Wim Wenders: Nem állnék most itt filmrendezőként, ha annak idején nem fedeztem volna fel a mozit

A Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében adta át éves díját a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) a világszerte elismert német filmrendezőnek, Wim Wendersnek szeptember 19-én este. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott gála házigazdája az NFI Filmarchívum volt, amely 1955 óta tagja a nemzetközi szövetségnek.

Az ünnepséget Ráduly György, az NFI Filmarchívum igazgatója nyitotta meg. „Nagy öröm, hogy most először házigazdái lehetünk a FIAF-díjátadónak. 2017 óta elkötelezetten dolgozunk a Filmarchívum korszerűsítésén, valamint a klasszikus filmek és a mozikultúra közönségének építésén, létrehozva a restaurált filmek egyik legnagyobb fesztiválját Európában. Nagy megtiszteltetés, hogy Wim Wenders elfogadta meghívásunkat, és nagy öröm, hogy a közönségünk találkozhat vele.

Hálásak vagyunk azért a fontos munkájáért, amelyet a filmmegőrzésért végez

– fogalmazott.

Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos hangsúlyozta: „Wim Wenders a kortárs film meghatározó alakja, aki amellett, hogy maga is alkot filmesként és fotósként, sokat tesz azért is, hogy a múlt történetei a jövő generációit is inspirálhassák. A filmörökség megőrzése nemcsak kedvtelés, hanem felelősség is. A kultúra fenntarthatóságának egyik kulcsa, hiszen közös felelősségünk, hogy minél gazdagabban adjuk tovább a mozgóképörökségünket most a Lumière-galaxis kapujában.”

A FIAF-díjat Tiago Baptista, a szervezet főtitkára adta át a következő szavakkal: „Nagy megtiszteltetés, hogy szövetségünk nevében átadhatom Wim Wendersnek a díjunkat a mozi és annak történelme iránti hosszú távú elkötelezettségének elismeréseként, osztva azt az elképzelésünket, miszerint a filmművészet és a filmek megőrzése valójában ugyanannak az éremnek a két oldala: az egyik nem létezhet a másik nélkül.”

Enyedi Ildikó és Wim Wenders (Fotó/Forrás: Imre Norbert / Nemzeti Filmintézet)

Az ünnepeltet Enyedi Ildikó köszöntötte. A rendező laudációjában úgy fogalmazott: az, hogy valaki ragyogó csillagként tűnik fel, majd az is marad, nagy erőt és tehetséget feltételez, és nagy felelősséget helyez az emberre. Hozzátette: Wenders munkáit látva úgy véli, hogy filmjeiben mindig a saját útját kereste, és keresi a mai napig. Döntései, vágyai, fantáziái mind megjelennek a filmekben, amelyek ezáltal válnak személyessé. Mint mondta, mindig elvarázsolta az a bátorság, amellyel Wenders a gyermeki energiákat tudta visszaadni és sugározni másokra. Enyedi Ildikó kiemelte:

Wenders misztikus, izgalmas, véleményformáló filmeket készített, és megköszönte a rendező bátorságát, őszinteségét.

Wim Wenders a díj átvételét követően azt mondta: „Nem állnék most itt filmrendezőként, ha annak idején nem fedeztem volna fel a mozit, mint egy mindent átfogó művészeti formát, egy filmarchívumi vetítésnek köszönhetően. Az évek során rengeteg időt töltöttem a párizsi Cinémathèque française-ben és más hasonló intézményekben Berkeley-ben, Berlinben, Tokióban és a világ más részein, és minden egyes alkalommal úgy éreztem, mintha Noé bárkájában lennék. Ezekben az archívumokban őrzik és örökítik át a jövő generációi számára a 20. századnak azt a hatalmas kincsét, amelyet mozinak nevezünk. A több évtizedes hagyománnyal és tapasztalattal rendelkező FIAF tagjai a legmegfelelőbb szakemberek, akikre rábízhatjuk filmes örökségünket.”

Wim Wenders a Budapesti Klasszikus Film Maratonon (Fotó/Forrás: Imre Norbert / Nemzeti Filmintézet)

A díjátadót követően Wenders eredeti, százéves, némafilmes fakamerával forgatott A Skladanowsky-fivérek című filmjének vetítését az Uránia dísztermében élő zenével kísérte alkotótársa, Laurent Petitgand zongorán, gitáron, szaxofonon, harmonikán, énekhanggal. Több mint száz évvel ezelőtt a mozi feltalálásáért zajló versenyfutásba a Lumière fivérek mellett egy másik testvérpár, Max és Emil Skladanowsky is bekapcsolódott. Bioszkóp nevű találmányukkal már néhány héttel a franciák előtt nyilvános vetítést tartottak Berlinben, a film az ő történetük, amit a müncheni filmes egyetem diákjaival forgatott Wenders 1995-ben.

A FIAF-díjat 2001-ben alapították, eddig a következő kiválóságok részesültek a kitüntetésben: Martin Scorsese (2001), Manoel de Oliveira (2002), Ingmar Bergman (2003), Geraldine Chaplin (2004), Mike Leigh (2005), Hou Hsiao-hsien (2006), Peter Bogdanovich (2007), Nelson Pereira dos Santos (2008), Rithy Panh (2009), Liv Ullmann (2010), Kyoko Kagawa (2011), Agnès Varda (2013), Jan Švankmajer (2014), Yervant Gianikian és Angela Ricci Lucchi (2015), Jean-Pierre és Luc Dardenne (2016), Christopher Nolan (2017), Apichatpong Weerasethakul (2018), Jean-Luc Godard (2019), Walter Salles (2020), Amitabh Bachchan (2021), Tilda Swinton (2022) és Guillermo del Toro (2023).