Fiatal énekeseket hallgatni mindig olyan, mintha kincsvadászatra indulnánk, mert bár nem minden drágakő ragyog azonnal teljes pompájában még csiszolatlanul és földdel borítva, izgalmas feladat idejekorán felfedezni a legértékesebbeket. A Zeneakadémia április 5-i estjén ráadásul mindjárt két intézmény kiváló növendékeivel ismerkedhettünk meg, a Berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolával együttműködésben jött létre a produkció. A koncepció alapját egy korábbi operavizsga adta:
különböző szerzők azonos témájú műveinek részleteiből állt össze az előadás, amely a középkori lovagregényből ismert történetet, Armida és Rinaldo szerelmét dolgozta fel,
a szereplőket pedig jelenetenként más-más fiatal művészek formálták meg.
A produkció Leonie Haupt, Kundry Rymon és Varga Bence rendezésében, Dallos Erika és Peter Meiser kíséretével, két fiatal hangszeres, a csellista Rátkay Áron és a fuvolaművész Holozsai Eszter közreműködésével valósult meg. Ami pedig az énekeseket illeti, bizony több drágakő is megcsillant a produkciókban, hogy a kiinduló metaforánál maradjunk. Kezdjük a vendégekkel:
igazán ígéretes bel canto tenorhangot hallhattunk Mario Ferreira da Silvától, szép csengéssel, jó magasságokkal.
Ha a fiatal művész megfelelően dolgozik adottságain, nagy jövő állhat előtte. Impozáns szopránt szólaltatott meg az első Armida, Xiaoyu Li, drámai, telt, gazdag hangzással, és jól muzsikált a másik tenor, Stanislav Vypovskyi is, még ha őt elsősorban nem is az olasz repertoárban képzelnénk el.
Bán Balázs (Fotó/Forrás: Derzsi Nándor / Zeneakadémia)
Nem kellett szégyenkeznünk a német egyetem fiatal művészei mellett, ugyanis kiválóan szerepeltek a hazai énekesek is. Rögtön ilyen volt az első (és egy beugrásnak köszönhetően a második) jelenetben színrelépő Bán Balázs, akin már most hallatszik, hogy korosztálya kivételes művészét tisztelhetjük benne.
Egy ilyen hátborzongatóan szép basszushang, mindössze huszonhárom éves korban már önmagában is lenyűgöző,
amihez azonban hozzáadódik a rugalmasság, a muzikalitás, ráadásul a barokk zene is remekül áll az ifjú énekesnek (ezúttal épp egy Händel-áriát énekelt). Komoly feladat jutott Dolhai Lucának, akinek az igencsak nehéz, sokféle készséget igénylő énekelnivaló mellett még arra is maradt kapacitása, hogy az egyik legizgalmasabb Armidát formálja meg. Meg kell említeni két szép hangú szopránt, Szikora Adélt és Szugyiczki Csengét, a kisebb szerepek megformálói közül pedig Havas-Horváth Lászlót és Szabó Ágostont, akik egy-egy érdekes színfolttal gazdagították a produkciót. A kincsvadászat tehát sikerrel járt, ez a kis énekeskörkép sok figyelemreméltó pillanatot tartogatott. Kíváncsian várhatjuk a következő alkalmat, hogy hallhassuk a fiatal művészeket, és nyomon követhessük szakmai fejlődésüket.
Fejléckép: A hat Armida: Chaeseon Kwakm, Xiaoyu Li, Szekér Anna, Szikora Adél, Szugyiczki Csenge és Dolhai Luca, valamint Rinaldo: Stanislav Vypovskyi (fotó/forrás: Derzsi Nándor / Zeneakadémia)
hírlevél
