Berlinben született 1791. szeptember 5-én Jacob Liebmann Beer néven. A Meyer előtagot nagyapja, Liebmann Meyer Wulff bankár 1811-ben bekövetkezett halálakor ragasztotta nevéhez, majd 1817-ben, itáliai tanulmányai során keresztnevét is az olaszos Giacomo formában kezdte használni. Apja és édesanyja is vagyonos családból származott, otthonuk a porosz előkelőségek kulturális központjának számított, gyermekeik is gondos nevelésben részesültek. Meyerbeer zenei tehetsége korán megmutatkozott, kisgyermekként képes volt megjegyezni és zongorán eljátszani népszerű dallamokat, s hétéves korában már nyilvános koncertet adott. Virtuóz zongorista lett, s sokáig nem tudott választani az előadóművészi pálya és a zeneszerzés között. 1805-től a kor legnevesebb mestereitől tanulta a komponálást, ekkoriban kötött barátságot Karl Maria Weberrel, a német romantikus opera nagy mesterével.

Meyerbeer csodálatra méltó szorgalommal és kitartással tört célja felé: képes volt napokig alvás és ruhaváltás nélkül dolgozni egy-egy feladaton. Salieri tanácsára utazott 1816-ban Velencébe, hogy az olasz operát is megismerje. Rossini zenéje annyira rabul ejtette, hogy félretéve az eredetiségről vallott elvét, egymás után hét olasz stílusú operát írt, amiért Weber meg is rótta, hiszen addig barátját a német opera reménységének tartotta.

A zeneszerző 1824 után hét évig hallgatott, mert elveszítette édesapját, feleségét és két gyermekét, teljes visszavonultságban a francia történelmet és művészetet tanulmányozta. 1831-től Párizsban élt, ekkor következett be drámai és zenei stílusának metamorfózisa, a jelen problémáira megoldást keresve a legendák felé fordult.

A nyilvánosság elé 1831-ben, az Ördög Róbert című operájával lépett újra. A hatalmas sikert arató mű néhány év alatt bejárta az egész világot és elindította a párizsi Opéra kasszasikereinek korszakát. Színpadi hatások, lélegzetelállító ellentétek, briliáns zenei megoldások, erőteljes deklamáló recitativók, fülbemászó dallamok, tömegjelenetek, kórusok, hősi balettek - ez a Meyerbeer-féle fényes „tragédie lyrique". A sikert megismételte, sőt túlszárnyalta 1836-ban A hugenották, legtöbbet előadott operája.

Meyerbeert, aki 1832-től már porosz udvari karmester is volt, 1838-ban ajándékozta meg Eugéne Scribe, a kor népszerű drámaírója, egyben több korábbi operájának szövegírója Az afrikai nő librettójával. A téma lenyűgözte, újra- és újrakomponálta, átírta, majd ismét kijavította a partitúrát, a darab élete végéig foglalkoztatta. Scribe végül belefáradt a végeláthatatlan változtatásokba, és visszakérte a szövegkönyvet, ám Meyerbeernek sikerült megbékítenie. Olyannyira, hogy egy másik művét is felhasználhatta, így született meg az 1849-ben bemutatott A próféta. A zeneszerző ebben legszárnyalóbb gondolatait akarta összefoglalni, de a homályos meseszövés, a túlhajtott vallásos fanatizmus, az elvékonyodó szerelmi szál csak kevesek tetszését nyerte el. A bemutatón jelen volt Liszt Ferenc is, őt viszont annyira lenyűgözte a darab, hogy témájára még zongora- és orgonadarabokat is írt.

Meyerbeer 1842-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király felkérésére visszatért Berlinbe, az új ottani operaház fő-zeneigazgatójának. Az avatóünnepségre írta 1844-ben a német nyelvű Ein Feldlager in Schlesien című daljátékot, amelynek főszerepét a kor világsztárja, „a svéd csalogány", Jenny Lind énekelte. Az operákon kívül más műfajban is alkotott, például kísérőzenét öccse, Michael Beer Struensee című szomorújátékához, indulót Schiller születésének centenáriumára, emellett kantátákat, mintegy 50 francia románcot, kórusokat komponált.

Rövid bécsi és londoni kitérő után ő készítette elő a porosz király születésnapjára későbbi riválisa és ellensége, Richard Wagner első operája, a Rienzi színre vitelét, és ott bábáskodott A bolygó hollandi bemutatója körül is. Meyerbeer keresett az akkor igen szerény körülmények között élő Wagner számára állást és ő mutatta be a zenei világ befolyásos szereplőinek. Fáradozásait Wagner 1850-ben egy vitriolba mártott tollal írott, antiszemita felhangú cikkel „hálálta meg", amelyet Meyerbeer halála után kibővített formában publikált újra, az általa indított kampánynak nagy szerepe volt abban, hogy vetélytársának népszerűsége gyorsan lehanyatlott. Wagnert személyes és szakmai okok is motiválhatták: féltékeny volt Meyerbeer sikereire és vagyonára, de az operáról alkotott elképzeléseik is merőben különböztek, Wagner elítélte vetélytársa „bombasztikus", szerinte hatásvadász stílusát.

Az állandó idegeskedés miatt Meyerbeer egészsége megromlott, s megrázta szerzőtársa, Scribe elvesztése is. 1862-ben újra elővette Az afrikai nő szövegkönyvét, éveken keresztül kereste a megfelelő énekeseket, de túlzott aggodalmaskodása miatt a több mint hatórás mű életében soha nem került színpadra.

Meyerbeer 1864. május 2-án halt meg Párizsban. Halála után nagyszabású, komoly apparátust és virtuóz énekeseket igénylő operái lekerültek a műsorról, de napjainkban újraéled irántuk az érdeklődés: az Ördög Róbertet 120 év után, 2012-ben ismét bemutatta a londoni Royal Opera House.