„Ma egy hatalmas szívű, igazi Őrangyal hagyott itt minket. Őrangyala Kálmán Imre életművének, Őrangyala az Operett műfajának, Őrangyala az elveszett, rászoruló kisállatoknak. Egy igaz ember, aki rendkívüli módon szerette és tudta élni az Életet” – olvasható Fischl Mónika Hivatalos Oldalának bejegyzésében.
Kálmán Yvonne édesapjával, Kálmán Imrével (Fotó/Forrás: BNYF)
Kálmán Yvonne 1936-ban, harmadik gyermekként jött a világra Yvonne Sylvia Marica néven – a névadás édesapja, a világhírű operettkomponista, Kálmán Imre ismert darabjainak hősnőit tükrözi vissza. Külföldön nőtt fel, Amerikában majd Mexikóban élt, de sok időt töltött Európában is, a legtöbbet Münchenben, Bécsben és Budapesten. Egész életében a magyar operett műfajának és Kálmán Imre munkásságának nemzetközi népszerűsítésén dolgozott. Erőfeszítéseiért 2017-ben magas állami elismerést, Pro Cultura Hungarica kitüntetést vehetett át.
„Yvonne-ka, (mi így szólítottuk) Európában született, a száműzetés és a migráció zűrzavarában nevelkedett, egész életében szenvedélyes nemzetközi szószólója volt édesapja munkáinak – olvasható Fischl Mónika visszaemlékezésében. – Sok éven át élt Puerto Vallartában, Mexikóban, fáradhatatlanul épített kapcsolatokat a világ színházai és zenei világában lévő operaházakkal, művészeti vezetőkkel és karmesterekkel együttműködve, hogy új nemzetközi koprodukcióit állítsa színpadra Édesapja operettjeinek.”
A Fidelio 2018-ban interjút készíthetett Kálmán Yvonne-nal magyarországi látogatása alkalmával. Akkor úgy fogalmazott: „Apám mindig azt mondta, hogy az operettjei mind az ő gyerekei.
Ahogy ő, úgy én is egyformán szeretem őket.”
Évtizedeken keresztül mindent megtett azért, hogy a világ megismerje édesapja zenéjét. „Amikor Ausztráliában éltem, sikerült minden ausztrál operaházba elvinni a műveit, hatalmas sikerrel játszották főleg a Marica grófnőt és a Csárdáskirálynőt. De nem vagyok abban biztos, hogy még több országba kellene elutaznom, inkább olyan helyekre szeretek menni, ahol már ismerik és szeretik a darabokat” – jegyezte meg, majd a Budapesti Operettszínház kapcsán (amely előtt édesapja szobra is áll, és az egyik játszóhely Kálmán Imre nevét viseli) kiemelte: „Még a színház épületét is minden más színházénál jobban szeretem,
sehol sem érzem azt, amit Budapesten, az Operettszínházban. Nagyon sokat jelentenek nekem.”
Kálmán Yvonne édesapja, Kálmán Imre szobrával (Fotó/Forrás: BNYF)
Édesapjára, Kálmán Imrére így emlékezett vissza: „Apám szerette a festményeket, rengeteget olvasott és nagyon szeretett enni. Sok időt töltött zenehallgatással, élvezte és értette a zenét, Wagnert is szerette, emlékszem, a bátyámmal sokat hallgatták a rádiót. Érdekesnek tartom, hogy olyan boldog zenét írt, miközben belül sokat szenvedett. Nagyon nehezen bízott meg az emberekben, a családja és a néhány közeli barátján kívül.
Magányos volt, a zenéjében fejezte ki magát.
Ugyanakkor szórakoztatták a színdarabok, a komédiák, a filmek, különösen a westernfilmek, és kevesen gondolnák róla, de nagyon szerette a bokszot. Szívesen járt boksz mérkőzésekre, lenyűgözte a sportág koreográfiája. Már csak azért is furcsa ez, mert nem bírt vért látni, de boksz meccsekre mégis örömmel ment. És nagyon szeretett nevetni, velem sokat viccelt is, azt akarta, hogy boldognak lássam, még ha nem is volt az. Csodálatos apa volt.”
Arra a kérdésre, szerinte mi a titka Kálmán Imre operettjeinek, így válaszolt: „Tudja, ez egy nagyon magyar tulajdonság, sírni és nevetni a boldogságtól.
A szívemben én is magyar vagyok,
(…) Apám zenéje megérinti a szívet és segít élni. A gyorsabb dallamaira táncolni akarunk, a lassúbb zenéi szépségesen romantikusak, a melódiái megragadnak, és sokáig kísértenek. Azt gondolom, ez nagyszerű kombináció.”
A zene világán túl Kálmán Yvonne elkötelezett volt az állatvédelem iránt is. Mexikóban megalapította a Yvonneka Alapítványt, amely kóbor kutyák mentésével, orvosi ellátásával és örökbe adásával foglalkozott. Az alapítvány a régió egyik vezető szervezetévé vált, amely a zenéhez hasonlóan fontos szívügyet képviselt számára: az állatok iránti könyörületet és humánus bánásmódot.
Kálmán Yvonne élete hidat jelentett a múlt és a jelen, a nemzetek és a nemzedékek között, a művészet és az emberség között
– olvasható a Budapesti Operettszínház közleményében. Mint kiemelik, munkásságával biztosította, hogy Kálmán Imre melódiái és saját kedvessége, segítőkészsége tovább éljen a világban. Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója elmondta, hogy amikor születésnapján köszöntötték 2022-ben a Budapesti Operettszínházban, Kálmán Yvonne elárulta, hogy az volt élete legszebb napja.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Kálmén Yvonne (fotó/forrás: Éder Vera / Budapesti Nyári Fesztivál)
hírlevél
