Verdi a Parma melletti Le Roncoléban született 1813. október 10-én, zenei tehetsége korán megmutatkozott. Később a milánói konzervatóriumba járt (ami ma büszkén viseli a zeneszerző nevét), majd a Scala korrepetitorától vett órákat. Huszonhárom évesen megnősült, pártfogója lányát vette el és a szülőfalujához közeli Busseto filharmonikus zenekarának vezetője lett.
A Scala 1839-ben bemutatta Oberto című operáját, a folytatás azonban elmaradt: A pünkösdi királyság című vígoperája megbukott, komponálás közben elveszítette előbb két gyermekét, majd feleségét.
A depressziós zeneszerző a Scala igazgatójának kapacitálására látott ismét munkához, 1842-ben megszületett a Nabucco. Műve hatalmas siker lett, a babiloni fogságban senyvedő zsidók történetét az olasz közvélemény az Ausztria elleni szabadságharc jelképének tekintette. A szintén forradalmi és hazafias témájú Lombardok és az Ernani Verdit az olasz egységért küzdő mozgalom jelképévé tette, még neve is politikai jelszó lett, a Viva V.E.R.D.I. valójában azt jelentette: Viva V(ittorio) E(manuele) R(e) D'I(talia) - Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya. Az 1848-as forradalmakig írt tíz művéből a Macbeth és a Luisa Miller gyakran, a többi ritkán szerepel az operaházak műsorán. (Számos operáját az impresszáriók nyomása alatt, az általa csak "gályarabságnak" nevezett években írta a negyvenes évek elejétől az 1850-es évek közepéig.)
Második alkotói korszakában, az 1850-es évektől olyan remekműveket írt, mint a Rigoletto, a Trubadúr, a Traviata, az Álarcosbál, a Simon Boccanegra, a Don Carlos, az Aidát a kairói operaház megnyitására készítette. (A megbízást először visszautasította, de mikor "megfenyegették", hogy nagy vetélytársát, Wagnert kérik fel, kötélnek állt. Ám nem készült el a megadott határidőre, a házat végül a Rigolettóval nyitották meg, az Aidát egy évvel később adták elő.) A párizsi opera megrendelésére komponálta A szicíliai vecsernyét, a szentpétervári Mariinszkij színháznak pedig A végzet hatalmát.
Verdi 1859-ben tíz év együttélés után ismét megnősült, a híres énekesnőt, Giuseppina Strepponi énekesnőt vette el, ugyanebben az évben képviselőnek választották, idővel szenátori rangra is emelték. Már a hetvenes éveiben járt, amikor Shakespeare drámája nyomán megírta az Otellót, majd 80 évesen a zeneirodalom egyik legkiválóbb vígoperáját, a szintén Shakespeare művén alapuló Falstaffot.
Verdi a romantikus opera egyik legnagyobb mestere, a szenvedélyektől fűtött olasz léleknek megfelelő formát az áradó dallamokban találta meg, ábrázolásának középpontjában az ember áll. Operái mellett legismertebb műve az Alessandro Manzoni író halálára írt Requiem. Verdi több operáját is átdolgozta és igen határozott nézetei voltak azok előadásáról, megesett, hogy kisebb könyvnyi terjedelemben foglalta össze a legapróbb részletekre vonatkozó instrukcióit a rendező és az énekesek számára.
1901 elején kapott agyvérzést, január 27-én halt meg, temetésén Arturo Toscanini vezényelt. Végrendeletében vagyona nagy részét kórházakra, szociális intézményekre hagyta. Ő alapította a világon az első menhelyet idős zenészek számára, egész életművéből ezt tartotta a legmaradandóbb alkotásnak.
hírlevél
