Emlékszik még a Magyarországgal kapcsolatos első benyomásaira?
Szerencsés vagyok, csaknem ötven éve lépek már fel Magyarországon. 1973-ban az Erkel Színházban debütáltam, Cavaradossi szerepében, a Toscában. Aztán 1987-ben az Aida Radamesét is elénekeltem. Azóta is mindig nagy élményt jelent Magyarországra jönni, megcsodálni Budapest szépségét, élvezni a kultúrát és a közönség lelkes fogadtatását. Nagyon boldog vagyok, hogy karmesterként részt vehetek az Operaház Újranyitógáláján, a rá következő hónapban pedig Simon Boccanegrát énekelhetem.
Plácido Domingo (Fotó/Forrás: Fiorenzo Niccoli)
Melyek a legemlékezetesebb élményei Magyarországgal, magyar zenével, zenészekkel kapcsolatban?
Minden emlékem pozitív, nagyon kedvelem a magyar közönséget és a művészeket.
Sokakkal együtt dolgozhattam, például a karmester Solti Györggyel, színpadon pedig olyan kiváló magyar énekesekkel állhattam, mint Marton Éva, Carelli Gábor, Polgár László, Rost Andrea, Sass Sylvia, Várady Júlia és Tokody Ilona. A közönség is nagyon meleg szívű és intelligens, ami nem is meglepő egy olyan országban, amely Lisztet, Bartókot, Kodályt, Erkelt és annyi más nagyszerű zenészt adta a világnak.
Miért fontos önnek a tehetséggondozás?
A fiatalok jelentik a jelent és a jövőt. A karrierem kezdete óta vágyom arra, hogy támogassam őket, pedig akkor még harmincéves sem voltam.
Úgy gondolom, egy művésznek kötelessége is segíteni a fiatal művészeket, ha már olyan szerencséje volt, hogy a múlt legnagyobbjaival dolgozhatott.
Tovább kell adni az örökségüket.
Tudna említeni olyan esetet, amikor különösen büszke volt a mentoráltjaira?
Valahányszor elmegyek egy nagyvárosba, hogy megnézzek egy opera-előadást, találok a szereposztásban néhányakat (nem is csak a legfiatalabbak között), akik az énekversenyemen, az Operalián helyezést értek el. Hatalmas megelégedéssel tölt el, mikor látom, hogy nemzetközi sikereket érnek el, akiket mi is elismertünk. Az is nagy öröm számomra, ahogy a Virtuózok ifjú tehetségei fejlődnek, és épül a karrierjük.
Miben változott a világ az ön karrierjének kezdete óta? Mennyiben más kihívásokkal, esetleg nehézségekkel kell egy fiatal művésznek szembenéznie?
Mikor én voltam fiatal, az operaházaknak nem voltak programjaik a fiatal művészek számára, amelyek során támogatják és képzik őket. Ma a pályára lépő tehetségek számos ilyen nagyszerű kezdeményezés közül választhatnak, a világ számos jelentős operaházában, ami segít nekik növekedni, fejlődni, megfelelni a műfaj számos elvárásának, a zene és az előadó-művészet területén is.
Plácido Domingo (Fotó/Forrás: José Luis Cortés)
Mikor a Három Tenor-koncerteket adták, rengeteg embernek énekelhetett, nem csak a klasszikus zene rajongóinak. Ma, amikor a komolyzene és az opera veszít népszerűségéből, különösen a fiatalok körében, hogyan lehet megmutatni számukra ezeknek a művészeti ágaknak a szépségét? Például rendhagyó koncerthelyszínekkel, crossover-produkciókkal?
A klasszikus zene önmagában is csodálatos. Nem szabad eltorzítani.
Csak meg kell ismertetni a fiatalokkal, segíteni nekik, hogy közelebb kerüljenek hozzá, például kedvezményes jegyárakkal. Mi is így tettünk a Három Tenor-koncerteknél, biztosítottunk olyan helyeket, amelyek bárki számára elérhetőek voltak, illetve sporteseményekre is elvittük a zenénket. Úgy hiszem, a mai fiatalság rendkívül kíváncsi, ezt nem szabad alábecsülnünk, hanem bátorítani és támogatni kell őket, hogy megismerjék a klasszikus zenét.
Sok nagy hőst formált meg a karrierje során, a baritonszerepek között viszont inkább a „rosszfiúk” fordulnak elő. Milyen érzés őket alakítani?
Igazán gonosz figurákat nem szoktam énekelni, mint például a Tosca Scarpiáját vagy Jagót az Otellóból. Mindketten borzasztó árulást követnek el a tenorhősök, Cavaradossi és Otello ellen, akiket sokszor megformáltam, és nagyon szeretek. Inkább érett, apai figurákat játszom, akik gyakran tragikus jellemhibákkal rendelkeznek, de éppen ezáltal mutatkozik meg bennük az ember esendősége.
A bariton a férfiak természetes hangfekvése, talán ezért is hangzik hitelesnek, és ezért olyan igazán emberi alakok a baritonszereplők,
különösen Verdi operáiban. Macbeth persze nem tekinthető pozitív figurának, de ő is áldozat, rendkívül emberi és gyenge. Ezért kérem mindig, hogy mielőtt meghal, a gyönyörű utolsó áriája, a Mal per me che m’affidai (Kár, hogy bíztam magamban) is elhangozhasson. Bár ez sem menti fel őt, de ha későn is, legalább ráébred, mit követett el, és megbánja tetteit.
Plácido Domingo (Fotó/Forrás: Fiorenzo Niccoli)
Miért fontos önnek a vezénylés? Hogyan hat egymásra a karmesteri és az énekesi munkája?
Mindig is 360 fokban gondolkodtam a zenéről és az operáról.
Amikor a színpadon vagyok, még ha nem is éneklek, folyton arra vágyok, hogy interakcióban legyek mindazzal, ami körülvesz.
A zenekari rész, a vezénylés képessége teszi teljessé ezt a perspektívát. Vezényelni csodálatos dolog, és nagy örömet okoz, még ha a pályámat inkább az éneklésnek és a színpadi jelenlétnek is szenteltem. Természetesen az, hogy tudom, hol él át különleges vagy nehéz pillanatokat egy énekes, hozzájárul, hogy karmesterként is odafigyelhessek ezekre a részekre, és hogy segítsek a szólistaként fellépő kollégáimnak.
Van kedvenc operaháza, vagy más olyan helyszín, ahol nagyon szeret énekelni?
Őszintén szólva mindig az a kedvenc operaházam vagy koncerttermem, ahol aznap lépek fel. Minden színház a második otthonommá válik. Kellemesen és harmonikusan érzem magam az ott dolgozókkal, akárcsak a kollégákkal, a zenészekkel. Jó érzés, hogy mind együtt munkálkodhatunk valami élő és új létrehozásán, minden egyes este.
De legjobban a fellépés előtt, a zuhany alatt szeretek énekelni! Az akusztika utánozhatatlan!
Mitől jó egy operaházban vagy egy koncertteremben fellépni?
Kétségtelenül az akusztika a legfontosabb, de lényeges a színpadtechnika is, hogy gyorsak legyenek a jelenetváltások. Emellett azt gondolom, a közönség kényelmére is szükség van, mert
az emberek azért jönnek színházba, hogy megszabaduljanak a nyugtalanító gondolataiktól, és újra megízleljék a szépséget, a zene egyetemes üzenetét, ami mindannyiunkat összeköt.
Biztos vagyok benne, hogy a felújított budapesti Operaház mindezekkel a jellemzőkkel rendelkezik már! Nagyon várom, hogy felléphessek a megújult épületben!
Fejléckép: Plácido Domingo (fotó/forrás: Fiorenzo Niccoli)
hírlevél
