Ybl Miklós a 19. századi magyar építészet vezéralakja. Tudását Pollack Mihály, a magyar klasszicizmus legnagyobb mesterének tanítványaként tökéletesítette. Az évek során megfordult Bécsben, Prágában, Észak-Itáliban, de tanult a müncheni Képzőművészeti Akadémián is. A gazdag és érett romantikától a neoreneszánszon át eljutott az építészettörténet teljes repertoárját feldolgozó, ízig-vérig 19. századi historizmusig.

Virtuozitása minden formakincset, stílust egyformán megtermékenyített. Kivételes arányérzéke képessé tette arra, hogy minden építészeti műfajban hibátlan műveket alkosson. Ma is álló legfőbb művei: a fóti templom (1845-1855), a Bakáts téri templom (1865-1879), a Fővámház (1870-1874), a Szent István bazilika külső megformálása (1867-1891), az Operaház (1873-1884), a Várkert Kioszk és Bazár (1875-1882), valamint a budavári királyi palota átalakítása és bővítése (1880-1891).