Zenés színház

A befolyásolás művészete

2021.12.22. 16:10
Ajánlom
Jacques Offenbach Hoffmann meséi című darabját mutatta be a Magyar Állami Operaház az Erkel Színházban, az előadást Székely Kriszta rendezte. A második szereposztás december 15-i előadásán jártunk.

A már évek óta igen hiányos francia repertoár bővítését tűzte célul az Opera a tavalyra meghirdetett A Francia Múzsa Szezonja címet viselő évadával (még ha nem is csupa francia zeneszerző darabját tervezték bemutatni, elég volt, ha valamilyen francia vonatkozással bírnak). A Hoffmann meséi azonban az egyik legismertebb francia opera, francia szövegre készült, habár mind a zeneszerző, mind a címszereplő személye kapcsán erősek a német vonatkozásai: német származású szerző írta, és német író történeteit dolgozza fel.

Fontos előrelépésnek kell tehát tekintenünk, hogy az elhalasztott premier idén decemberben végül megvalósult, és a közönség újfent találkozhatott egy ilyen fontos, világszerte gyakran játszott művel, nem csupán Olympia áriáját vagy a Barcarolát hallgathatta meg egy áriaesten vagy énekversenyen.

Az pedig csak fokozta a premier iránti érdeklődést, hogy a Hoffmann meséit a kortárs színházi élet egyik izgalmas alakja, Székely Kriszta állította színpadra. Egy ilyen premier kapcsán a legfontosabb kérdés természetesen az lehet, képes-e betölteni azt az űrt, amit egy fontos darab mellőzése kelthet. Egyszerűbben fogalmazva: elég érdekes és színvonalas-e ahhoz, hogy ne csupán kötelező feladatként hasson, hanem valódi, művészi motivációt lehessen felfedezni a bemutató mögött.

266398618_10158721414728181_170215476710592505_n-160825.jpg

Hoffmann meséi (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Az operát két szereposztásban játszották, melyek eltérő koncepciót sugalltak. Míg az első szereposztás azt a világszerte elterjedt gyakorlatot követte, mely szerint Hoffmann szerelmeit ugyanaz a művész alakítja, a másodikban négy különböző énekesnő formálta meg a hölgyeket. Emellett míg az első szereposztásban ( Kolonits Klára személyében) egy pályája csúcsán lévő, igazi sztárénekesnő keltette életre a szerepeket, addig a jelen kritika tárgyát képező másodikban még többé-kevésbé a pályájuk elején járó szopránokra várt a feladat. Ebben az eltérésben jól megérthető gyakorlati szempontok is közrejátszhattak, hiszen szerencsés eset, ha egy színház rendelkezik olyan kiváló és sokoldalú művésszel, aki alkalmas mind a négy női főszerepet megszólaltatni, ám ha valaki képes ezt a bravúrt végrehajtani, kár lenne megtagadni tőle a lehetőséget.

Az így létrejövő áthallások, összekapcsolódások természetesen gazdagíthatják az előadás jelentésszerkezetét, ugyanakkor a rendezés enélkül is képes utalni rá, hogy a különböző jelenetekben ugyanarra a témára látunk variációkat.

Székely Kriszta rendezésében jórészt a hagyományos történetmesélés eszközeinek jutott szerep, csak azért nem nevezhetjük realistának a koncepciót, mert maga a történet sem az, de néhány bizarr, látomásos elemen kívül nem szerepelt benne semmi meglepő, ami túlmutatna az eredeti opera világán. Kisebb változtatások ugyan történtek a cselekményben, de ezek mind inkább külsőségek voltak, és éppen az eredeti hatásokat szolgálták, így lett például Spalanzani háza egy a robotikára specializálódott, hipermodern laboratórium. Az opera kerettörténete egy vasútállomáson játszódott (Pallós Nelli díszletében), és a köztes színekben is történtek egyértelmű utalások arra, hogy

igazából sosem hagytuk el a helyszínt, Hoffmann elbeszélését, illetve egyfajta önreflexióját, számvetését látjuk.

Az utazás az egyik legrégibb toposz, igen sok történetre gond nélkül ráilleszthető, még az sem érezhető különösebben erőltetettnek, hogy a rajongók itt várják Stellát az előadás után – a körülrajongott művésznő nyilván egy következő előadása helyszínére siet tovább.

Van azonban a pályaudvarnak egy másik eleme, ami közvetlenebb módon vesz részt a történésekben. Egy nagy kijelzőtábla az, melyen nem csupán az induló vonatok láthatóak (már itt is jó néhány célzás történik a cselekményre, például egyes járatok a hölgyek nevét viselik), de időről-időre reklámok is futnak, egyfajta vizuális kommentárt biztosítva a történésekhez. Az áthallások egy része elképesztően mulatságos, és a sokat utazók számára igen ismerős, de gyakran meg is előlegeznek bizonyos eseményeket (a Kleinzach-ária előtt már elindul egy Eisenachot népszerűsítő spot) vagy ironikus fényben tüntetik fel a szereplők lelkesedését (a Primadonna nevet egy macskaeledel viseli). A reklámok a prológusban és az első felvonásban tűnnek elő a leggyakrabban,

az Antonia-jelenetből pedig teljesen hiányoznak, a fiatal lány valódi érzései és mély tragédiája a felszínes, csak a külsőségekért rajongó világ felett állnak,

egy olyan világ felett, amelyben minden csak a pillanatnyi szükségletek kielégítését szolgálja, ahol bele lehet szeretni egy babába, és egyik hódoló egy pillanat alatt lecserélhető egy másikra. Hoffmann naiv módon nem látja, milyen önmagáért való körülötte minden, és mennyire a maga hasznát keresi mindenki, még Múzsa-barátja is csak kihasználja.

266739775_10158721414778181_5255804860723887522_n2-160848.jpg

Hoffmann meséi (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

A Hoffmannt alakító Nyári Zoltán t régen lehetett utoljára Budapesten előadásban látni, az utóbbi években leginkább a Wagner-napokon bukkant fel. Pedig a Kleinzach-ária jól bevált slágere, 2009-ben, az Armel Operaverseny későbbi győzteseként ezzel indult a válogatón. Öröm volt hallani, hogy tenorján nem fogtak az évek és a súlyos szerepek, nem mintha vokális produkciója hibátlan lett volna (mindig is jellemző volt rá, hogy bizonyos részeket túlságosan torokból énekel, ez időnként némi feszítettséget ad hangjának), ugyanakkor

képes érzékenyen megszólaltatni a finomabb, lírai részeket, és ami talán még fontosabb, tökéletes összhangban van az éneke és a színészi játéka.

A december 15-i előadáson egy térdsérülés miatt nem hajtott végre minden színpadi mozgást – tudtuk meg a kezdés előtt –, ugyanakkor így is teljesen komplex, élményt nyújtó alakítást láthattunk tőle.

A három női főszereplőtől különböző színvonalú szólamformálást hallhattunk. Hiába rendelkezik Jónás Réka Piroska szinte korlátlan magasságokkal, ha ezeket nem tudja úgy megszólaltatni, hogy kellemes legyen hallgatni, az idők során már jó néhány énekes bebizonyította, hogy az ária nehézsége ellenére sem lehetetlent várunk tőle. Bár a fiatal énekesnőnek még nyilvánvalóan sokat kell tanulnia, a tempóbeli megingások és a koloratúrák kisebb hibái sem pozitív irányba billentették a mérleget. Horti Lilla viszont ragyogóan énekelt Antoniaként, az egész est legkiválóbb hangi produkcióját hallhattuk tőle – ráadásul nem ez az első eset, hogy ennyire kiemelkedett egy előadásból. Bár a középső fekvésben szopránjának még mindig maradt egy kis éle, az énekesnő ezt képes volt egészen jól belesimítani a hangszínébe, mindehhez pedig fényes, kompakt magasságok társultak. Ádám Zsuzsannát se érheti rossz szó, mondhatni, tisztességgel elénekelte a szólamát, de mintha hangja veszített volna valamit szépségéből, érdekességéből, ami néhány éve még megvolt benne. Remélhetőleg csak pillanatnyi megingásnak lehettünk tanúi.

267438542_10158721414803181_7350575676795282393_n2-160901.jpg

Hoffmann meséi (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

A Múzsa és Nicklausse összefonódó alakját Mester Viktória formálta meg, mégpedig parádésan. Az énekesnő eleven színpadi jelenléte és hangjának kifejezőereje remekül illett a szálakat a háttérből mozgató figurához. Kálmán Péter mintha minden operában ugyanazt az ördögi karaktert formálná meg, még a jelmezei is hasonlóak szoktak lenni.

Talán a Sátán nem csupán helyek és idősíkok, de művek között is képes utazni?

Mindenesetre a basszistának ezúttal is jól állt az elegáns és intelligens Gonosz alakja. Bernáth Éva Stella aprócska szerepében leginkább a kisugárzását tudta megmutatni. Bár Németh Juditnak fontos énekelnivalója volt az Antonia-felvonásban, már ennél jóval korábban hozzájárult a jelenet komor, szinte túlvilági hangulatához, amikor még csak mintegy emlékként volt jelen a színpadon. A kiváló karakterformálásért tudjuk kiemelni a további közreműködőket: Szappanos Tibort, Gábor Gézát, Pataki Bencét és Kőrösi Andrást is. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát Kesselyák Gergely vezényelte, és bár sok értékes pillanatot szereztek, nehéz elfelejteni, hogy az előadás első részében bőven akadtak pontatlanságok is, főleg a nagy tuttikban.

Színháztörténeti áttörést ugyan nem hozott az Opera új, Hoffmann meséi-bemutatója, de a mű igényes és élvezetes előadásban került színre. Persze nem kell mindig radikálisan átértelmezni a szóban forgó darabot, és ha egy-két szokatlan vizuális elemmel megbarátkoznak, akkor akár a hagyományos produkciók hívei is örömet találhatnak ennek a régen látott operának a legújabb interpretációjában.

Fejléckép: Hoffmann meséi (fotó/forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Meghalt Andrew Davis karmester

A világhírű angol karmestert, a Chicagói Lyric Opera korábbi zeneigazgatóját és számos neves operaház gyakori vendégét hosszú betegség után, nyolcvanéves korában érte a halál.
Klasszikus

Új operáján dolgozik Kurtág György

A kilencvennyolc éves zeneszerző a Klubrádiónak számolt be arról, hogy második operáját írja, amelyet a hetvenéves német szoprán, Maria Husmann számára komponál.
Színház

„A kutatóknak szükségük van inspirációt meríteni a művészetekből” – Karikó Katalin ellátogatott a Rózsavölgyi Szalon Nobel-díjról szóló előadására

Krausz Ferenc után újabb Nobel-díjas tudós, Karikó Katalin is megtekintette a Rózsavölgyi Szalon február közepén bemutatott A Díj című előadását, amely az „atombomba atyja és anyjaként” emlegetett Otto Hahn és Lise Meitner szenvedélyes párviadalát meséli el.
Színház

128. születésnapját ünnepli a Vígszínház – idén is megrendezik a Vígmajálist

Május 1-jén délután a Vígszínház meghirdeti a 2024/25-ös évad programját, majd a társulat tagjai részleteket adnak elő többek között olyan népszerű előadásokból, mint a Pinokkió, A Pál utcai fiúk, A padlás vagy A nagy Gatsby.
Könyv

Irodalom a Margitszigeten – jön a tavaszi Margó!

A fesztiválon mutatja be új kötetét mások mellett Háy János, Erdős Virág, Krusovszky Dénes és Cserna-Szabó András is. A közönség idén élő podcastfelvételeken is részt vehet a három nap során. 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Történelmi pszichothriller operai köntösben – közeleg a Borisz Godunov bemutatója

A Kossuth-díjas Bretz Gábor címszereplésével viszi színre április 27-én a Magyar Állami Operaház Muszorgszkij Borisz Godunov című alkotását, amely az 1869-es ősváltozatban először hangzik el Magyarországon.
Zenés színház interjú

A Föld forog tovább, és ezek a csodák újra és újra megtörténnek

Kocsis Dénes a Budapesti Operettszínház vezető művésze, a musicalirodalom legnagyobb szerepeit tudhatja maga mögött. Ezúttal Frank Wildhorn Carmenjében mutatkozik be április 19-én a Nagymező utcai teátrumban.
Zenés színház ajánló

Meseoperát mutatnak be a Vigadóban

Engelbert Humperdinck Jancsi és Juliska című darabját láthatja a közönség a Szent István Filharmonikusok Pastorale című ifjúsági sorozatában, április 20-án és 21-én.
Zenés színház interjú

„Az emberekben vagyok otthon” – interjú Nemes Tiborral

Nemes Tibor első premierjére készül a Budapesti Operettszínházban. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés színész hallgatója José Riveraként mutatkozik be a Carmen című musicalben április 20-án.
Zenés színház ajánló

Gálaesttel támogatja az autistákat a Budapesti Operettszínház

Április 23-án Együtt az Autistákért címmel rendeznek jótékonysági estet, amelyen a legnépszerűbb operett-, illetve musicalrészleteket hallhatja a közönség az Operettszínház sztárjainak előadásában.