Számos művészeti területet lefednek a MANK ösztöndíjai mind alkotói, mind pedig kritikusi oldalról. Melyik műfajt érzi a MANK legerősebb profiljának, valamint terveznek-e továbbiakat bevonni a támogatandó területek közé?
Nehéz lenne egyet kiemelni a 14, fiatalokat támogató ösztöndíj közül, hiszen mindegyik egy-egy fontos művészeti területen nyújt támogatást az iparművészettől a táncművészetig, az irodalomtól a művészettörténetig. Nem olyan régen bővítettük ösztöndíjaink körét,
tavaly szeptemberben indul el az Oláh János-szerkesztői, valamint a Szegedi Kis Istvánról elnevezett egyházművészeti kutató ösztöndíj.
Jelenleg milyen programokra, ösztöndíjakra van lehetőség pályázni Önöknél?
Két izgalmas pályázatunkra várjuk most a jelentkezéseket, mind a két esetben képzőművészek munkáit vesszük górcső alá. A Kép-Vers pályázatunkat a Magyar Költészet Napja alkalmából hirdettük meg a kortárs magyar költészet és képzőművészet népszerűsítése érdekében, amelyre a képzőművészek kortárs versek inspirációjára született pályaműveiket nyújthatják be. Kiemelt célkitűzésünk emellett az is, hogy a fiatal generáció számára minél több és minél magasabb minőségű megjelenési, bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk. Az IDŐ/KÉP című pályázatunknak köszönhetően olyan 30 év alatti fiatal képzőművészeknek kívánunk bemutatkozási lehetőséget biztosítani a szentendrei MANK Galériában, akik lendületükkel, tehetségükkel már most kiemelkedő alkotásokat tudhatnak maguk mögött.

A Kotorman-testvérek kiallitásának megnyitója a Hódmezővásárhelyi Művésztelepen_Foto_-191124.jpg (Fotó/Forrás: Csákvári Zsigmond)
Hogy tapasztalják, mekkora az érdeklődés és mekkora jelentőséggel bírnak ezek a pályázatok a fiatal alkotók számára?
Lehetőség ez, és nem csak az anyagiak miatt, habár a tavaly megduplázott, immár bruttó 200 ezer forintos ösztöndíj jelentős könnyebbséget jelent. Ami viszont még fontosabb, megmutatkozási lehetőséget is biztosítanak ezek a támogatások. A követendő mintát a legkorábbi, immár hatvan évnél is régebbi hagyománnyal bíró Derkovits-ösztöndíj jelenti, a fiatalok ugyanis az ösztöndíj elnyerése előtt a Műcsarnokban, az időszak végét követően pedig, az egyéves támogatott időszak alatt készült munkáikat már évek óta a pécsi Zsolnay Negyedben mutathatják meg. Szeretnénk, ha minden ösztöndíjasunk számára hasonló publicitást nyújthatnánk, ezért is segítjük munkáik megismertetését felületeinken keresztül.
A MANK elődszervezeteinek története több évtizedes. Mi az, amit átörökítenek az elődök szemléletéből, tradícióiból, és mi az, ami megújításra szorul a kor elvárásaihoz mérten?
Hatalmas, felelősségteljes hagyatékkal kezdte meg munkáját a MANK 2011-ben, és ugyan feladatai az egykori Művészeti Alap funkcióit alapul véve formálódtak, így munkáját az alkotóművészet szolgálatába állították.
Formálódik mindennapi életünk, ahogy hazánk kulturális mikroklímája is. Ma éppen ezért máshogyan kell segíteni, máshogyan érdemes támogatni, mint korábban.
Ennek fényében a MANK 2018-ban megújult, zászlajára tűzte a fiatal, feltörekvő művésznemzedékek segítését, szolgáltatási portfólióját összehangolva ma már olyan komplex lehetőségeket biztosít, mellyel korunk zajában is képes érdemi figyelemhez juttatni művészeinket.
A századfordulón létrejött művésztelepek egykor a művészeti oktatás decentralizálásának céljával működtek. Ma mennyiben töltik be ezt a szerepet?
Ma is számos workshopnak, alkotói műhelynek adnak helyet művésztelepeink és alkotóházaink is. Kiváló példát nyújt a Hódmezővásárhelyi Művésztelep, ahol a város egy-egy jelentős művészének rendezünk időről időre kiállítást, például a nálunk alkotó Sonkoly Tibor vagy Donka Gergely művésznek, de az ottani alkotóházban vendégeskedik évről-évre a Vásárhelyi Kerámia Szimpózium, ahogy Kecskeméten a zománcművészek. Szintén a fiatalok támogatására, tavaly ősszel megrendeztük a Szigligeti Alkotóházban az első saját workshopunkat, amelyet a híres finn plakátművész, Kari Piippo tartott meg, miután megnyitotta kiállítását a szentendrei MANK Galériánkban.
A MANK 2019-es évét a Találkozások éveként aposztrofálják. Mit takar ez pontosan?
A fenti példákból is jól látszik: galériánkban, alkotóházainkban, művésztelepeinken lehetőséget szeretnénk adni egymás munkájának megismerésére. Az idei év a kiállítási programunk alapján a találkozások éve lesz, növelni szeretnénk ugyanis azon alkalmak számát, amikor művészekkel, a kortárs képzőművészet legjavával találkozhatnak a látogatóink. Szeretnénk, ha olyanok is megismerkedhetnénk a művekkel, a művészekkel, akiknek eddig nem volt erre lehetőségük vagy alkalmuk.
Inkluzív, akadálymentesített kiállítás keretében azok számára is biztosítjuk a művészet örömét, akik valamilyen testi vagy szellemi fogyatékosság okán nem tudták ezt megtenni korábban.
Talán idén ez a legérdekesebb kísérletünk, melyet május folyamán látogathatnak a szentendrei Galériánkba érkező érdeklődők.

Kari Piippo finn grafikusművész workshopja a Szigligeti Alkotóházban (Fotó/Forrás: Csákvári Zsigmond)
Mi a nemrégiben megnyílt, A börtön világa című kiállítás fő üzenete?
Szintén a találkozás. Az alkotóknak, a Gruppo Tökmag Művészcsoport tagjainak közvetítők segítségével
sikerült felvenniük a kapcsolatot a börtönben élőkkel, akiket arra kértek, hogy egy-egy A4-es lapra rajzolják le az épületet, vagy annak egy általuk jellemzőnek tartott részletét, illetve, ha az érdekes számukra, a belső tereket. A kijuttatott alkotások a rabok az épületet meghatározó játékos forma- és színvilághoz fűződő ambivalens viszonyáról is árulkodnak.
Hogyan máshogy ismerhetnénk tehát meg az ő gondolataikat, elképzeléseiket, mint a hasonló akciók keretében. A Design és biztonság című kiállítás erről szól, március 10-ig pedig bárki megtekintheti a szentendrei MANK Galériában.
(Címlapfotó: Bach Máté)