Carlo Goldoni Két úr szolgája című darabjának Richard Bean által írt átiratát június 23-án mutatják be a Belvárosi Színházban. A főbb szerepekben Nagy Dániel Viktor, Lovas Rozi, Lukáts Andor és Friedenthal Zoltán látható. A színdarab az elmúlt években már hangos sikereket ért el a Broadway-n és a Westenden is.
A darab a hatvanas években játszódik, az angliai Brightonban. A kissé kótyagos Francis Henshall a véletlenek szerencsétlen összjátéka folytán egyszerre két munkát is szerez: alkalmazásába veszi egy piti gengszter és egy nagystílű bűnöző is. Francisnek ettől kezdve mindent meg kell tennie, nehogy két főnöke összetalálkozzon, vagy akár tudomást szerezzen egymásról. Közben talán nem is mindenki az, akinek kiadja magát, és ráadásul az összes szereplő elszántan azzal van elfoglalva, hogy szerelemre találjon.
A készülő produkció fordítója, Zöldi Gergely a választás kapcsán elmondta: „Nyári bemutatóról lévén szó, komédiát kerestünk, és ebben nagyon jó szerepek kínálkoztak több olyan színésznek is, akivel öröm együtt dolgozni. Tehát vígjáték is, de veleje is van, klasszikus is és kortárs is, rengeteget lehet nevetni rajta, és közben nagy tisztelgés Carlo Goldoni és konkrétan A két úr szolgája előtt” - fejtette ki az alkotó, aki a változtatások kapcsán kifejtette: „a modern kor (illetve jelen esetben a hatvanas évek Angliájának) társadalmi környezetéhez kellett igazítani a cselekményt, a figurákat, az utalásokat. Ami a mai néző számára furcsa vagy érthetetlen, annak a szerző, Richard Bean keresett valami értelmezést. Ilyen például a kényszerházasság, vagy a vívó jelenetek. Mindennek lett egy új, mai magyarázata, amely általában iszonyúan mulatságos, és magában hordozza az angol komédiák, a Folytassa... sorozat vagy a Monty Python humorának elemeit is.”
Friedenthal Zoltán, a Pintér Béla Társulat vezető színésze most először szerepel az Orlai Produkció előadásában.
- Milyen gyakran találnak meg a komédiabeli szerepek, amelyekbe jellemzően kevésbé vegyül drámaiság?
- Azért a legtöbb szerepben van drámaiság. Csak meg kell találni. Enélkül kétdimenziós papírfigurák tologatnák magukat, ami pedig nem sokunkat érdekelne. A felkészülést illetően sem érzek különbséget. Sőt, az olyan darabokban, ahol nem feltétlenül kell komoly önismereti csatákat vívni a próbák folyamán – ahol a szavak helyett a helyzetek, a „lazzik” és a pontos poentírozás dominál – nagyobb energiákra és konkrétabb közlésmódra van szükség, mint az előbbinél, hogy a szövegtudást már ne is említsem. Úgy érzem ebben a „műfajban” különösen fontos a 120 százalék, hiszen egyetlen felesleges szünet vagy a lanyhuló koncentráció végzetes lehet.
- Mennyire ismerős neked a darabban játszott gengszter-attitűd?
- Azért nem egy tipikus gengszterről beszélünk, inkább egy kicsit mulya, olykor teljesen infantilis és hisztérikus, néha lírai, néha drámai, azonban jó szándékú pasasról van szó, aki egyszer rosszkor volt rossz helyen. Egy-két hozzávaló bennem is megtalálható.
- Szerinted hogyan lehet szerethetővé tenni egy ilyen karaktert?
- Hát a gengszternek nincs szeme? Érzéke? Érzelme? Szenvedélye? Talán ha kissé esendővé és ezáltal szerethetőbbé válik a figura, úgy a közönség is könnyebben érezhet némi empátiát, sőt akár szurkolhat is neki.
- Szerinted mi a nagyobb kihívás: megfagyasztani a levegőt vagy őszintén megnevettetni a közönséget?
- Mindkettő nagyon nagy kihívás és élmény – már ha összejön. A legjobb, ha minél közelebb áll egymáshoz a kettő. Úgy értem, ha ez egy előadáson belül születik meg.