Az előadás alapanyagául szolgáló Déry-mű 1971-ben került az olvasók elé. A kisregény apropóját az amerikai Altamontban 1969 decemberében lezajlott rockfesztivál adta, ahol a Rolling Stones koncertjén a rendezvényt biztosító Pokol Angyalai banda egyik tagja leszúrt egy Meredith Hunter nevű fekete fiatalembert. Az idős írónak, aki rockzenét nem igazán hallgatott, és Amerikában sem járt sosem, ez a drámai alaphelyzet jó alkalmat adott arra, hogy megrázó nyíltsággal szóljon kirekesztettségről, erőszakról, etnikai és szexuális másságokról, és megfogalmazza egy értékvesztett világban az útját kereső fiatalság magányát, kétségbeesettségét, tisztaság iránti vágyát. Hősei, a disszidens magyar házaspár, Eszter és József tragédiájában egyúttal az amerikai ellenkultúra felett is ítéletet mondott.

A mű nem aratott osztatlan sikert, ám Pós Sándor író-dramaturg, a Nemzeti Színház segédrendezője fantáziát látott benne, és úgy vélte, remek alapanyag lenne egy zenés darabhoz. Ötletével megkereste az írót, aki először jót nevetett, aztán áldását adta a vállalkozásra. Pós azt szerette volna, ha a darab a Nemzetiben kerül színre, de az akkori igazgatóváltás miatt terve meghiúsult, és a szövegkönyv Várkonyi Zoltánhoz, a Vígszínház igazgatójához került. Várkonyi "kijárta" a bemutatóhoz szükséges engedélyeket, mégpedig úgy, hogy az MSZMP KB Agitprop bizottsága elé a darab mint "a nyugati hippikultúra kritikája" került. A rendezéssel Várkonyi a fiatal Marton Lászlót bízta meg, aki a zenei anyag összeállításához könnyűzenészeket keresett. Első körben az Illés együttes két kulcsemberét, Bródy Jánost és Szörényi Leventét kérte fel, de ők a mű rockzene-ellenessége miatt nem vállalták a munkát. Ekkor Marton az akkor már szintén igen népszerű Locomotiv GT szerzőpárosához, Presser Gáborhoz és Adamis Annához fordult, akik igent mondtak, és más nézőpontból, a szereplők sorsa felől értelmezték a művet. A próbafolyamatokat a párt és a kulturális életet felügyelő hivatalnokok árgus szemekkel figyelték, és nem pusztán a kényes szex-kábítószer-rock and roll tematika miatt. A mű ugyanis ezen felül érintette a zsidóság sorsának kérdését, disszidensekről szólt, a színpadot hippik népesítették be, és nem utolsósorban a művészetek világába emelte az inkább tiltott, mint támogatott-tűrt rockzenét.

A bemutató 1973. március 2-án volt. József szerepét Tahi Tóth László, Eszterét Almási Éva játszotta, mellettük olyan fiatal és tehetséges színészek léptek színpadra, mint Szegedi Erika, Ernyey Béla, Balázs Péter, Kern András, Szakácsi Sándor, Kútvölgyi Erzsébet, Béres Ilona. Az első magyar rockmusical igazi sikerdarab lett, hónapok alatt kultikus művé vált. Ahogy Sebők János írta, "általa megszületett a modern zenés színház, dolgozni kezdett egy új színházi alkotópáros, a rock legjobb képviselői nálunk is belépőt kaptak a művészetek testvériségébe, és a műfaj a későbbiekben nemcsak a színházzal, de a filmmel, a képzőművészettel vagy az irodalommal is számos alkalommal - egyenrangú partnerként - szövetségre lépett". A produkció összesen több mint négyszáz előadást élt meg. Számos magyarországi és európai színpadon bemutatták, angol nyelven az Egyesült Államokban 1986 márciusában láthatta először a közönség, 1979-ben rádiójáték változata is elkészült.

A bemutató 25. évfordulóján a dalokat Borlai Gergő vezetésével felújították, majd Novák Péter vezetésével egyórás koncertváltozat állt össze, amely elhagyta a cselekményt és táncbetétekkel bővült. Ezt a változatot a 2002-es LGT Fesztiválon és a 2007-es Sziget fesztiválon mutatták be. A darab dalai, mint a Vinnélek, a Menni kéne, a Ringasd el magad, az Arra születtem önállóan is örökzöld slágernek számítanak. 2013 áprilisában az évforduló alkalmából a Vígszínházban ismét felcsendülnek Presser Gábor és Adamis Anna dalai, de a Riport a Popfesztiválról új színpadi mű, amely az egykori előadás születésének hátterét mutatja be, színházról és szerelemről szól Török Ferenc rendezésében