Akár operanépszerűsítő programként is megállta volna a helyét a Magyar Állami Operaház négy művészeti egyetemmel közösen létrehozott produkciója, a Benjamin Britten Szentivánéji álom című operáján alapuló Együtt! A darabot a 2015/16-os Shakespeare-évadban épp a Zeneakadémia opera szakosainak vizsgaelőadásaként mutatta be az intézmény, Szabó Máté egészen kiváló, szellemesen szórakoztató rendezésében. Most a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Budapesti Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem is csatlakozott az együttműködéshez, és egy prózai szövegre, zenére, akrobatikára épülő, az Eiffel Műhelyház különböző terein végigkalauzoló előadás jött létre.
Izgalmas szentivánéji kalandozáson vehettünk hát részt, már az is nagy élmény volt, hogy – a darab határátlépés-problematikájával összhangban – megismerhettük a helyszínnek a nagyközönség elől máskor elzárt részeit.
A Mozdonycsarnokból indulva, az Ottrubay-oázison és jó sok lépcsőn át meglátogattuk az épület hátulsó részén található focipályát,
majd a díszletraktáron végigvonulva (olyan emblematikus előadások fontos elemei között, mint például a Figaro3) végül a Bánffy teremben tekinthettük meg a mesterek színielőadását, ám ott is fordított elrendezésben, a színpadon ülve. Mindeközben hol élőben hallgattuk a Magyar Állami Operaház a szokatlan körülményekhez igen rugalmasan alkalmazkodó Zenekarát Cser Ádám vezényletével, hol hangszórókon keresztül, de olyan is előfordult, hogy egy zongorista vagy egy kamaracsoport bukkant fel a különféle termekben. A Magyar Állami Operaház Gyermekkarának tagjai játszották a tündéreket, egyszersmind az eredeti Britten-műben is prózai színész által játszott Puck (Lehel Vilmos) vezetésével kalauzoltak minket végig a jelenetek során. A varázsvilágot a fizika törvényszerűségeire fittyet hányó cirkuszművészek is képviselték (a képzőművészek pedig az előadás jelmezeinek elkészítésében vették ki a részüket).
Jelenet az Együtt! című előadásból (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
Az előadás zenével indult, a tündérek jelenetével, majd az erdőben kóborló szerelmeseket először négy színművész (Hevesi Fanni, Tarjányi Liza, Varga Szabolcs és Horváth Gábriel) formálta meg, érzelmeik összekuszálódása után pedig ismét énekesek vették át a történetet (Garics Laura, Gőgh Laura, Havas-Horváth-László és Csák Ádám). Az operarészletek angolul, a drámai szöveg beékelt részei pedig magyarul szólaltak meg, ami azonban nem okozott zavart.
Az már jóval nagyobb hiányérzetet hagyott maga után, hogy a produkció nem varrta el a cselekményszálakat,
Tompor elváltozása és a fiatal pároknál bekövetkező kavarodás után egyszer csak a színház a színházban jelenetnél voltunk, és minden szerencsés véget ért. Nagy kár, mert az előadás hossza (egy és egynegyed óra) bőven megengedte volna, hogy valamivel teljesebb dramaturgiával tárják elénk a darabot.
A rengeteg fiatal énekművész teljesítményét még kétszer tizenöt sorban is nehezen lehetne méltatni, legyen elég annyi, hogy több ígéretes hangot hallottunk, és ötletes színpadi produkciót láttunk tőlük.
Feltétlenül ki kell emelni ugyanakkor a Tomport alakító basszistát, Vasvári Tamást, aki a közelmúltban néhány vizsgakoncerten is közreműködött, és elsöprő sikert aratott.
A fiatal művésznek remekül áll a buffo szerepkör, kedélyes, szórakoztató jelenség, miközben óriási és már a tanulmányai elején is remekül szóló, zengő basszusa nagy jövőt jósol neki.
A kisebb hibák ellenére az Együtt!-produkció abszolút megérdemli, hogy az Opera komolyabban számoljon vele, akár középiskolás diákcsoportok beavatására is alkalmas lehet, esetleg bevezető foglalkozással és közönségtalálkozóval körítve. Így a résztvevők találkozhatnának is az előadásban szereplő ifjú művészekkel, akik mesélhetnének arról, nekik hogyan rabolta el a szívüket az opera világa – hiszen ki tudná ezt hitelesebben képviselni számukra, mint egy hozzájuk életkorban közel álló fiatal?
Fejléckép: Jelenet az Együtt! című előadásból (fotó/forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
hírlevél
