A pozsonyi születésű Edita Gruberová édesanyja magyar, édesapja felvidéki német családból származott. Az énekesnő Csehszlovákia szovjet megszállásakor úgy látta, pályájának kiteljesedése nem képzelhető el sem Pozsonyban, sem Prágában. „Nem vágytam nemzetközi karrierre, csak dolgozni akartam, és a szerencse is mellém szegődött” – hangsúlyozta. 1970-ben Bécsben A varázsfuvola Éj királynőjeként debütált a Bécsi Állami Operaházban.
Különösen stabil és egészen fiatalon lefektetett technikai alapokra építette pályáját, amelyet mindvégig a tudatosság jellemzett.
Mindez világkarriert és egyedülállóan hosszú távú énekesi kiteljesedést eredményezett. Gruberová bejárta a leghíresebb nemzetközi színpadokat, idővel a belcanto műfaj koronázatlan királynőként emlegetették.
Balczó Péter és Edita Gruberová (Fotó/Forrás: Farkas Péter / Operaház)
2019-ben, 72 éves korában jelentette be visszavonulását, Donizetti Roberto Devereux című operájában lépett fel utoljára. Nem sokkal előtte egyik legkedvesebb szerepét, Luciát énekelte az Erkel Színházban.
„Annak idején a tanárom azt mondta, hogy az elődök lábnyomai kezdetben túlságosan nagyok, de beléjük lehet nőni. Ma már tudom, hogy a talpam kitölti a lenyomatot.”
Gruberová pályájáról az alábbi cikkben olvashat bővebben:
Kapcsolódó
Edita Gruberová: „Bocsánat, én 51 éve állok a színpadon”
Kell-e, lehet-e újat mondani az élő legendáról, Edita Gruberováról? Szuperlatívuszok sorolása helyett érezzük magunkat kiváltságosnak, hogy februárban két estén újra Budapest vendége volt: egyik legkedvesebb szerepét, Luciát énekelte az Erkel Színházban.
(via szinhaz.online)
Fejléckép: Edita Gruberová (fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
hírlevél
