Blaha Lujza Reindl Ludovika néven született Rimaszombaton 1850. szeptember 8-án. Apja huszártisztként szolgált a szabadságharc alatt, majd Várai Sándor néven vándorszínésznek állt. Lujza ekkor Várai Lujza néven játszott. Halála után felesége másodszor is férjhez ment, Lujzát ezután új férjével, egy díszletfestővel nevelte. A gyermeket ekkoriban Kölesi Lujzaként említik. Hétévesen még nem járt iskolába, viszont apróbb szerepekben már színpadra lépett. Játszott Vácon, Győrben, Debrecenben, Nagyvéradon, Sopronban, Székesfehérváron és Pozsonyban, valamint Besztercebányán. Gyönyörű, tiszta hangjára hamar felfigyeltek, tizennégy évesen már a budai Népszínházban játszott, majd Szabadkára szerződött. Itt fedezte fel a cseh származású, magyarul nem is beszélő Blaha János karmester, aki 1865-ben feleségül is vette pártfogoltját. Négy évvel később meghalt, s bár a színésznő később még kétszer ment férjhez (Soldos Sándorhoz és Splényi Ödönhöz), élete végéig viselte a nevét.
Blaha Lujza
Blaháné 1866-tól Debrecenben játszott, itt lett országos hírű primadonnává, alig huszonegy évesen szerződtette Szigligeti Ede a Nemzeti Színházhoz. 1875-ben az újonnan felépült Népszínház tagja lett, az intézményt ő tette a pesti német színházak diadalmas vetélytársává. Teltkarcsú termete, bájos arca, gyönyörű énekhangja, hol érzelmes, hol dévajkodó kedvessége valósággal predesztinálta a népszínmű-szerepekre. Ez a műfaj, melynek legkiválóbb tolmácsolója volt, az ő stílusához igazodva őrizte meg romantikus, stilizált és irreális jellegét. Legjelentősebb, legsikeresebb szerepeit A falu rosszában, a Sárga csikóban, A piros bugyellárisban alakította. "A nemzet csalogánya" olyan dalokat vitt diadalra, mint a Cserebogár, sárga cserebogár vagy a Mi mozog a zöld leveles bokorban. Egyfajta intézménnyé, sőt idegenforgalmi látványossággá vált Budapesten: jószerivel nem akadt előkelő látogató, aki ne ült volna be legalább egy népszínházi előadásra. A színpadon kívül is rendkívül népszerű volt, "őt mindenki szereti és ő mindenkit szeret" - mondták róla - s valóban, még emlékirataiban sem ejtett egy rossz szót sem másokról.
A népszínművek mellett Gounod Faustjában (Siebel), Auber Fra Diavolójában (Zerlina), Suppé Boccacciójában, Lecocq Angot-jában (címszerep) is sikert aratott. Többször elszánta magát a visszavonulásra, aztán mindig maradt egy kicsit. 1900-ban koronás aranykereszttel tüntették ki. 1901-ben a Nemzeti Színház létrehozta az örökös tagság intézményét, amelyet elsőként Blaha Lujza kapott meg. A nemzet első társulatában ünnepelte 1908-ban színpadra lépésének fél évszázados jubileumát Csiky Gergely A nagymama című vígjátékának címszerepében. A következő évben fergeteges sikere volt Móricz Zsigmond Sári bírójában, aztán 1910-ben végleg búcsút intett a közönségnek. Szerepelt az 1901-es A tánc, valamint az 1916-os A nagymama című filmekben.
Blaha Lujza 1926. január 18-án halt meg Budapesten. Két nappal későbbi temetését egy ország gyásza kísérte, a szertartást a korabeli krónikások Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc búcsúztatásához hasonlították. A ravatalnál kétszáz fős cigányzenekar játszott, díszsírhelyet a Kerepesi úti temetőben Jókai Mór és Ady Endre mellett kapott. 1919-ben nevezték el róla a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésénél található teret - itt állt egykoron legnagyobb sikereinek színhelye, a Népszínház, amely 1908-tól 1965-ös felrobbantásáig a Nemzeti Színház otthona volt.
hírlevél
