A koloratur-mezzoszoprán előadóművész 1966. június 4-én Rómában született, zenész családban. Első mestere édesanyja, a neves – és híresen szigorú – énektanárnő, Silvana Bartoli volt. Bár Cecilia már kilenc évesen is szerepelt operában – Puccini Toscájában énekelte a pásztorfiú szerepét, ahol édesapja kórustag volt – zenei tanulmányait először harsonán kezdte el a római Santa Cecilia Konzervatóriumbanban és csak később, a flamenco tánc helyett döntött az énekesi pálya mellett.

Cecilia Bartoli (Fotó/Forrás: Uli Weber)

A Fideliónak korábban adott interjújában arra a kérdésre, megmaradt-e a tánc iránti vonzalma, az énekesnő viccesen megjegyzi:

A lelkemben igen, ég a szenvedély, de a lábaim már nem bírnák. És az alattunk lakók is örültek a váltásnak. Az énekpróbákat jobban viselik.

Cecilia tehetsége hamar megmutatkozott: 1988-ban Rossini La pietra del paragone című művében szerepelt. Ezt követte Pesaroban a La scala di seta, majd a Sevillai borbély Ludwigsburgban 1989-ben.

A kezdetekben Rossini meghatározó jelentőséggel bírt Bartoli pályáján. Az 1991-es milánói bemutatkozásakor a Scalában Isolier szerepét formálta meg az Ory grófjában, amit 1992-ben Angiolina követett a La cenerentolából Bolognában. Ezzel párhuzamosan Mozart operáit is beépítette repertoárjába: a Figaro házasságában Cherubinót, később Susannát, a Don Giovanniból először Zerlinát, majd Donna Elvirát alakította. A Così fan tuttéból Dorabellát énekelte 1990-ben, Despina szerepe pedig a Metropolitanbeli debütálásához fűződik. 1995-ben Bécsben, illetve 2001-ben a londoni Royal Operában is bemutatkozott, ekkor már Haydn operáival.

Cecilia Bartoli (Fotó/Forrás: Uli Webber Decca)

A római énekesnőt a híres német karmester Herbert von Karajan is hamar felfedezte, amit többéves együttműködés követett. Bartolit 1993 óta olyan partnerek mellett láthatott a salzburgi közönség, mint Daniel Barenboim, Patrice Chéreau, Christoph von Dohnányi, Riccardo Muti, Nikolaus Harnoncourt, Sir Simon Rattle és Schiff András, továbbá olyan zenekarokkal, mint a Bécsi és Berlini Filharmonikusok, a berlini Akademie für Alte Musik együttese, a Freiburgi Barokk Zenekat és a Felviláosodás Korának Zenekara.

A művésznő az Operaház és a Müpa közös meghívására 2009 áprilisában látogatott el először hazánkba, ekkor több koncertet is adott, többek között Maria Malibran, az operaművészet első nagy dívája emléke előtt tisztelegve. Nem telt el két év és Bartoli újabb felejthetetlen koncertélménnyel ajándékozta meg a Müpa közönségét: Sacrificium című lemezének anyagából az Il Giardino Armonicóval adott felejthetetlen koncertet.

Cecilia Bartoli (Fotó/Forrás: Facebook)

Bartoli pályája során eddig közel tízmillió CD-t adott el, valamint öt Grammy-díjat és két Classical Brit Awards elismerést kapott. Németországban tíz Echo-díjjal jutalmazták, valamint egy Bambi-díjjal, emellett a francia Victoire de la Music birtokosa. Az általa létrehozott zenei alapítvánnyal fiatal énekesek és énekesnők képzését támogatja, emellett az operarepertoár szélesítéséért is küzd. Az énekesnőt a zenetörténet elfeledett kincseinek újbóli felfedezéséért tett erőfeszítésiért 2012-ben Karajan-díjjal is kitüntették. Cecilia a Fideliónak elmondta:

Mindig az hajt, hogy megértsem a muzsikát. Hogy mi volt az előzmény, mire építkezett, miből táplálkozott a zeneszerző. Ha igazán meg akarunk érteni valamit, a gyökerekig kell ásnunk.

Cecilia Bartoli 2012 óta a Salzburgi Pünkösdi Játékok művészeti vezetője, szerződése 2021-ig szól. A Monte Carló-i Opera Les Musiciens du Prince elnevezésű együttesét 2015-ben alakították meg, kizárólag abból a célból, hogy a őt kísérje áriaestjein. Művészeti vezetője az olasz énekesnő.

• Találkozzon Cecilia Bartolival!

Az énekesnő öt és fél év után újra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben lép fel, hogy ezúttal a határtalan fantáziájú barokk szerző, Georg Friedrich Händel végtelen zenebirodalmának szegleteibe vigyen bennünket 2016. december 3-án a Müpában. Cecilia egyediségét az is jelzi, hogy besorolhatatlan, hiszen a mély altszólamtól a szoprán koloratúráig minden hang a torkában van, mintha az éneklés és a százhangos, sebes koloratúrák megszólaltatása a világ legegyszerűbb dolga lenne.

A művésznő korábban úgy nyilatkozott, szívesen átvenné egy olasz színház vezetését is. „Ezt leginkább úgy vállalnám, ha mindenkinek felmondhatok és a nulláról kezdhetem. Általános kitakarítást kell csinálni, hiszen túl sok a használhatatlan mechanizmus” - fejtegette az énekesnő. Lapunk azon kérdésére, hogyan birkózik meg annak terhével, hogy állandóan a reflektorfényben kell állnia, Cecilia elmondta:

Nem érzek terheket, boldog vagyok, hogy szeretnek, és hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A művészet iránti alázat a legfontosabb a számomra. Egyszerű zenész vagyok, egy közvetítő, Mozarthoz képest pedig icike-picike – a nagyságról csak ennyit.