy egyszer majd bárki bejöhet és megnézheti ezeket a tárgyakat egy jegyért. Akkor csupán az arisztokraták, utazók, tudósok, az udvar láthatták. Ezt az intim szellemiséget őrzi a lenti kiállítás is.”

A játékos semmiségekkel fenséges kontrasztban a plafonról Julius Victor Bergernek a múzeum gyűjtőit, mecénásait és művészeit ábrázoló freskója tekint le. A képen Van Dyke Rembrandt-tal beszélget, Rubens Tizianóval diskurál. „Egy lehetetlen festmény, de újrakeretezi az időt, ahogy Wes és Juman kiállítása is ezt teszi” – szúrja közbe a kurátor.

 

Andersonék, a kurátorok rémálmai

Kihívás volt velük dolgozni, mert folyton ötleteik voltak, hogy olyan dolgokat műveljünk a tárgyakkal, amit még soha, úgy állítsuk ki őket, ahogy nekünk eszünkbe sem jutna”

– meséli már nevetve Jasper Sharp.

KHM_Wes_Anderson_and_Juman_Malouf_10-181903.jpg

A Hedda Gabler 1978-as előadásának egy jelmeze és egy smaragd edény (Fotó/Forrás: KHM-Museumsverband)

„Nem találkoztak például olyan apróságokkal, mint a tárolási hőmérséklet. A kiállításon látható több tucat tároló mindegyikében más a páratartalom, a hőmérséklet, a tárgyaknak pedig más és más tárolási feltételei vannak. Wes és Juman pedig azt találta ki, hogy tegyünk egymás mellé két tárgyat, anélkül, hogy tudták volna, az egyiknek 42 százalékos páratartalom kell, a másiknak 48 százalékos. Az egyiket csak üveg felületen lehet tárolni, a másikat pedig csak fémen vagy textilen. Ezekkel komoly kihívások elé állították a restaurátorainkat, akiknek ki kellett sakkozni, hogyan is lehet megoldani a tárgyak megfelelő tárolását és az együttes kiállításukat.”

A múzeumi szakemberek azt is nehezen emésztették meg, hogy az ő előképzettségükkel nem rendelkező Wes és Juman olyan darabokat szemelt ki, amelyet a kurátorok sose választanának – akár azért, mert nem illenek a kiállított tárgyak narratívájába, akár mert nem ezek a legjobb példák a maguk műfajában.

„Körülbelül 460 tárgy látható a vitrinekben és a falakon. A múzeumban minden kiállított alkotást megnéztek, de a legmélyebb raktárakban is lementek. Ez volt

a kedvenc részük a munkafolyamatból, hogy olyan tárgyakat kutassanak fel, amelyek édesdeden alszanak a tárolóikban a 42-es polcon a raktár harmadik emeletén.

Végül 350 darab érkezett raktárakból, ezek közül pedig 230 még sosem volt kiállítva. A többségét meg is kapták annak, amit kértek. Volt egy festmény, amit épp kölcsön adtunk Londonba. Néhány tárgy pedig egyszerűen nem volt olyan állapotban, hogy mozdítani lehessen."

Némi adalék ahhoz, hogy mennyire próbára tették a múzeum dolgozóinak idegeit Andersonék:

„Hétfőn kaptuk meg a nyomdából a kész katalógusokat. Juman szerdán érkezett" - kezdi bocsánatkérően és kissé fáradtan Sharp. "A tárgyak 90 százalékát a katalógusban jelölt helyen fogják találni. A maradék 10 százalék felkutatására pedig rá fog menni a maradék idejük. Jumannak sajnos nagyon jó a memóriája. Emlékezett rá, hogy történetesen éppen a kiállítás szomszédságában van egy raktár – más tárgyakkal. Így a kiállítás egyre nőt és nőt, addig, amíg már könyörögtünk neki, hogy hagyja abba. Ugyanaz a szenvedély és őrület ragadta magával, ami a Habsburgokat is. Jövő héten újranyomjuk a katalógust! Addig is ne haragudjanak, ha találnak egy zöld cigarettatárcát és fogalmuk sincs, mi az és honnan jött."

Miért épp Wes Anderson?

Wes Anderson és Juman Maluf meghívása nem hirtelen ötlet volt a bécsi múzeum részéről, hanem a kortárs művészekkel együttműködésben készülő kiállítássorozat legutóbbi darabja. A Kunsthistorisches kurátorait néhány évvel ezelőtt kezdte el foglalkoztatni, hogyan hozhatnák be a kortárs művészetet az intézménybe. A cél elsősorban az volt, hogy új közönséghez, főleg a fiatalokhoz is eljussanak, anélkül, hogy a kortárs művészet szerepeltetése öncélúvá válna vagy pusztán a hírverésre korlátozódna. „Azt gondolom, hogy igen nyomós indok kell arra, hogy egy ehhez hasonló múzeumba kortárs alkotókat hozzunk be” – szögezte le Jasper Sharp. „Az egyik megoldás, ami különösen vonzott, hogy

a kortárs alkotóknak ne a műveit invitáljuk meg a múzeumban, hanem magukat a művészeket, hogy a múzeum gyűjteményeivel dolgozzanak.”

„A leghíresebb ilyen esetre 1969-ben került sor, amikor Andy Warhol Raid the Icebox címmel rendezett kiállítást a houstoni Rice University’s Institute for the Arts-ban. Teljességgel véletlen egybeesés, hogy 1969-ben a texasi Houstonban született Wes Anderson is, akinek az édesanyja a RISD-en dolgozott” – fűzi hozzá Sharp.

A gondolat nem új, a művészek már évszázadok óta dolgoznak kurátorokként: a Louvre első kurátora is művész volt. A National Gallery például már ötven éve sikeresen alkalmazza ezt a receptet. Olyan neves alkotókat hívott meg kiállítások rendezéséhez, mint Lucien Freud, Francise Bacon vagy David Hockney.

„Megtetszett az ötlet és 2012-ben Ed Ruscha-val kezdtünk, majd 2016-ban Edmund de Waal-lal folytattuk. A kihívás azért nem lebecsülendő: 4,5 millió tárgy, amelyek 5000 évet ölelnek fel, 14 gyűjteményben. Ebből csak 4-5 van ebben az épületben, a többi elszórtan Bécsben, egy Innsbruckban. Rémisztő mennyiség. Emlékszem, amikor együtt ebédeltem Ed Ruscha-val, teljesen letaglózva hátradőlt a székében: „Hol kezdjem?

Ráadásul minden egyes ötletemet, ami valaha volt az életben, már láttam a múzeumod falain. Úgy érzem magam, mint egy csaló”

– panaszolta. „Aztán idézte Mark Twain egy híres mondatát: The Ancients Stole All Our Great Ideas, amit a kiállítás címének is választottunk."

Jasper Sharp kurátort egy londoni ismerőse hívta fel néhány éve, hogy nem vezetné-e körbe őt és néhány barátját a múzeumban. "Kiderült, hogy a barátok Wes és Juman, de nem én vittem körbe őket, hanem ők kalauzoltak végig a saját munkahelyemen. Ismerték a múzeum összes műtárgyát, több mint 10 éve járnak már ide.

Bécsben rejtőztek el a világ elől. Szinte az egész napot a Kunstkammerben töltöttük, ami a kedvenc helyük az egész világon. (Illetve az volt, egészen addig, amíg meg nem látták a Kunstkammer raktárát.)

Innen jött az ötlet, hogy őket is felkérjük egy kiállítás összeállítására, a megvalósításra azonban éveket kellett várni valami kutyás film miatt."

"Ednek 74 évesen ez volt élete első kiállítása kurátorként. Nem igazán értettem, hogy mit csinál, és nem is nem magyarázta el" - meséli Sharp a kortárs művészekkel kapcsolatos tapasztalatait. "Egy hónappal a kiállítás megnyitása után jöttem rá, hogy saját magát rendezte meg a kiállításban. Ahogyan azt szoktuk mondani, hogy a legjobb gyűjtők önmagukat gyűjtik, önmaguk darabjaikból áll a kollekciójuk, úgy a kurátorok is saját személyiségük bizonyos aspektusait szövik bele a kiállításaikba.

Edmund de Waal is pontosan ugyanezt csinálta, nagyon személyes, önéletrajzszerű anyagot állított össze.

Ahogy Jumannal sétáltunk a kiállításban pár napja, azt mondta, most jött rá, hogy ez kettőjük története, kiállítás formájában."

A kiállítás jelentős része Milánóba utazik tovább. Nem minden tárgy kel útra, de mindent megpróbálnak megfelelően helyettesíteni. A szervezők szándéka szerint az egyes helyszíneken nem ugyanazt a tárlatot rendezik majd meg, hanem – a filmes kifejezéseknél maradva – egy sequelt rendeznek.

Wes Anderson és felesége bécsi múzeum raktáraiban kutat

Kapcsolódó

Wes Anderson és felesége bécsi múzeum raktáraiban kutat

Amit találnak, abból pedig kiállítást rendeznek a Kunsthistorisches Museumban. Nem filmes relikviáit hozza Bécsbe a Kutyák szigete és A Grand Budapest Hotel rendezője, hanem sajátos látásmódját és stílusát.

Wes Anderson-filmek helyszínei a valóságban

Wes Anderson-filmek helyszínei a valóságban

Érezte már úgy, hogy egy filmbe csöppent akár a helyzet, akár a helyszín miatt? Egy Wes Anderson rajongói oldal tagjai többször kerültek már hasonló szituációba, és le is fotózták azokat. A rendező jellegzetes képi világába illő helyszínek képei az egész világról érkeznek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Hiphopra gyúrja a zongorát, és kavicsot dob a klasszikus zene állóvizébe

Chloe Flower az idei Grammy-gálán tűnt fel, most pedig leszerződtette a Sony. Nem, nem klasszikus zenész a szó szoros értelmében, de a hiphopban is előny lehet, ha egy zongoraművész a Juilliard Schoolban tanult.
Vizuál

14 érdekesség Rembrandt épp restaurálás alatt álló Éjjeli őrjáratáról

A Rijks Múzeum július elején megkezdte a festmény nyílt színi restaurálását. A projektet online és a helyszínen is nyomon követhetik az érdeklődők. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány izgalmas tényt a képről.
Zenés színház

Ezek Renée Fleming kedvenc szopránáriái

Az egyik legnépszerűbb amerikai operaénekes, Renée Fleming hat kedves áriáját gyűjtötte össze. Meglepő, de hiányzik egy nagyon fontos darab a listáról.
Klasszikus

Egy este a hangszerek királynőjével: jön az Orgonák Éjszakája

Első alkalommal lesz olyan, hogy Orgonák Éjszakája. Mégpedig július 20-án, országszerte, és a Filharmónia Magyarország szervezésében.
Jazz/World

Ez Amerika egyik legjelentősebb hegedűkollekciója, mégis fel fogják darabolni

David Bromberg 263 historikus értékű hegedűjét tudósoknak, hangszerészeknek kellene tanulmányozni, de az amerikai Library of Congress nem akarja megvenni a gyűjteményt. Pedig megígérték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Öt kisfilm Európáról – Így látják a fiatalok az EU-t

Online elérhetőek az Európai Bizottság EUandME kampányának díjnyertes alkotásai, köztük Galambos Levente Rejtett értékek című filmje, amely a környezetvédelem, a fenntarthatóság és a tárgyak és az emberi kapcsolatok megújíthatóságáról beszél.
Vizuál galéria

Hulladékból készült Gigacsiga a Művészetek Völgyébe

A vigántpetendi Cirque du Tókertben felállított alkotás a környezetvédelemre és az újrahasznosítás fontosságára hívja fel a figyelmet, miközben a művész olyan mintákat követ az alkotás során, mint Giacometti, vagy éppen Picasso. Galériánkban az alkotói folyamatot is végigkövethetik.
Vizuál fényképTár

Einstand a Múzeumkertben

Az Esti Hírlap forgatási fotói az újságban végül nem jelentek meg. Most a Fidelio FényképTár sorozatát olvasóival pedig még az internetes bázisba kerülés előtt megosztják a felvételeket múzeum munkatársai.
Vizuál ajánló

„A lassú idő a sivatag felől jön" - mozikban a Yao utazása

Szívhez szóló alakítással tér vissza a filmvászonra az Életrevalók francia szupersztárja, Omar Sy. Mától vetítik a mozik a francia-szenegáli road-moviet, a Yao utazását. 
Vizuál galéria

14 érdekesség Rembrandt épp restaurálás alatt álló Éjjeli őrjáratáról

A Rijks Múzeum július elején megkezdte a festmény nyílt színi restaurálását. A projektet online és a helyszínen is nyomon követhetik az érdeklődők. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány izgalmas tényt a képről.